Harry Potter és a halál ereklyéi I-II.

Július 15-én hivatalosan is véget ért a Harry Potter sorozat. Nem lesz több epizód, mint ahogy regény sem, habár a könyvsorozat teljes egészében kimaradt az életemből, s nem hiszem, hogy valaha is pótlásra kerülnek. Éppen elegendőek voltak a vizuális adaptációk számomra.

Az utolsó epizód azonban két részletben érkezett hosszúsága miatt, mint annak idején a Mátrix két záródarabja. Az, hogy mennyire volt jó döntés, egyáltalán jó döntés volt-e azt majd mindenki eldönti saját magában. Bevétel szempontjából nyilván mérvadó volt, hisz így sokkal több bevételt hozhat a konyhára, s nem biztos, hogy akadnak olyan nézők akik simán végig ülnének akár négy órát is egy filmen. Nekem ilyenek simán belefér, de ugye ilyen esetben a többséghez kell igazodni.
Tavaly ősszel kúszott be a mozikba a halál ereklyéi első felvonása, hogy felvezesse az idén júliusban bemutatásra kerülő utolsó epizódot. A készítők pedig igyekeztek méltón befejezni a szériát, ami tíz év alatt több rendező hagyta keze nyomán. Ennek köszönhetően – számomra legalábbis – a Potter filmek hullámzó minőséget hoztak, s nálam szinte minden egyes új epizóddal sikerült alulmúlni az előzőt. Egyedül az első két epizód volt, ami számomra teljes egészében értékelhető volt. Talán még hozzávehetjük a harmadik epizód is. De tény, hogy a rendezők váltogatása nem tett jót a szériának. Nálam legalábbis nem tett jót. És akkor elérkeztünk az utolsó epizódhoz, mely két részletben érkezett, s azt kell mondanom, hogy fellélegezhetek, hogy végre vége.

 

Mint fentebb írtam nem olvastam a könyveket, s az első rész megtekintése után sem vettem fontolóra. Az ifjú varázslótanonc története nekem is tetszett, de annyira nem lettem rajongó, hogy rongyosra nézzem a filmet, s emellett még a könyvre is szenteljek időt. Becsülöm, hogy más erre időt szánt annak kevésbé örültem, hogy sokak voltak oly kedvesek, s jelöletlenül teleszemetelték az internet szinte minden olyan bugyrát jó pár könyvből tudható dolgokkal, ami a filmekkel foglalkozott. Így sajnos több olyan momentum volt a Halál ereklyéi első és második részében, ami sajnos nem ért váratlanul pedig, ha jó pár ember magában tudta volna tartani, vagy legalább megtanulta volna jelölni, hogy spoileres bejegyzése következik, akkor jó pár dolog igen csak meglepetésként ért volna. Bár szerencsére még ennek fényében sem sikerült jelentősen rombolni az élményt, amit a két film adhatott.

félvér herceg vége számomra elég döbbenetes volt még úgy is, hogy jó előre tudtam mi fog történni, bár szerencsére egyéb elfoglaltságaimnak köszönhetően lazán kiment a fejemből, amit jó pár túlbuzgó Potter-rajongó elmondott nekem. Ennek fényében pedig tűkön ülve vártam a következő filmet, mert igazán érdekelt, hogy ebből mi is fog kisülni.
Talán szerencsésebb is, hogy nem is olvastam a könyveket, mert így nem kell bosszankodnom, hogy mi az, ami kimaradt a filmből. Habár mindenkinek ideje lenne megtanulni, hogy egy könyvet nem lehet 100%-osan filmre adaptálni nem csak hossz miatt, hanem az emberek többsége miatt is, hisz mindenkinek másféle kép alakul ki az olvasottak alapján, s így is lenne olyan, aki ezen zsörtölődik.

félvér hercegből sok mindent megtudhattunk. Dumbledore halála sokkolóan hathatott mindenkire.Voldemort hatalma növekedésnek indult, s elkezdődött a sötét mágia második kora. Főhősünknek, s két segítőjének pedig az a feladata lenne, hogy megtalálja az összes hocruxot, amit ugyebár el kell pusztítani, hisz a sötét nagyúr épp emiatt térhetett vissza. Sötét varázslat segítségével darabokra szakította a lelkét, s így halála után is tovább gonoszkodhatott kedvére.
A karakterek, színészek felnőttek a tíz év alatt, s hozzájuk nőtt a széria is. Az első két epizód elé simán leültethetné az ember a kisebbeket is, de az újabb epizódoknál azért el kell gondolkodni, hogy a filmes adaptáció vállalható-e főleg tíz év alattiaknak. Személy szerint ezzel különösebb problémám nincs, hisz azok akik a kezdetek kezdetén gyermekek voltak azok minden bizonnyal már tinédzserek, vagy dolgozó/munkát kereső felnőtteké váltak. Valahol érezhető, hogy a széria is “felnőtt” a generációval együtt, s az új epizódok már sokkal hangsúlyosabbak, mint az elődeik voltak.

Ezzel egyetemben sajnos bekúszott egy olyan dolog a Harry Potter vizuális világába, ami eléggé lehúzta a befogadás élményét. Ez pedig nem más, mint a vontatott történet, ami mellé párosult nagyfokú unalom is. A félvér herceg számomra hangsúlytalan, unalmas alkotásnak bizonyult, ami akkor még számomra a legrosszabb Harry Potter filmnek számított. Egyszerűen elvesztette a varázsát, s sajnos azt kell mondanom, hogy a Halál ereklyéi első felvonásának ezt még sikerült is megfejelnie egész szépen.

Talán épp az volt a baj, hogy olyan tragikus befejezéssel, mint amilyen a Félvér hercegé volt nagy elvárásokkal ültem neki, s sajnos ugyanazt a vontatott, unalmasan felkonferált valamit kaptam a képembe, amitől legszívesebben falnak másztam volna. Arról fogalmam sincs, hogy könyvben milyen volt, de az utolsó etap első része valami borzalmas módon csapongóra sikerült. S egyszerűen képtelen voltam élvezni. Erre még rámegy bónuszként, hogy a karakterek megtestesítői is valami ocsmány módon játszották a rájuk osztott szerepet. Egyszerűen nem értettem, hogy tíz év alatt többek között miért nem lehet megtanulni normálisan színészkedni? Még elment Emma Watsonkisasszonynak ez a csapongó valami, amit színészi játéknak nevez kislányként, de felnőtt nőként azért már borzalmas kategóriába esett. Elhiszem azt is, hogy a karakterek felnőttek, s megjelentek az érzelmek is a képben, de valahogy a karakterek közötti szerelmi szálak teljes egészében kilógtak a filmből. Egyszerűen nem oda valók voltak. Egyszerűen olyan érzést keltett, mintha ezzel engem meg akarnának erőszakolni. S ez az érzés a Tűz serlege óta él bennem. S ehhez nagyban hozzájárult az ocsmány kategóriába menő színészi játék is, mert könyvek ismerete nélkül már a Tűz serlege óta motoszkál bennem, hogy Hermione most tulajdonképpen két barátja közül ki iránt is táplál érzelmeket. Igazából ez nem nagyon zavart volna, ha nem kaptam volna töményen a képembe az előző epizódokban.

 

Ha a csöpögős tinidrámán túl tudunk lépni még akkor sem mondható el, hogy a film képes megállni a saját lábán, s eléggé élvezhető. Számomra teljesen felfoghatatlan volt, hogy közeleg a sötét varázslatok időszaka ismét, s visszatért az, akitől az egész varázslóvilág valamennyi hókuszpókuszra képes tagja simán vonalkódosra címezte az alsógatyáját/fehérneműjét,s ennek ellenére mégis képünkbe kapunk egy csúnya véget ért esküvőt. Ez számomra teljesen kilógott az egész filmből.
Emellett persze igyekezték eléggé komor hangulatúvá tenni az utolsó film első felét, de sajnos ez sokszor nem volt működőképes. Már az első képsorok után hullottak a karakterek, de valahogy is sem sikerült elérni a rendezőnek, hogy én most igenis rosszul érezzem magam, vagy könnycseppet ejtsek példának okáért amikor Harry baglya is áldozatul esik, vagy épp Rémszem.

Potter és társai már rég nem kívánatos személyek sehol, s a Nagyúr pedig vadászik rá. Így hát rejtőzködniük kell miközben el kell pusztítaniuk az összes Hocrux-ot, s ha ezzel végeztek, akkor viszont kiválasztottunknak szembe kell néznie szülei gyilkosával is.
Azonban az első felvonásban ezt elkerüljük. Helyette itt vannak a Halálfalók, akik vígan röpködnek a mugli világ felett, sőt még egy kávézóban is simán rátámadnak főhőseinkre. És ezek után sajnos azt kell mondanom beüt a teljes unalom. Legtöbbször úgy éreztem, hogy fogazatommal akarom magam kasztrálni, ami egyébként emberi testfelépítésből kiindulva is teljesíthetetlen vállalkozás lenne, de egyszerűen a karakterek töketlensége már fájt. Az utolsó eposz első felének túlnyomó többsége másról sem szólt szinte, mint mezei nyavalygásról. Az erdős részekkel bevallom vallatni lehetne, s még a HD verzió sem vett rá, hogy ismételten végig szenvedjem.

 

Őszintén irigyeltem azokat, akik szerint ez szórakoztató volt, de számomra inkább csak kínos volt. Aztán szép lassan úgy tűnt, hogy a készítők észbe kaptak, s valamit odakapartak az utolsó húsz percre, hogy aki már épp készült bealudni a felvezető epizódon, az gyorsan kapjon észbe, s a következő részt mindenképp tekintse meg, s lehetőleg moziban, hogy aztán legyen bevétel.
A felvezető epizód – főleg középtájon – olyan szinten volt unalmas, hogy egyszerűen egyszer is elég kínzó volt végignézni, s többször bizony nem vitt rá a lélek akármennyire akartam is. Ebből a szempontból viszont baljóslatú volt, hogy akkor milyen is lesz a zárás, ha ilyen volt a felvezetés. Botrányos szó tökéletesen illet rá, ami azt illeti.

A felvezető epizód unalmas vontatottsága, s a szereplők töketlenkedése tökéletes volt arra, hogy az a maradék lelkesedésem is alább hagyjon az utolsó Potter filmmel szemben, mint ami kezdetben volt.
Ugyan jómagam is megnéztem, de inkább azért tettem, hogy különböző oldalakon ne fussak bele nem kívánt cselekményrészletekbe, ami kellően rombolná a befogadás élményét, lévén én nem olvastam a könyveket, s továbbá nem igazán örültem volna, ha különböző ismerőseim élményei alapján kellene megítélnem a lezáró epizódot anélkül, hogy én láttam volna.

Az, hogy jó döntés volt-e a filmet valóban kettévágni számomra nem bizonyult annak. Amíg a felvezetés sokszor unalomba fulladt, s szinte úgy tűnt soha nem ér véget a film addig a folytatás gyakorlatilag olyan látványosra, s akció dúsra sikeredett, hogy egyszerűen nem volt időm fanyalogni, s egyszer csak azon kaptam magam, hogy bizony ennek már vége. Természetesen részemről az előző két epizód unalomba merülő megvalósítását nem javítja ki, de legalább a szériának méltó befejezést ad.

Az utolsó epizód második fele viszont már mindent tartalmazott, amit én elvártam volna az első felvonás esetében is. Főhőseink már nem tehetnek mást, mint elfoglalják helyüket legyen az jó, vagy a rossz oldal. A hocrux-ok felkutatása és megsemmisítése most már elsődleges céllá nőtte ki magát, hisz szorítja hőseinket az idő. S bizony karakterek hullanak, mint a legyek, s senki nincs biztonságban egyik oldalon se. Látványra nem lehet panasz, mert az utolsó rész odatette magát egészen, habár akadt egy-két olyan jelenet amin azért nem ártott volna még dolgozni egy kicsit.
Ami nem sikerült az előző két részben az most sikerült az utolsóban: megdöbbentő dolgokat adagoltak be nekünk, amelyek egészen visszanyúltak a kezdetekig. És mindezek úgy kerültek megalkotásra, hogy nem igazán lehet logikai bukfenceket találni a történetben.  A befejezésre pedig simán ráfogható akár az epikus jelző is.

 

A minőség az előző két epizódhoz képest jelentősen javult, s ennek fényében remek lezárásnak lehettünk tanúi. Szerencsére csak egy-két dolgot sikerült ellőni az utolsó felvonással kapcsolatban a könyvben jártasak által, de még így is bőven voltak megdöbbentő dolgok számomra.
Jó példa erre például Piton professzor, akiről megannyi mindent feltételeztünk, s végül az utolsó felvonásban teljesen más megvilágításba kerül karaktere. Mindvégig abban a hitben voltunk, hogy folyamatos akadálygördítések Potter útjában azért volt, mert így fejezte ki ellenszenvét. Azonban az utolsó felvonásban megdöbbentő tényként kerül napvilágra, hogy tetteivel ellentétben a férfi éppenséggel segítette főhősünket. Sőt! Gyengéd érzelmek fűzték Potter édesanyjához is, aki ami egy örök sérelem maradt számára. A filmsorozat egyik monumentális és egyben legérzelmesebb jelenetének lehettünk tanúi, amikor főhősünk Piton professzor emlékei közt rálel az igazságra.

S nem csak Piton professzor téves megítélése volt a meglepetés az utolsó felvonásban. Példának okáért megemlíthetőek a hocruxok is, hisz a film vége felé megkapjuk a szemükbe, hogy bizony aPotterünk egy két lábon járó hocrux, tehát neki is el kell pusztulnia, s mindvégig ez volt az ő sorsa.

 

A pozitívumok sora itt természetesen még nem ért véget. Roxfort ostroma epikus jelent sor volt az egész filmben. Hihetetlen módon jól el lett találva a hangulat. Egyetlen negatív dolgot tudnék megemlíteni, méghozzá Minerva beszólását, amit akkor ejtett el, amikor életre keltette a kőszobrokat. Én megértem, hogy kell némi humor is, de valahogy ennek bedobása után inkább hülyének éreztem magam, mint hogy felvigyorogtam volna. Egyszerűen ilyen monumentális csatajeleneteknél valahogy nem illő bizonyos oda nem illő poénok bedobása.
Továbbá sorolva a pozitívumokat érdemes megemlíteni főbb karakterek kiemelését. Ilyen példáulNeville-é is, aki talán a legnagyobb és egyben leghangsúlyosabb szerepet kapta a befejező részben, hisz ő is jelentősen hozzájárult az epikus véghez. Meglepő, hogy az előző epizódok egyik háttérkarakterét ennyire képesek voltak a készítők előtérbe hozni, hogy aztán az ember csak kapkodja a fejét, hogy bizony miből lesz a cserebogár.

Negatívumok természetesen ennek ellenére is akadnak a filmben. Ugyan félig-meddig megmagyarázásra kerül, de továbbra sem teljesen tiszta, hogy Harry tulajdonképpen hogyan is tér vissza a halálból miután a sötét Nagyúr a tiltott átkot szórta főhősünkre. A feltámadás köve tökéletes magyarázattal szolgált volna, ha éppenséggel főhősünk nem ejti ki a kezéből az erdő közepén.

 

Az epikus csata sem maradhat el, ami Voldemort és Potter között zajlik. Nem hiszem, hogy akadt volna bárki, aki úgy vélte, hogy majd a széria Potter halálával zárul. Epikus csatát láthatunk, amit már az első film/könyv óta várhatunk. S bizony nem csalódhatunk, hisz a készítők odatették magukat. Azonban itt is kaphatunk némi keserű szájízt, ugyanis a film vége bizony hagy némi kívánni valót maga után. Maga a harc kimenetele csak egy dolog a sok közül, de az számomra teljesen felfoghatatlan, hogy a sötét nagyúr legyőzése után úgy caflat Potter végig az iskola romjai között, hogy senki nem vesz róla tudomást, hogy tulajdonképpen ő most milyen hatalmas dolgot is vitt véghez.
De, ha ez nem lenne elég, akkor ezt simán megfejelték egy “19 évvel később” felirattal, ami egyébként jó ötlet lett volna, ha nem a jelenlegi szereplőket próbálták volna – egyébként valami brutálisan félresikerült módon – öregíteni. Hiába, erre minden bizonnyal már nem jutott elég anyagi forrás.

Értékelve az egész filmet azt gondolom a könyvek ismerete nélkül is zseniális filmsorozatnak lehettünk tanúi, amelynek sajnos bőven akadtak gyenge epizódjai főleg a vége felé épp akkor, amikor rá kellett volna kapcsolni. Borzasztóan elhibázott félvér herceg és halál ereklyéi első epizódja után kaptunk egy méltó, végig izgalomban és akcióban dús befejezést, ami látványban sem utolsó. Ugyan ez nem teszi jóvá, hogy az előző két film lassú folyása unalomba döntötte őket, de felejtőnek tökéletes.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük