Vissza a dolgos napokba!

Közel három hónapja nem volt személyesebb bejegyzés, melynek két oka volt. Először is nem volt kedv, továbbá pedig nem igazán volt miről is írni.
Legutóbbi bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy sajnos két hónapnyi munka után  útilaput kaptam a talpra a cég rossz anyagi helyzete miatt, ami a munkahelyemet biztosította. Sajnos azóta eltelt időt jobbára azzal telt, hogy állást kerestem. Sajnos az interjúk száma igencsak elenyésző volt a kiküldött önéletrajzok, telefonhívások fényében. Sajnos ez jelentősen rányomta bélyegét a nyárra. Főleg annak fényében, hogy sajnos semmiféle járadékra nem lettem jogosult, csak az utolsó hónapban. Így végül a nyarat szintén unatkozással, itthon üléssel töltöttem. Igyekeztem elfoglalni magam, így ennél fogva leginkább sorozatokkal való lemaradásomat igyekeztem behozni, s emellett egy-két játékkal igyekeztem feldobni a szürke napokat.

Sorozatok terén bepróbáltam a The Office-t, mely annyira elnyerte a tetszésemet, hogy az elkészült hét évadból mind a hetet végignéztem. Szinte az összes sorozattal sikerült szintre kerülnöm. Természetesen egyszerűen nem lehet mindig sorozatokat nézni, így amikor nem sétáltam a környéken, vagy bicajoztam játékkal ütöttem el az időm. A nyár borzalmas bepróbálása a Harry Potter játék volt, viszont a nagy pozitív meglepetést a Crysis hozta el.
Igazán kezdtem már belefáradni a semmittevésbe, s szinte semmiféle olyan programot nem tudtam alkotni a nyáron, amitől tényleg jól érezhettem volna magam. Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis simán kijár az idei nyárnak az a cím, hogy “az életem legrosszabb nyara”.
Már igazán kezdtem kiakadni, amikor is egy hétfő délutánon megcsörrent a telefonom, s az egyik multi ügyintézője keresett, hogy ugyan azt az állást betöltötték, amire én meghallgatásra mentem ellenben van más pozícióban üresedés, s rám gondoltak. Természetesen azonnal igent mondtam  a felkérésnek, s szinte két hét folytonos járkálásról szólt, hogy minden iratom meglegyen, s elkezdhessem a munkát. Így végül augusztus végétől elkezdtem dolgozni. A munkaidő, s a munka nem a legjobb, de mégis valami. A munka beosztásban persze akadtak olyanok, hogy jómagam is csak néztem, de a munka mégiscsak munka, ugyebár. S négy hónapnyi itthon ülés bizony már igazán kezdett az agyamra menni. S természetesen reménykedek abban,  hogy a mostani állásom ténylegesen hosszútávú lesz. Ami a legfontosabb, hogy a kollégák, akikkel egy csapatban vagyok jó fejek, így a beilleszkedéssel nem volt gond. Jelen pillanatban megvannak elégedve velem, így bizakodom, hogy a harmadik hónap végén nem kapok útilaput a lábamra.

Viszont, így már tudok bővebben alapozni. Példának okáért a következő hónapban azonnal beszerzek egy új mobilt, mert sajnos az áprilisi mobilvásárlásnál nem a legjobb döntést hoztam, s bizony ez csak használat után derült ki. Addig pedig valahogyan majd kibírom a mostanival. Utána pedig feltehetően ismételten gépfejlesztés lesz. Természetesen ez csak akkor, ha valóban maradandó lesz a munkahely, mert különben nem vágok bele, hisz jóformán a merevlemezen kívül szinte minden alkatrészt le kell cserélnem, ami a gépemben van.

Egy bejegyzés itt

  1. Pingback: A tizedik év! – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük