Közösségi portálok: Ilyen a virtuális ember

Valahogy soha nem voltam oda a közösségi portálokért. Igazából nem sok értelmét láttam, hogy emberek egymást jelölgetik ész nélkül, s olyan információkat, képeket osztanak meg magukról, ami igazából rajtuk és családjukon kívül valahogy nem nagyon tartozna más emberekre. Ebből adódóan kezdetben elhűlve nézegettem a közösségi portálokra épülő fikaoldalakat, s nem is akartam elhinni, hogy emberek képesek magukról olyan dolgokat megosztani, s olyan képeket gyártani, amin a hétköznapi ember könnyen megrökönyödhet.
Aztán én is beálltam a sorban. Először kezdődött a myvip-pel, majd folytatódott az IWIW-el.  Előbbin laza fél évig tengődtem, utóbbin pedig kétszeri regisztrációt ért meg egyetlen egy ember miatt. Igaz, profilom alig egy hónapos pályafutása után a kukában landolt.

Azonban a Facebook halad előre, s pozitívum az, hogy rengeteg információval rendelkezik, hisz már zenekarok, filmstúdiók, játék készítők is megtalálhatóak rajta naprakész információkkal. Így végül beregisztráltam.
Az csak hagyján, hogy meglepően sok ismerőst találtam fent. Viszont az a fajta ember vagyok, aki hasonló mentalitást követ virtuálisan, s mindennapi életben egyaránt. Ebből kiindulva olyanokkal, akiket ismerek, de nem vagyok még köszönő viszonyban sem, azt már elvből sem jelöltem be. Persze érkeztek jelölések részükről, érdekes.
Mindenkinek vannak olyan ismerősei, akit a háta közepére kíván. Ebből nekem is van. És persze akadnak olyanok is, akikkel annak idején nagyon jóban volt, de végül valami oknál fogva zátonyra futott a kapcsolatuk. Nos összeszámolva én két ilyennel rendelkezem. Meglepetésemre ma érkezett egy jelölés pontosan az egyiktől, ami részemről eléggé ledöbbenéssel járt lévén, ha meglátjuk egymást az utcán elcsapjuk a fejünket. Tehát magasról le van pottyantva a való életbeli viszony, csak az a lényeg, hogy növeljük az ismerősök számát?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük