Prometheus

Hatalmas hype övezte a Prometheus című alkotást. Eredetileg az Alien filmek előzményfilmjének szánták, de végül önálló filmmé nőtte ki magát. Egy igazán komoly sci-fi-nek nézett ki, s a nyár egyik legnagyobb durranásának indult. Ahelyett, hogy osztatlan sikert aratott volna, s mindenki aranyba foglaltatta volna Ridley Scott nevét, helyette inkább megosztotta a közönséget. Volt aki nagyon szerette, volt aki nagyon utálta, s vannak az olyanok, akik még most is keresik a válaszokat a kérdéseikre. Nagyon tömören így is össze lehet foglalni a Prometheus fogadtatását. Számomra elég nagy csalódásnak bizonyult. Sajnálatos módon ez volt az első mozis 3D-s élményem, s a teremből kifelé jövet az jutott eszembe, hogy talán szerencsésebb lett volna a Madagaszkár 3.-at megtekinteni.

A legnagyobb probléma talán ott lehetett, hogy túl nagy elvárásokkal ültem be a filmre. Nagyon nagy volt a hype, én meg nagyon meg akartam nézni. S mikor beleültem a székbe egyszerűen nem tudtam elszakadni az Alien filmektől, s valahol effajta stílust, s felépítést vártam volna a Prometheus esetében is, ami sajnálatos módon nem történt meg. S valahol azt kell mondanom, hogy ha önálló filmként próbálok tekinteni rá még akkor is, csak az egyszer nézős kategóriába sorolható nálam. Ebből kiindulva pedig nagyon bánom, hogy beültem a filmre.
Sajnos azt kell mondanom a film semmilyen szempontból nem volt tökéletes. Életem első 3D-s élményén vagyok túl, de nem vagyok elragadtatva tőle. Maga a látványvilág egyébként valóban jó volt arra tökéletes lesz, hogy ha megjelenik valamilyen HD változat ismét megtekintsem 2D-ben, hátha akkor változik majd kicsit a véleményem, vagy éppenséggel jön egy rendezői változat esetleg. Visszatérve a moziban tapasztalt látványra nekem leginkább az volt a bajom, hogy voltak nagyon jól kidolgozott részek, de a kevésbé látványos részeknél igencsak látszódtak, hogy arra nem tudtak vagy nem is akartak időt fordítani, mert ott nem igazán volt erőteljes a film 3D-ben, s ott akár a szemüveget is simán levehettük volna, hogy ezeket a részeket 2D-ben nézzük meg.

Az alapkoncepció szerint a nem túl távoli jövőben járunk. Az emberiség technikailag igencsak sokat fejlődött technika terén, így lehetőség vált arra, hogy akár távoli naprendszerekbe is eljussanak. Egy csoport különböző barlangrajzokra lel, melyekből arra következtetnek. hogy a földi élet bizony nem magától alakult ki, hanem földöntúli lények indították el az evolúciót. A barlangrajzokból kiindulva viszont egy kutatócsoport elindul egy távoli bolygóra, hogy találkozhassanak a teremtőikkel.
Én szeretem, ha egy alkotásban – legyen az játék, film, sorozat, vagy könyv – van logika. Az első tíz perben ennek nyomát sem találtam. Szép, hogy megtalálták a rajzokat, de hogy utána miféle koordináták szerint indultak útnak, az homályba vész. Itt kicsit fel is húztam a szemöldökömet, hogy akkor most tulajdonképpen láttak pár kört lerajzolva barlangrajzokon és csak úgy fogták magukat és elindultak? Mindenesetre érdekes. Az első percekben persze rögtön felvonultatnak jó pár technikai eszközöket, hogy azért lássuk milyen évet is írhatunk. Itt megismerkedhetünk az összes karakterrel. Itt jött számomra a felismerés, hogy szinte mindegyik ellenszenves számomra. Ebből kifolyólag pedig szinte semmi érzelmet nem váltottak ki belőlem, s az egész film alatt nem izgultam senkiért sem, s hidegen hagyott bárkinek a halála. A karakterek egyszerűen egysíkúak lettek. Nem voltak rendesen kidolgozva, s a szereposztás is hagyott maga után némi kívánnivalót. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg szálat elindított a rendező a film elején, de igazából egyikre se jutott annyi idő, hogy teljes valójában kiteljesedhessen. És ehhez még hozzáadhatjuk, hogy a karakterek zöme felszínes, egysíkú, s ezzel is rontva a film összképén.

A legnagyobb negatívum a szememben az igazán hosszadalmas felvezetés. Jóformán több, mint egy óra ment el arra, hogy a rendező bemutasson szinte mindent. A karaktereket, a bolygót, felszereléseket, s a szereplőkhöz kötődő elindított szálakat. És mire valami érdemes történt szinte majdnem elment másfél óra. Hasonló helyzet volt annak idején a 2005-ös King Kong remake-el is, amelynek az első egy órája tömör unalom, mely másról sem szólt, mint a karakterek részletes bemutatásáról. Akkor ezt megbocsájtottam, mert maga az alkotás három órás volt, s a maradék két óra igazi vizuális szórakozás volt számomra, ami nagyon tetszett.

Ennek ellenére a Prometheus szinte az utolsó fél órára tartogatta a film javát. Ugyan a “száraz puskaport” az utolsó fél órára tartogatta, ami tényleg látványosnak látványos, izgalmasnak izgalmas volt, de önmagában véve elég kevés volt. A legnagyobb negatív talán mégis az volt, hogy az egész amolyan összevisszaság volt. Valahogy magának a történetnek nem volt se eleje, se vége, ellenben iszonyatosan kusza volt az egész annyira, hogy szinte már az élvezhetetlen státuszba emelkedett. Arról nem is beszélve, hogy igencsak zavaróak voltak a vágások. Olyan érzetem támadt, mintha hiányoznának jelenetek. Ebből kiindulva pedig egyáltalán nem lennék meglepődve, ha DVD/Blu-ray megjelenéskor a film kapna egy “rendezői változat” vagy “bővített változat” alcímet.

A csalódás nálam igencsak nagy volt. Ebből kiindulva nem hiszem, hogy valaha is újra megnézném a filmet. Kivétel, ha egy hosszabb változat is napvilágot lát majd, mert akkor talán sokkal összeszedettebb, kerekebb és látványosabb alkotást kapunk majd. Persze kérdés az, hogy utóbbi valóban így lesz-e.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

2 hozzászólás a(z) Prometheus bejegyzéshez

  1. Wounded mondta:

    Egyetértek a kritikáddal. Ahhoz képest, hogy mekkora hírverést kapott ez a film és milyen nagy durranásnak lett beharangozva, számomra csalódás volt. A történet kidolgozatlan, tele van logikátlanságokkal, a karakterek felszínesek és maga az egész egy összecsapott katyvasznak tűnik. -.- A film felénél eljutottam arra a pontra, hogy egyáltalán nem érdekelt, hogy mi lesz a szereplőkkel, vagy, hogy, hogyan fog befejeződni az egész expedíció. Csak azért néztem végig, hogy képben legyek, miről is van szó, de az biztos, hogy többet nem fogok leülni elé. Egyedül Michael Fassbender tetszett, még Charlize Theron is átlagos volt a számomra.

  2. Visszajelzés:Alien Covenant (2017) – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük