Sliders: A teljes sorozat

Azon emberek közé tartozom, akikkel gyakran előfordul, hogy céltudatosan keresek rá valamire az interneten szöveges vagy mozgóképes formában, aztán a legvégén olyan oldalakra vagy tartalmakra lyukadok ki, amelyekre nem gondoltam, vagy nem is akartam foglalkozni. Ennek is köszönhető részben, hogy sokszor elkap a nosztalgia. Ez a sorozatokra is igaz. Főleg azért, mert manapság már nagyon kevés tud megfogni, s időhiány miatt nagyon gyorsan be is fejezem a nézésüket, ha nem kötnek le eléggé, hiszen egyrészről nem vagyok itthon ülős típus, továbbá a szabadidőm is eléggé korlátozott a munka miatt, tehát oda kell figyelnem hogyan osztom be az időmet.

Én azon emberek táborát erősítem, akik a ’90-es években volt gyerek, és a 2000-es években volt tinédzser. Gyermekkoromban nem volt elterjedve sem az internet, sem pedig az otthoni számítógép, továbbá kevesek rendelkeztek kábel TV előfizetéssel, vagy műholdas vétellel, hiszen az is egyfajta luxuscikknek számított. Megyeszékhelyen éltem, ahol a szórakozási lehetőség tulajdonképpen a tévézés volt, vagy pedig a barátokkal való csavargás, biciklizés. Ebből és gyermeki mivoltomból fakadóan sok sorozatra rá voltam cuppanva, és képes voltam rajongásig szeretni még akkor is, amikor már nem volt élvezhető. Minap ismét belefutottam egyik legmeghatározóbb gyermekkori kedvencembe, ami nem volt más, mint a Sliders, mely öt évadot élt meg, mely 88 elkészült epizódot hagyott hátra az utókornak. Mindezt úgy, hogy felnőtt fejjel már objektíven ítélem meg, hiszen a széria tökéletes példája annak, hogy hogyan lehet elvinni egy szériát rossz irányba, hogy tulajdonképpen nézhetetlenné váljon. S mivel ismét megpróbálkoztam az öt évadot végignézni, így aztán úgy döntöttem egykori bejegyzésemet újra publikálom teljesen átírva, hiszen eme sorozat megérdemli azoknak, akik szerették, és azoknak is, akik valamilyen okból kihagyták eddig. 

Először is következzen egy kis nosztalgia.
Mint ahogyan fentebb írtam idehaza nem volt elterjedve a kábel TV, illetve a műholdas televíziózás. Ugyan megyeszékhelyen laktam, de a városban kevés olyan embert ismertünk, akinek volt előfizetése, és nem volt kénytelen beérni a két közszolgálati csatornával, és a helyi televízióval. Aztán számomra hatalmas változást jelentett, hogy akkor az egyik közszolgálati televízió kizárólagos műholdas elérhetőséget kapott, és helyébe érkezett két kereskedelmi csatorna a TV2 és az RTL Klub. Műsorstruktúrában teljesen mások voltak, ami nekem nagyon tetszett, hiszen rengeteg olyan film és sorozat elért így hozzám, amely a közszolgálati csatornán nem volt látható, és valószínűleg nem is lett volna látható. A Sliders 1995 és 2000 között futott, és emlékeim szerint idehaza az RTL Klub szinte az indulásával együtt mutatta be. A bevezető epizód késő este volt látható, majd az első három évad délután futott, és kisebb szünet után a negyedik évad is megérkezett. Azonban az utolsó etap nem került képernyőre. Számomra meglepő módon a sorozatról elfelejtkeztem, és akkor sem foglalkoztam vele, amikor anyagilag mi is megengedhettük a kábel TV előfizetést, majd későbbiekben internet elérhetőségünk is lett, hiszen inkább az újabb sorozatokra függtem rá. Az internet elérhetőségének köszönhetően a TV csatornák háttérzajként funkcionáltak számomra csak, így hát nem is tudtam róla, hogy időközben a TV2 az AXN után műsorra tűzte a sorozatot. Egy vasárnapi napon épp a csatornalistát módosítottam a szülők szobájában, amikor a TV2-re tévedve belefutottam a sorozat ötödik évadának egyik részébe. Szemem a képernyőre szegeződött, és nem csak a meglepetéstől, hogy újra látom egykori kedvencemet, hanem a döbbenettől is, hogy konkrétan most mit is látok. Egyszer, de nehezen letoltam az ötödik évadot, amit máig nem sikerült megemészteni, hogy konkrétan hová is süllyedt az egykori kedvencem. 

A széria négy főszereplőre íródott, és pár visszatérő karakterre. Az alapkoncepció szerint a fizika szakos egyetemi hallgató szabadidejében megalkot egy olyan szerkezetet, amely képes létrehozni egy vortexet, amely tulajdonképpen egy alagút más dimenziókba. Kísérletei után úgy dönt, hogy másokkal is megosztja felfedezését, azonban egy hiba folytán az átjáró magával rántja őt, barátját, egyetemi professzorát, valamint az épp arra kocsikázó énekest. Eme kisebb malőr után azzal is szembesülniük kell, hogy a megalkotott időzítő nem tartalmazza az otthonuk koordinátáit, így a vortexbe való beugrásuk véletlenszerű csúszásokat eredményez, tehát kénytelenek abban hinni, hogy egyszer hazaérkeznek.
Az eredeti csapat három férfi és egy nő koncepcióra épült. Jerry O’Conell Quinn Mallory karakterét kapta, míg John Rhys-Davis a professzor szerepét. Az énekes szerepét Cleavant Derricks öltötte magára, s Sabrina Lloyd pedig az egyetlen női karakter Wade-t keltette életre. Mindenképpen azt gondolom, hogy az eredeti felállásban tündökölt a sorozat. Amikor belefutottam a TV2 által vetített ötödik évad soron következő epizódjába ismét elővettem a sorozatot, és akkor már a széria háttértörténete is elérhető volt az internetnek köszönhetően, és számomra totális döbbenet volt, hogy min ment keresztül a sorozat, és bizonyos változások miért is következtek be.

Az én véleményem az, hogy bizonyos epizódok mai szemmel gagyinak hathatnak, de azt gondolom, hogy a sorozat 1995-ös indulásakor maximálisan kihasználta a kor technikai fejlettségét, és minden bizonnyal a minőségbeli változásnak sok köze volt ahhoz, hogy a sorozat milyen változatos utat járt be, amely szerintem hatással volt a kreativitásra, és a költségekre is. A széria eredeti csatornája az amerikai FOX volt, mely kereskedelmi csatornaként nagyobb költségvetéssel tudott és a mai napig tud gazdálkodni, ha sorozatokról van szó, mint kizárólag előfizetéssel elérhető csatornák. A sorozat első évada 1995 márciusa és májusa között volt látható, és összesen kilenc részt tartalmazott úgy, hogy a bevezető epizód két órás volt. A második évad már tizenhárom részes volt, s meglepő, hogy az első évad után majdnem egy évvel később került képernyőre, s 1996 márciusa és júliusa között került levetítésre. A harmadik évad már teljes évados berendelést kapott, és a huszonöt epizódos etap 1996 szeptembere és 1997 májusa között volt látható. A jelentős változások ekkor indultak meg. Ugyanis a koncepcióban és a főszerepeken is változtattak. Újabb berendelést nem kapott a sorozat, s a FOX nem rendelt be több részt.

A kizárólag kábelen elérhető Sci-Fi Channel csapott le a sorozat, aminek köszönhetően koncepció váltásra kényszerültek a készítők, és minden bizonnyal költségcsökkentésre is, s valószínűleg ennek is volt köszönhető az újabb változtatás a négy főszereplőt illetően. A negyedik évad teljes berendeléssel rendelkezett és a huszonkét epizód egy évvel az előző évad után 1998 júniusa és 1999 áprilisa között volt látható. Már a harmadik évadtól elindult a negatív nézői kritika, ámbár én kegyes voltam a szériával az első négy évadot illetően. Azonban azzal totálisan egyet kell értenem, hogy az ötödik évadot berendelni úgy, hogy további két főszereplő távozott vétek volt berendelni, és elkészíteni. A széria minden bizonnyal erős nézettségcsökkenést szenvedhetett el, hiszen amennyiben újabb berendelést kapott volna a sorozat, akkor elérte volna a 100. epizódot, amely Amerikában meghatározó, hiszen ilyenkor tovább lehet adni utósugárzásra, amelyből további anyagi bevétele származhat az adott csatornának. Az ötödik évad 1999 júniusa és 2000 februárja között volt látható, és minden bizonnyal ismert lehetett a sorozat kétes sorsa, hiszen összesen csak tizennyolc epizódos volt. De milyen hatással volt a sorozat eme útja a koncepcióra? 

Sok sorozatnál fontos, hogy műfajából adódóan legyen átívelő szál. A Sliders esetében ez minimális volt az első két évadban, hiszen a készítők úgy oldották meg az egészet, hogy bárki bármikor be tudjon csatlakozni a sorozatba. Egyrészről a nagyszerű intrónak köszönhetően mindenki képben lehetett az alapkoncepcióval, továbbá kizárólag az első részt is elég volt megtekinteni, és bármikor meg lehetett tekinteni bármelyik részt a harmadik évad közepéig. Ugyanis az alkotók úgy készítették el a részeket, ha volt is valami átívelés, az csak minimális volt. Valóban arra összpontosítottak, hogy bemutassák azt, hogy milyenek a párhuzamos dimenziók, és hogy hogyan nézne ki világunk, ha másképp történik a technikai fejlődés, vagy történelmünk sarkalatos pontjai máshogyan végződnének végül. Ebből fakadóan én nagyon élveztem ezeket a részeket, majd pedig következett a harmadik évad, ahol érezhető volt a koncepció váltás valahol az évad közepén.
Azt hiszem a második évad végén, vagy ennek az évad elején mutatkoztak be a Kromagg nevű ember szabású lények, akik embereken kísérleteztek, és emberi szemekkel táplálkoztak. Az érezhető volt, hogy velük akarnak valamit majd kezdeni, de csak egy-egy epizód erejéig bukkantak fel. A harmadik évad közepén távozott John Rhys-Davis, akinek karakterét az írók megölték. Kissé megdöbbentő volt gyermekként, de azt gondolom jól lett megírva a szereplőváltás, hiszen helyébe érkezett Kari Wuhrer, akire a kemény személyiségű Maggie karakterét keltette életre. Az évad hátralevő részében kísérletet tettek az átívelő szálra, mely arról szólt, hogy a gyilkosságokat elkövető ezredest követték, aki rendelkezett a hazaút koordinátáival, amivel a csapat hazamehetett volna. És az évad egy cliffhangerrel lezárult. 

A negyedik évadot már sok kritika érte, de nézőként és rajongóként is egyetértek sok mindennel, de én azt gondolom, hogy még ez is bőven nézhető kategóriába esett, habár tényleg érezhető a minőségbeli változás. Elsősorban ekkor került át a széria kábel csatornára Amerikában, amely minden bizonnyal jelentős költségcsökkentést, és koncepcióváltást eredményezett. Ennek volt köszönhető, hogy újabb szereplő köszönt el, így Sabrina Lloyd már nem tért vissza, s karakterének történetszála annyiból állt, hogy a főellenségé váló Kromaggok elfogták, és tenyész táborba szállították. Gyermekként ezt a váltást már nem tudtam megbocsájtani, ugyanis innentől sötétebb tónust kapott a sorozat, és sokkal drámaibbra vették a hangsúlyt a készítők. A kromagg átívelő szál miatt pedig kevés olyan epizód volt, amely önmagában is működött, továbbá arra összpontosított volna, hogy milyen alternatív világok létezhettek volna. Ekkor már látható volt, hogy látványilag is esett a minőség. A szereplőkhöz csatlakozott Charlie O’Conell, aki a sorozatban is Quinn fivérét alakította. Még az a fajta koncepció is tetszett, hogy a fivérek másik világból származnak, és meg kell keresni az eredeti szüleiket, hogy legyőzhessék a Kromaggokat.
Az ötödik évadot elkészíteni maga volt a vétek, hiszen meghatározó színésze Jerry O’Conell távozott karakterével együtt, és vele együtt a fivére is. Nem csak a karakterük kiírásának koncepciója volt rettentő bugyuta, hanem annak a megvalósítása is. Ugyanis a koncepció szerint az egyik fivér szétporlik a csúszás során, míg a másik összeolvad másik világban lévő személlyel. Így két új karakter érkezett Mallory, és Diana személyében, akik borzasztóan rosszra sikeredtek. Az ötletek elfogytak, és a megvalósítások is botrányosak voltak. Arról nem is beszélve, hogy mennyire érezhető volt a minőségi süllyedés. A széria alapja nem bírta el a koncepcióváltást, és hogy az eredeti szereplőgárdából egyetlen egy marad a végére. Tulajdonképpen az átívelő szál is értelmét vesztette az ötödik évadban. Arról nem is beszélve, hogy Wade karakterét úgy hozták vissza, hogy az őt megformáló színésznő nem tért vissza, s olyan történetszálat írtak hozzá, amely elég kegyetlenül bánt el a karakterrel. 

Összesítve azt gondolom, hogy amennyiben valaki ismét előveszi a sorozatot az elejétől, vagy most ül neki tökéletes példája lehet annak, hogy hogyan tud egy sorozat a minőségéből elég erősen veszteni. Ráadásul olyan erős koncepcióváltásba kerülni, hogy aztán végül szinte élvezhetetlenné minősüljön. Bevallom, hogy a sorozatot mai napig szeretem a koncepciójával együtt, s mivel gyermekkori kedvencem, ezért kötődöm is hozzá. Fáj látni évek múltán is, hogy mi lett ebből a sorozatból, és mit is tettek vele a készítők. Azt gondolom, hogy egy feltámasztás, vagy lezáró film se tudná helyrehozni, amit elrontottak benne. A széria elég sikeres volt, s mivel nagyon sok kilencvenes években készült sorozatból készül remake kíváncsi vagyok, hogy vajon a Sliders-t is utol fogja-e érni, és kap egy méltó bánásmódot a koncepció, vagy pedig megmarad egy keserű emléknek, amely bizonyíték arra, hogy hogyan lehet egy sorozatot az utolsó részekre nézhetetlenné tenni. 

 

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

2 hozzászólás a(z) Sliders: A teljes sorozat bejegyzéshez

  1. Mate Elod mondta:

    Nagyon jo volt a sliders.iden 20 eves a film.nagyon kiraly volt a film.kar hogy nem ismetlik,de jo lenne.

  2. Visszajelzés:Reno 911!: 6.évad – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük