Crysis Teszt

Platform: PC

2007 novemberében látott napvilágot a Crysis című játék, amely hatalmas rajongótáborra tett szert. Rengeteg pozitív kritika született a játékról, s ennek ellenére sokáig hadakoztam azzal, hogy valóban bepróbáljam. Egyáltalán van-e értelme olyan játéknak neki ülni, amit rengetegen imádnak, de a stílusa miatt nekem nem jönne be?
Az idén januárban eszközölt gépfejlesztésnek köszönhetően nagyobb igényeim támadtak játékok grafikájának terén, s szinte minden olyat bepróbáltam, aminek eszméletlen jó látvánnyal rendelkezett. Idén azonban boltok polcaira került a Crysis 2, mely sokaknak grafikai orgazmust okozott. Hajtott a kíváncsiság, hogy vajon hogyan is futna a jelenlegi gépemen, s vajon milyen is lehet egy ennyire agyondicsért játék. Nos, grafikai szempontból teljesen megvett, s odáig jutottam, hogy azon kaptam magam, hogy egy egész éjszakát játékkal töltöttem. Megszerettem. Azonban a második részről beszélünk, s ha az ennyire bejött akkor úgy döntöttem, hogy ha már tisztességgel nekifeküdtem a folytatásnak akkor mielőtt a végére érnék kell adni egy esélyt az első epizódnak is, hátha az van olyan jó, mint a folytatás.
Nos azt kell mondanom, hogy kezdeti savanyú véleményem hamar átváltott pozitív megítélésbe, s éjszakákat töltöttem azzal, hogy a játékban előrébb haladjak. Ehhez persze hozzátartozott, hogy grafikailag sem utolsó a 2007-ben megjelent első epizód, habár mai szemmel azért lazán tudnánk jó pár olyan címet előhúzni a kalapból, ami ráverne a 2007-es alkotásra.

És mi is lenne az alapkoncepció?
2020 környékén járunk. Az amerikai kormány bevetésre küld egy csapat speciális ruházattal (nanosuit) ellátott katonát egy koreai szigetre azzal a feladattal, hogy az ott állomásozó amerikai civileket felkutassák, akikkel nemrég megszakadt a kapcsolatban. Kezdetben a koreai hadsereg jelent nekünk nagyobb akadályt azonban, ha túléljük a frusztráló első húsz percet lazán kiderül, hogy nem is ők jelentik számunkra a legnagyobb problémát, hanem egy földönkívüli gépi létforma, amely szinte mindent elpusztít, ami az útjába kerül.

Crysis-t bő négy évig sikerült elkerülnöm. Kívülről egyszerű FPS-nek kinéző játékot tudatosan kerültem el. Maga a stílus soha nem is jött be, s nem is volt olyan játék, amely elnyerte volna a tetszésemet. Első találkozásom azonban mégis bő két évvel ezelőtt volt, amikor is az akkori új PC-met teszteltem a játékkal. Ugyanis ismeretes, hogy az első epizódnak valami csapnivaló gépigénye van, hisz iszonyúan pocsékul optimalizált játék csak nagyon erős gépeken hajlandó normális működni. Vagy még azokon se…
Nos azóta eltelt bő két év. PC fejlesztés azóta történt, így mindenféle nehézségek nélkül sikerült beszerezni az első epizódot. Mint már említettem egyszer FPS-nek kinéző játékról hamar kiderült, hogy bizony sokkal több ennél, s eléggé szórakoztató tud lenni. Bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy ehhez bizony túl kell élni az első húsz-harminc frusztráló percet azért, hogy ténylegesen élvezhető legyen a játék. Bár utóbbi mondat leginkább azokra vonatkozik, akik hasonló mentalitással rendelkeznek, mint én az FPS játékokat illetően.

Sok minden az, ami megkülönbözteti a Crysis-t egy egyszerű lövöldözős játéktól. Az alapkoncepció rendkívül sokat dob az egészen, s ehhez még kapunk jó pár sci-fi szerű megoldást, továbbá jó pár egyedi ötlettel is sikerült kiemelni a játékot a az FPS játékok tömkelegéből. Bár hasonló műfajú játékokkal nem igazán foglalkozok, így nem biztos, hogy eme állítás valóban megállja a helyét. Népszerűségéből kiindulva talán kijelenthető, hogy igen. Tehát itt van nekünk példának okáért a különleges ruházatunk a nanosuit, mellyel jelentősen nagyobb sikerrel tudjuk elvégezni az éppen ránk bízott feladatokat. A ruha négy fajta funkciót biztosít nekünk korlátolt ideig: álcázás módban teljesen láthatatlanná válthatunk, s ezáltal húzósabb helyzeteknél sérülés nélkül sikerül végrehajtani tervünket. Természetesen mindez csak addig működőképes, ameddig szinte semmiféle cselekvést nem hajtunk végre, ugyanis amint ezt véghez visszük bizony az ellenfelek felfigyelnek ránk, s bizony akkor már nyakig ülünk a saját magunk kreált ürülékben. És még örülhetünk, ha nem lötyögtetik nekünk. Továbbá nagyobb ellenerőnél használhatjuk az erős páncélunkat, s ezáltal az ellenfél ránk mért sebzési lehetősége jelentősen csökken. Ugyanakkor lehetőség van sebességünk növelésére is, így gyorsabban térhetünk ki az ellenség csapása elől, vagy éppenséggel gyorsabban reagálhatunk, s fegyverezhetjük le ellenfeleinket. Továbbá erőnket is növelhetjük, így nagyobbat üthetünk, ugorhatunk is.

Ha a ruhánk funkció nem elégítenének ki bennünket, akkor itt vannak a fegyverek. Minden bizonnyal mindenki talál majd magának megfelelőt a hatalmas fegyverarzenálból, amit a játék során használhatunk. Pozitívum mindenképp, hogy nem korlátlan fegyvereket szedhetünk fel, tehát a magunkkal vihető fegyverek és azok töltényszámai is korlátozottak. Így aztán okosan kell döntenünk, hogy melyik fegyvert tartjuk meg, s melyiket visszük magunkkal, mert bizony sokféle ellenséggel találkozunk, s nem mindegyiknél válik be példának okáért a sörétes puska. Gyakorlatilag el kell jutni a játék feléig ahhoz, hogy valami képet kapjunk a fegyverekről. S a játék végénél – feltéve, ha annyira bejött nekünk, hogy ismét neki akarunk ülni – már konkrét képet kaphatunk, hogy miket kellene használni bizonyos helyzetekben, s mikkel nem érdemes foglalkozni. Hisz egy rosszul választott fegyverrel bizony elég nehezen tudunk boldogulni. Főleg akkor, amikor az ellenfelek száma nem hogy csökken, hanem épp sokasodik. És akkor még örülhetünk, ha munícióból nem fogyunk ki teljesen.
A fegyvereknél még fontos megemlíteni, hogy bizony óvatosan kell őket használni, hisz magunk is sérülhetünk használatunk közben, s annak nem sok értelme van, ha az ellenség, s mi is ugyanúgy fűbe harapunk. Azonban fontos megemlíteni, hogy rendkívül jól lett a játék ezen része megalkotva, ugyanis fegyvereinket tuningolhatjuk is. Egyszerű pisztolyunkat is adhatunk világítást, ami sötét helyeken rendkívül jól jön, vagy lézer irányzékkal is elláthatjuk, így egy erősebb fegyver távolról is rendkívül hatékony, s nem kell nyílt irányzékkal vagy távcsővel szórakoznunk főleg akkor, amikor a talaj annyira ég a talpunk alatt, hogy egyszerűen nincs idő arra, hogy szöszmötöljünk azzal, hogy bemérjünk ellenfelünket, majd pedig egy jól irányzott lövéssel földre terítsük ezzel is csökkentve ellenfeleink számát. Ezeket a dolgokat egyébként mérlegelni kell, hisz a játék bővelkedik olyan helyzetekben, amikor egyszerűen nem tehetjük meg, hogy szembe megyünk az ellenséggel, s elkezdünk lövöldözni a fenébe. Hiába nanosuit, gyorsaság, láthatatlanság, erőnövelés… Bizony jó pár olyan helyzet van, amikor kétszer is meg kell gondolni, hogy mit csinálunk, s mivel csináljuk,  s logikusan kell gondolkodnunk ahhoz, hogy az adott parancsot teljesíteni tudjuk. És mindez olyan játéknál, ami legtöbbször csak arról szól, hogy a megadott küldetést leginkább úgy tudjuk sikeresen végrehajtani, hogy A pontból el kell jutnunk B pontba.

A játék során természetesen lehetőségünk lesz különböző járművek irányítására is. Ezek által nem csak gyorsabban eljuthatnunk a szükséges helyszínre, hanem az ellenségeinket el is intézhetjük, ugyanis jó pár olyan járműbe bepattanhatunk, amely fel van szerelve mindenféle fegyverrel. Persze, ha az adott jármű nem rendelkezik semmiféle fedélzeti fegyverzettel akkor sem kell aggódni mert, ha a terep lehetővé teszi akkor humanoid ellenfeleinket elég, ha elgázoljuk. Természetesen ezen járművek használatával nem leszünk sérthetetlenek, hisz ezeknek is van sérülési szintjük (ami egyébként nevetségesen magas), amiket szem előtt kell tartanunk, ha nem akarunk kocsinkkal, tankjainkkal, teherautóinkkal illetve motorcsónakunkkal szépen a levegőbe repülni.
Persze, aki a fentebb írtak alapján azt hiszi, hogy ezeket együttvéve könnyű játékkal találja magát szembe az nagyon is téved. Lehet, hogy én nem vagyok hozzászokva ilyen stílusú játékokhoz, de a legkönnyebb nehézségi szint is néha okozott nekem eléggé nehéz perceket, amikor legszívesebben legálisan kasztráltam volna magam, mint hogy ezzel szenvedjek továbbra is. Többször találtam magam azzal szemben, hogy emberi ellenfelek sokasága ront felém, vagy éppenséggel azzal, hogy bizonyos helyszínekre teljes magabiztossággal rohantam be, amikor is bizonyos helyekről lehető legrosszabbkor leszedett egy mesterlövész, akit addig észre sem vettem. És akkor még szó sem esett a játék legértelmetlenebb, leglogikátlanabb pályaszakaszáról, ami tulajdonképpen arról szólt, hogy az idegen űrhajóban (űrhajó volt egyáltalán???) kellett bolyonganunk. Bevallom én a mai napig nem tudom, hogy azt a részt hogyan is tudtam teljesíteni. Ennél a szakasznál úgy éreztem inkább bevállalnék egy erotikus éjszakát Kiszel Tündével, mint hogy a fent említett pályaszakaszt teljesítsem. Szerencsémre inkább a pályaszakasz teljesítésének feladatát választottam.

Szerencsére a Crysis nem csak egy “megyek és lövök mindenre, ami mozog” játék. Szerencsére magyar nyelven is elérhető, így csak azoknak okozhat gondot a feladatok, küldetések megértése, akik nem csak az angol, de még a magyar nyelvet sem beszélik. Utóbbi viszont eléggé komoly probléma, ha az adott játékos egyébként Magyarországon él, és az anyanyelve magyar.
Hiába volt számomra szórakoztató a játék, azért még egyszer nem ülnék neki, mert feltehetően másodjára a játék stílusából kiindulva nem biztos, hogy másodjára meglenne az a megfelelő játékélmény, ami számomra pozitívnak lenne mondható. Viszont van egy elég erős középszerű akcióba bújtatott sci-fi történetünk is. Így, akit a grafika nem nyűgözött le, az történet szempontjából adhat a játéknak egy esélyt. Feltehetően, ha készülne a játékból egy filmadaptáció minden bizonnyal nálam belépne a halhatatlan filmalkotások közé. Viszont, ha önmagában még ennyi nem lenne elég, akkor élhetünk a játék adta rejtett poénokkal is. Hisz annál viccesebb nincs, amikor berontasz egy faluba majd felkapsz egy csirkét, majd hozzávágod valamelyik koreai ellenfeledhez, aki ezek után földre rogy… holtan.

Ha már ennyi pozitívum esett a játékról, akkor nem maradhatnak ki a negatívumok sem, hiszen belőlük is akadnak szép számmal. Legnagyobb negatívum továbbra is a játék optimalizálatlansága. Hisz olyan játékos, aki nincs tisztában a játék technikai hátterével és az ehhez kapcsolódó negatívumokkal bizony nézhet egyet, hogy hiába szárnyalja túl hőn szeretett számítógépe bőven az ajánlott rendszerigényt, ha a Crytek üdvöskéje bizony összeomlik, lefagy, illetve élvezhetetlenül szaggatással kínálja meg a játékost. Bár nálam utóbbiak nem igazán fordultak elő, mivel én tökéletesen megelégedtem középszerű grafikával és sima HD (720p = 1280×720) felbontással.
Ha a technikai részt átugorjuk akkor bizony ellenfelekkel sokszor gyűlik meg a bajunk, mert bizony ők is tudnak meglepetést okozni nekünk. Nem egyszer ragadtak be tárgyakba, járművekbe, mint ahogy mi is. Előfordult olyan is, hogy képtelenek voltunk használni bizonyos eszközöket, vagy jó pár helyzetben nem tudtunk normálisan beállni egy olyan helyre, ahová egyébként kellett volna. De szót ejthetünk olyan helyzetekről is, amikor nem volt teljesen egyértelmű mi is a küldetésünk, vagy a térképünk rosszul jelölte meg a helyet, ahová mennünk kellett volna. Ha ezeket megtapasztaljuk, akkor minden bizonnyal már meg sem rökönyödhetünk, ha elhalálozás után levegőben lebegő ellenfelekkel találkozunk, vagy rákok, tyúkok sétálgatnak nyugodt szívvel fejünk felett. Felhívva ezekre a hibákra a figyelmet ezen írás után csak az lepődhet meg, aki repkedő lila tehenekkel találkozik a játékban. Ebben az esetben én is meglepődnék, mert lila tehenek alapjáraton sincsenek a játékban.

Összegezve én remekül szórakoztam a játék közben, habár nekem egyszeri végigjátszásnak volt tökéletes. FPS műfajú játék szerelmeseinek bátran ajánlható.

Pozitívumok:
> Szemkápráztató grafika még alacsony, közepes grafikai beállítások mellett is;
> Hatalmas és teljes egészében bejárható külső és belső helyszínek;
> Sokféle megoldási lehetőség egy-egy feladat kapcsán;
> Nanoruha.

Negatívumok:
> Botrányos grafikai optimalizatlanság;
> Bizonyos helyszíneken előforduló monoton játékmenet;
> Bugok tömkelege.


A bejegyzés a következő oldalakon olvasható még:

Egy bejegyzés itt

  1. Pingback: Szilveszteri utózönge! – Dentorel blogja

  2. Pingback: Crysis 4K – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.