Nem jött össze…

Az elmúlt három hónapban igazából leginkább csak facebook-on töltöttem az időmet, s nagyon másra nem is nagyon jutott, vagy nem is nagyon volt kedvem időt szakítani. Pont ez a helyzet volt a bloggal is, hisz nem sok kedvem volt leülni, s újabb bejegyzéseket írogatni. Legfőképp ez annak volt köszönhető, hogy alig másfél hónap után ismételten sikerült jóformán az év elején munkát találnom, s jelentősen ez eléggé kitöltötte az időmet. Főleg úgy, hogy jól is éreztem magam ott, így hazajövet már a betervezett menetrend volt. Így rengeteg dolog elhanyagolásra került részemről, amit viszont be kell hoznom, de sürgősen.

Elsősorban örömteli hír volt az, hogy több, mint másfél hónapos munka után szép summa ütötte a markomat április elején. Akkori kolléganőm tanácsát sajnos nem fogadtam meg (amit így utólag bánok, mert sokkal jobban gazdálkodhattam volna a pénzzel, továbbá sokkal több mindent tudtam volna megvenni…), így elsősorban telefon mellett sok mást is megvettem, így gyakorlatilag a betervezett tévé vásárlás el is lett csúsztatva egy hónappal. Azt már korábbi bejegyzésben is taglaltam, hogy bizony munkahelyen az anyagiakkal koránt sincs minden rendben, hisz egy kereskedelmi egységnél fontos, hogy legyen bevétel, hisz nem csak a dolgozók munkabérét kell kitermelni, hanem bizony a bérleti díjat, és a hozzá tartozó költségeket. Nos ennek szépen meg is lett az eredménye ugyanis, mint ahogyan már boncolgattuk akkori kolléganőimmel a témát bizony április végén szépen megkaptam a képemben műszak végén, hogy attól a naptól kezdve alkalmazotti státuszom két hónap után felmondásra kerül. Az ok pedig egyszerű: a kereskedelmi egység anyagi gondokkal küzd, s nem képes ennyi alkalmazottat fenntartani. Kolléganőm már akkor mondta, hogy figyeljem meg nem adnak az egésznek alig egy hónapot, s ők is követnek majd engem. Nos ez abban a helyzetben nem vigasztalt.

A főnök elég rendesen volt, bár épp ez volt a veszte is. Ugyan soha nem használtuk ki, de azért nem sok esze volt neki se, hogy egy friss vállalkozást egyből csődbe is juttasson. Természetesen hazaértem, s amint becsukódott a kapu mögöttem bizony eltört a mécses. S onnantól pedig csak azért aggódtam, hogy a fizetésem kézhez kapjam. Így rákövetkező héten szépen bementem, s úgy terveztem már pedig nekem kell a tévé vigaszként,  s ha kell az asztalra csapok, hogy még azon a héten kézhez kapjam a fizetést. Azonban a főnök közölte, hogy két nap múlva meg is kapom, csak döntsem el, hogy hogyan: készpénzben, vagy bankkártyán. Természetesen előbbit választottam. Majd ahogyan megbeszéltük szépen meg is kaptam a fizetést. Így nem volt más, mint hazajönni, és szépen megrendelni a tévét, s a hozzá tartozó kábeleket, hisz többet kaptam kézhez, mint reméltem. Délután tájékán rendeltem meg a tévét, s már másnap reggel meg is érkezett. Tökéletesen sikerült összekötnöm a géppel. Arról nem is beszélve, hogy tudásilag többet kaptam, mint amit vártam, s teljesen meg vagyok elégedve vele. Azonban egyetlen negatívumot tudok igazán kiemelni, az pedig az, hogy bizony korábban letöltött nem HD tartalmak szinte élvezhetetlenek rajta, valamint a márciusban vásárolt DVD lejátszó, ami elvileg felkonvertál mindent HD minőségre, felbontásra hát finoman fejezzem ki magam… sz@rt se ér. Ami ugye azért is gáz, mert ugye ahhoz, hogy a HD tartalmakat normálisan ki lehessen írni lemezre, valamint lejátszón lehessen nézni ahhoz egy mkv fájlokat is kezelő Blu-Ray lejátszóra lenne szükség, tehát ahogy anyagiak engedik a DVD lejátszó röppen a kukába… Bár hozzáteszem a DVD lejátszó megvételére elsősorban anyám beszélt rá.

Igazából többet vártam volna a tévétől “érzelmi” alapon, ugyanis egész pontosan két napig sikerült elterelni a figyelmemet arról, hogy bizony jelen pillanatban munkanélküli vagyok, s bizony nem lesz olyan könnyű újabb állást találni, ha az ember hamvas hátsója alá nem tolnak egyet szülők, rokonok, barátok. Így végül sikerült egész pontosan két hét alatt olyan szintre jutnom, mint tavaly négy hónap alatt. Azért ez nem kis teljesítmény!
Természetesen azóta volt összeütközésem egy-két emberrel emiatt. Persze nem kell mondanom olyanokról van szó, akik soha életükben nem voltak munkanélküliek, vagy pedig protekció által sikerült újat találni. Idiótábbnál idiótább tanácsok, jó pár beszólás és persze végül pedig maradt a vita, s részemről a teljesen jogos sértődés.  Az ember természetesen felkapja a vizet, ha éppenséggel igyekszik. Önéletrajzokat küld szét, telefonálgat, személyesen is megjelenik az adott helyen, s valahogy mindig akad olyan valaki, aki szerint ez kevés, vagy éppenséggel nem teljesen igaz. Ilyenkor örültem, hogy ezek virtuálisan illetve telefonban hangzottak el, mert minden bizonnyal, ha valaki ezeket a mondatokat élőben röppenti meg felém nem biztos, hogy nem ismerkedett volna – egyébként nem túl vonzó – tenyeremmel, öklömmel ami a másik arcán landolt volna. És persze igaza volt a volt kolléganőmnek: e hónap végén ők is repültek…

Egy hónapja itthon üldögélek. Azóta több kevesebb sikerrel sikerült elfoglalnom magam. Egyelőre igyekszem pótolni az elmaradásom, ami van sorozatok terén (ami hihetetlen mennyiségű), és persze igyekszem tesztelni a tévémet. Egyelőre kevés sikerrel. Természetesen pedig reménykedem, hogy legrosszabb esetben is csak még egy hónapot kell itthon ücsörögni…

Egy bejegyzés itt

  1. JIMº°

    Azt észrevettem, hogy az elmúlt hónapokban nagyon hanyagoltál mindent. De mivel írtad dolgozol gondoltam pont ezért. Azért sajnáltam, mert tényleg jó írások vannak itt. Mindenképp színvonalasak. Azért a személyesebb bejegyzések jobban lekötöttek. Szerkezetileg, nyelvtanilag nagyon jók! Fogalmazásod se kutya. Ezért sajnáltam volna, ha ez minden megy a süllyesztőbe. Biztosan jobb lett volna, ha meló mellett is van rá időd, vagy másik meló után is lett volna rá időd.

    Én is voltam munkanélküli. Kemény két évig kerestem. Faluban éltem. Ismerős nem volt. Senki nem akart alkalmazni. Vidékit főleg. És kaptam mindenhonnan a savazást. Barátokról egészen szülőkig. Sőt még a barátnőmtől is megkaptam, aki viszont ott volt mellettem mindig. És elhiheted az esett a legrosszabbul. Teljesen kifutottam anyagilag. Aztán fogtam magam kértem kölcsönt és feljöttem Pestre. Igaz csináltam vagy fél milliós adósságot, de egy hónap alatt lett állásom. Ugyan egy évbe került talpra állnom, de sikerült. Nehezek ezek a dolgok. És talán az a legbosszantóbb, hogy olyanok osztanak tanácsot, osztottak akik hírből se ismerik a munkanélküliséget. Szerintem még nincs ok a búslakodásra!

  2. Dentorel A Bejegyzés szerzője

    Igazából tényleg volt egy menetrendem, amibe nem fértek bele ezek a dolgok, meg nem is nagyon akartam, hogy beleférjen.

    Amit mondasz, az teljesen rendben van. Olyan tényleg ne osztogasson nekem tanácsokat, aki nem volt az én helyzetemben! Csak ugye az ilyenekkel is tudni kell bánni, csak mikor az ember nincs épp abban a hangulatban….
    Bár igyekszem teljesen összeszedni magam, s valamit villantani tavalyhoz hasonlóan. Mindenesetre egy dolgot biztosan nem akarok: ugyanolyan nyarat, mint tavalyi…

  3. JIMº°

    Ahogyan írtad van egy csomó elmaradásod sorozatok terén. Szóval hajrá!!
    Meg gondolom egy csomó film is van, amit meg kellene nézned.

  4. Dentorel A Bejegyzés szerzője

    Igen. Valóban sok az elmaradásom. De sajnos igazából film és sorozat nézés kedvfüggő nálam. Így nem sokra megyek velük. Ráadásul azok, amik tényleg teljesen bejöttek nekem azokat már kivégeztem, így maradtak azok, amiket elsősorban azért maradtam le, mert nem első számú kedvenc. Meg hát azért egész nap itthon dögleni a tévé előtt se nagyon lehet.

    Meg hát hogy is mondjam… Tavalyihoz képest másabb a felállás, másrészt pedig elég sok minden történt ez alatt a röpke 3-4 hónap alatt, hogy tudjam nem igazán szeretnék itthon dögleni és egész nap a tévé előtt ülni…

  5. JIMº°

    Biztosan másabban áll hozzá az ember, ha folyamatosan dolgozott. Azért hiányzik az biztosan. Főleg, ha jó volt a munkahely.

    Ide türelem kell meg kitartás. Persze aki akar dolgozni annak egy hónap is sok. Nem hogy hónapok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük