Being Human UK: 3.évad

Idén is bő kézzel osztotta a berendeléseket az angol BBC, ugyanis idén is nyolc epizódot kaptunk aBeing Human eredeti, angol változatából (amerikai változat van, de mivel még nem értem az évad végére, így csak a bevezető epizódról van egy hosszabb írás).
Angol sorozatról van szó, tehát mellőzhetünk mindent, ami az amerikai sorozatoktól elvárható. Itt nincsenek CGI orgiák, sőt még CGI sincs. Egyedül a sminkesek, kellékesek vannak, akik igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni a költségvetésből, s persze még jobban teszik a dolgukat, hogy a sorozat valamilyen szinten tényleg hiteles legyen, ne pedig gagyi és idegesítő. A második évad aztán feltette az i-re a pontot, hisz tovább bővült a sorozat univerzuma. Csupán nyolc epizódos évadról beszélhetünk, így nem kell elviselnünk töltelék epizódokat, melyben nem haladnak előre a történetszállal. Az idei évadot vártam, azonban sajnos akadtak idén már negatívumok is.


Az előző évad óta majdnem eltelt egy év. Ez idő alatt az ember hajlamos megfeledkezni olyan kaliberű sorozatokról, mint a Being Human, s bizony nyára tolódott az aktuális évad megtekintése.
A második évad ismételten cliffhanger-rel ért véget, s kérdés persze az volt, hogy idén ezt hogy akarják majd feloldani a készítők. Ugye Annie átkerült a túlvilágra, s ott csapdába esett. Kedvenc vérfarkasunkra meg vámpírunkra marad a feladat, hogy kiszabadítsa őt. Az első epizód az előző évad végi cliffhangert hivatott feloldani, s bevallom nem csalódtam. Habár azt el kell ismernem, hogy nagyon sok mindenre nem emlékeztem az előző évadból, s ez eléggé nagy baj. Főleg, amikor olyan eseményszálat felejt el az ember, ami meghatározó volt az elmúlt évadban: gondolok itt a vonaton történt mészárlásra, amelyben vámpírunk, azaz Mitchell volt a ludas.

Szóval adott volt az első epizód, azaz Annie kiszabadítása, ami elég költségkímélő volt a látottak alapján. S bevallom nem is igazán tetszett. Ez leginkább annak volt betudható, hogy az előző két évadban nagy hangsúlyba került a túlvilág, s túlságosan erősnek mutatták be, ahonnan nem igen lehet visszatérni, ha az adott egyén átlép azon a bizonyos ajtón. Nos a harmadik évadban ezt szépen szembeköpték az alkotók, amit még sikerült az évadfináléban pofán vágni vagy kétszer azzal, hogy a magyar címbeli főhősnőnk lazán átruccan a túlvilágra.
A  – számomra – félkész évadnyitány után kaptunk egy rendkívül jónak ígérkező cselekményszálat az apa-fia vérfarkas vonalon, azonban az évadban ezt egy rántással elnyisszantották a készítők, így sajnos ez a szál félkész maradt. A karakterek érdekesnek ígérkeztek, de sajnos történetileg nem sok szerepük volt. Ugyan Nina terhességéhez remekül asszisztáltak, azonban az évad további rejtélye maradt, hogy vajon hogyan is fog lezajlani ez a terhesség a szülésig, s mi is történik, amikor egy vérfarkasnak gyermeke születik. Egyelőre csak pár elhintés volt az évadban, miszerint a gyermek gyorsabban fejlődik, mint egy átlag baba, így sajnos az évad ezen szála sajnos félkészen maradt, tehát várnunk kell a következő évadig (mert hát a negyedik évad már a zsákban van).

Az évad elején Mitchell átment a túlvilágra azért, hogy Annie-t visszahozza. Ott találkozik Lia-val, aki az egyik áldozata a vonaton történt mészárlásnak. A lány egy próféciát mondd el főhősünknek, miszerint egy vérfarkas fog vele végezni. És akkor ezen el is indul szépen az évad, s rendkívül igyekezett ebből építkezni. Természetesen legtöbb rajongó egyből George-ra gondolt, s az évad végén ez a tipp be is készült válni, amikor is az írók ezt a vonalat teljes egészében elvetették. Helyette az évadzáróban megkaptuk, hogy Lia csak hazudott, s egyfajta önbeteljesítő jóslatot kívánt létrehozni több-kevesebb sikerrel.

Valamiféle fő gonoszra szükség van, így megkaptuk az első évad koronázatlan köcsöge címéért bátran jelölhető Herrick-et, aki az évad elején nem sok mindenre emlékszik, majd szépen emlékei szép lassan visszatérnek. És természetesen fontos lenne megtudni, hogy vajon hogyan is tért vissza abból a támadásból, amit egy vérfarkas okozott neki, hisz talán ez jelentheti a túlélést Mitchell-nek, azonban az évad végén főköcsögünk ismét fűbe harap: karót kap a szívébe, ahonnan nincs már feltámadás, s ezt a készítők fontosnak tartottak kihangsúlyozni. Igen, fontos volt kihangsúlyozni azért, hogy az évadzáró üssön, mint ha az ember 220 voltba nyúlna.

Felemás évad után elérkeztünk az évadzáróhoz. Következő évad a zsákban, tehát valamit villantani kell cliffhanger néven. Új karakterek ismét érkeztek a sorozatba, hisz kellenek mindenhova.
Az utolsó előtti epizódban a készítők szépen kihangsúlyozták, hogy milyen halálnem az, amiből egy vámpír nem térhet vissza. A vérnyomásom egy percig sem ment feljebb, amikor Mitchell arra kérte egykori barátját, hogy bökjön egy karót a szívébe, mert nem tud így élni. Áll leesős jelenetsorok után meg is kapta, majd szemünk előtt elporladt. Felemás évad után kellett egy ilyen évadzáró, hogy aztán az ember vevő legyen a következő évadra is. Bevallom az aktuális évad nézése közben sokszor elgondolkodtam, hogy akarom-e nézni tovább, de az évadfinálé meggyőzött, s jövőre is hajlandó vagyok egy esélyt adni a sorozatnak.
Hogy innen hova tovább?? Egy biztos: olyan erősen kihangsúlyozásra került a karózás jelentősége, hogy ha visszahozzák Mitchell-t, a sorozat súlytalanná válik számomra, s feltehetően meg is válok tőle.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük