Modern Family: 1.évad

Megvan a tavalyi év egyik másik legjobb újonca (szigorúan a Gleemellett), ami ráadásul a sitcom kategóriából került ki.
Tavalyi év egyik bónusz meglepetése volt a sorozat, mely nézettségileg is elég korrektül teljesített. Ugyan csak a héten kezdtem bele, s egyéb néznivalók miatt húzódott el az első évad teljes megtekintése három napig (máskülönben egy nap alatt kivégeztem volna). Számomra teljesen pozitív csalódás volt, s immáron megvan a második kedvenc sitcom-om is. (Ugye az első helyen még mindig a The Big Bang Theory áll).

Mai napig nem is értem, hogy miért nem kezdtem bele a sorozatba. Persze a lényeg mégis az, hogy tettem egy próbát, s már az első résznél eldőlt, hogy bizony ez az én sorozatom. Így nem is volt kétséges, hogy a régi sorozatok új epizódjainál is elsőbbséget élvez a sorozat első évada.
Kevés az olyan sorozat, melynek képes lennék minden epizódját újra és újra megnézni. Nos ezen kevesek közé lépett elő a Modern Family, mely a héten kezdte meg kint a második évadát.  Természetesen a második évad megtekintésével vártam, amíg meg nem születik tőlem egy kritika.

És mi is az alapkoncepció? Nos adott három család, akikről a kiadott képek, DVD borítók alapján azt hittem, hogy kisvárosi szomszédok életét követhetjük majd nyomon. De szerencsére távolról sem így van. Három család életét követhetjük nyomon, akik tulajdonképpen szegről végről egymás rokonai.

A karakterek és a színészek teljes mértékben szerethetőek. Egyik se lóg ki, egyiktől se mászok a falra! Ez megint csak ritka egy dolog szokott lenni sorozatoknál.
Főbb karakternek emelhetjük ki Jay-t (akit egyébként Ed O’Neill alakít, aki az évek folyamán remekül megöregedett, s nagyon nem szeretnék egy sötét sikátorban összefutni vele, mert már maga a látványtól is szívinfarktust kapnék minden bizonnyal), akinek van két gyermeke, s mind a kettőnek természetesen van párkapcsolata, s családja is. S így kapunk gyakorlatilag egy három generációs családot. Szóval ez már önmagában is pozitív csalódás volt a feltételezéseimmel szemben.

Maga a cím is sokat sejtet. Elég csak megnézni a három család össze tételét. Először is itt van Jay, aki nála sokkal, de sokkal fiatalabb és szebb nőt választott Gloria személyében. A karakter remek, a színésznő csak úgy, akinek jól áll ez a “maca” szerep. Zene füleimnek, amikor olaszul beszél, vagy épp káromkodik. De kiemelhető a fia is, aki nem örökölte szülei génjeit, hisz eléggé túlsúlyos. Ettől függetlenül remekül hozta az évad tejfeles szájú “nőcsábászát”.
Ugyanakkor itt van Jay fia Mitchell, aki tulajdonképpen meleg, s együtt él barátjával, Cameron-nal. Az évad rögtön azzal kezdődik, hogy örökbe fogadtak egy vietnámi kislányt. Meglepő módon viszont más sorozatokhoz hasonlóan nem tipikus kigyúrt testű macsókat válogattak be erre a szerepre, hanem teljesen hétköznapi színészeket. Így Mitchell képviseli a visszafogott felet, míg Cameron a túlsúlyos “díváét”. Kezdetben ezt nem igen tudtam megemészteni, de a párost egészen megszerettem az évad közepére, mert amit műveltek az valami zseniális volt!

És akkor utolsó sorban itt van a Claire-Phil páros. Fantasztikus volt látni Claire szerepében Julie Bowen-t, akit én a Lost-ból ismertem meg még annak idején. Azon már fel is nevettem, amikor lazán bevágtak évad vége felé egy Lost-os utalást. Egyszerűen zsenális volt!
A “kölykeikről” is lehet regélni. Bár számomra kedvenc Alex, aki aztán okosságával lazán megszivat bárkit a családból.

A sorozat elég jól van összerakva. Számomra el is tér a többi sitcomtól, amit eddig néztem. Először is minden epizódban vannak ezek a bizonyos “kanapén beszélgetős” jelenetek. Itt többnyire maga a páros, vagy a pár egyik tagja fejti ki a véleményét. Ez egyfajta dokumentumfilm szerűséget kölcsönöz a sorozatnak, amire rátesz még lapáttal a kamerakezelés is. Együttes hatást pedig elérik, mert számomra teljesen olyan volt, mint ha egy stáb követné, s rögzítené a három család mindennapjait.
Azért már megint egy pozitív pont, hogy nincsen aláröhögés. Nagyon bosszantó tud lenni egy sorozatnál, ahol minden mondat után bevágnak egy aláröhögést, s az ember csak néz, hogy az elhangzottakon most röhögni kellett volna? Persze egy olyan sorozatnál, ahol azért megvan a humorfaktor ott ez nem probléma, de egy középszintű sitcomnál kicsit zavaró.

“Történetileg” is teljesen rendben van a széria. Epizódokról epizódokra teljesen logikusan, s poénosan felépített részeket tettek elénk a készítők. Ezért külön pacsi, ugyanis többször fordult elő, hogy a takaró alól hangosan felnevettem. Míg a Friends megmosolyogtatott, s a The Big Bang Theory megnevettet, addig a Modern Family egyes részei teljes mértékben sírva röhögősek voltak. Eszméletlen, hogy némelyik színész milyen arcot tud vágni…

Összességében nem bántam meg, hogy a sorozatot nem próbáltam be tavaly, mert nagyszerű három napot tudhattam magaménak. S remélem a folytatás is hasonló színvonalon érkezik majd.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük