Touch – 1×01 (Pilot)

Az amerikai FOX csatornára ismét érkezett egy high-concept sorozat a Touch személyében. Az ötletgazda nem más, mint Tim Kring, akinek a régen az oly sikeres Heroes című sorozatot is köszönhetjük, melynek gyönyörű szárnyalása után csúnya bukásának lehettünk szemtanúi.
Tehát ismételten van egy olyan sorozatunk, amellyel támaszthatunk hatalmas elvárásokat, hogy aztán kellően pofára essünk, ha azokat szépen alulmúlja. Másabb jellegű dolgok miatt tavaly valahogy elkerülte a figyelmemet a sorozat, s igazából az első epizódja premierje után lettem figyelmes rá, s teljesen véletlenül, sok pozitív visszajelzés alapján döntöttem úgy, hogy végül mégis bepróbálom, hogy aztán rájöhessek, hogy vajon mennyire is éri meg, hogy nézős legyen.

Az alapkoncepció rém egyszerű: adott egy 11 éves srác, aki születése óta néma. Sok figyelmet és törődést igényel, ami igencsak sok fejfájást okoz a gyermek apjának, aki egyedül neveli őt. Emellett pedig rengeteg furcsa dolgok történnek körülötte, ami eléggé megmagyarázhatatlan, kusza dolgok összessége. Ám a gyermek narrálásából azonnal kiderül, hogy az ő dolga nem más, mint keresztezni bizonyos emberek útját egymással.

 A bevezető epizód pont elég volt arra, hogy megismerjük azokat a karaktereket, amelyekkel majd feltehetően az évad során főszereplőkké lépnek majd elő.
Természetesen már az első percek alapján várható volt, hogy a nagy keszekuszaságból letisztult képet kapunk majd az epizód végére. Persze már az első tíz percben kiderül számunkra, hogy az epizód végére bizony minden értelmet fog nyerni. Ám a rész nézése közben aztán lehet lazán kattogni, s várni azt, hogy vajon mi is fog kisülni a végére. Nyilván egy bevezető epizódnak az a feladata, hogy az alapkoncepciót tökéletesen vázolja nekünk, s legalább valamiféle iránymutatást adjon, hogy mit is várhatunk a későbbiekben, s ez tökéletesen igaz a Touch-ra is, melynek egyébként nagyon hálás vagyok ezért a húzásáért, mert így legalább az első rész után el tudtam dönteni, hogy bizony nem lesz nézős számomra a későbbiekben, s ez az epizód is épp elég volt, hogy erre a véleményre jussak.

A legnagyobb problémám talán épp az, hogy a Touch-ből valahogy hiányzik nekem az egyediség, az egyediségnek az a varázsa, ami megfog. Továbbá a folyamatos kattogás, érdeklődés az iránt, hogy vajon a történet ténylegesen milyen irányba is fog majd elmenni. Lehet, hogy sokaknak érdekes irányvonalat pedzegettek a készítők, de nekem valahogy minden egyértelműnek tűnt, s sejtettem, már-már tudtam, hogy az epizód végére bizony minden szál össze fog érni, s bizony minden karakternek meglesz a maga a jelentősége is.
Talán a legnagyobb problémám a sorozattal az lehet, hogy tucatnyi ilyen sorozatot, filmet láttam már, s valahogy az alapkoncepció számomra nem túl izgalmas, nem figyelemfelkeltő, s az események túlnyomó többsége számomra teljesen kiszámítható. Számomra az ilyen sorozatot leginkább a karakterekkel lehetett volna eladni, de valahogy egyik se tűnik ki a szériából, mindegyikre találhatunk számos példát más alkotásokból is sajnos.

Szereposztással különösebb problémák szerencsére nincsenek. Habár tény és való, hogy egyetlen egy kiemelkedő alakítást sem tudok mondani a bevezető epizód kapcsán.
Az alapkoncepció hiába kíván írói kreativitást, ha a bevezető epizód pont olyanra sikerült, hogy a következő epizódra lazán elfelejthetjük ezeket a dolgokat. Egyelőre semmiféle átívelő szál nem került terítékre, így elmondható, hogy az első rész után szinte semmi olyan nem lelhető fel a szériában számomra, hogy leüljek mellé, s megnézzem a folytatást is, amely valamikor márciusban fog érkezni (persze addig hatszor elfelejtem, hogy ez a sorozat létezik).

Sajnos nem tudott lekötni a bevezető epizód, s ugyan még friss az élmény, de még így se nagyon sikerült megbarátkoznom a szériával. Nem mondom, hogy végig untam az egészet, de sok jelentőséget nem hozott számomra.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük