True Blood: 3.évad

Tegnapi nappal véget ért az HBO saját készítésű nyári sorozatának, a True Blood-nak a harmadik évada.
Nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni a szériát, hisz a csatorna egyik legjobb sorozata, mely már sok rajongót meghódított. Köztük engem is az első évaddal. Ami szerintem jó volt. Azonban azt követte egy borzalmas második évad, amely eléggé sokkolt olyan rossz volt. Így hát megfogadtam, hogy maradok ugyan a következő évadra, de azt kizárólag egyben vagyok hajlandó megnézni, s még lemezt sem vagyok hajlandó rá pocsékolni. Nos ez mind szép és jó, csak ugye általában az a tendencia szokott lenni, hogy ebből semmi nem lesz.  És nem is lett, hisz időközben beszerváltam egy True Blood rajongót, így kénytelen voltam végigkövetni, ha nem akartam egy tucat spoiler-t a képembe kapni.

Az első évad – a gusztustalan megvalósítástól eltekintve – teljesen szerethető volt. Ellenben a felmagasztalt második évaddal, amelytől jóformán hányni tudtam volna, mert életemben nem láttam ennyi hülyeséget összehordva, ami minden bizonnyal a forgatókönyvben fantasztikusan nézett ki, azonban a megvalósítás nálam falkaparós lett. Ennek fényében nem is vártam semmit a harmadik évadtól. Sorozatfronton uborkaszezon van nyáron, s az újdonságra mindig ki vagyok éhezve, így heti egy órát lazán lehetett a sorozatra szánni anélkül, hogy időpocsékolás lett volna. Habár azt el kell ismernem, hogy nálam belépett abba a kategóriába a széria, ahol már jóformán már kijelenthetjük: annyira sz@r, hogy már jó!

Annak persze örülök, hogy az előző évadban elkövetett marhaságokat nem tetézték az új évadban, tehát lazán elfelejthető volt részemről az a borzalmas élmény, amellyel gazdagodtam a második évad kapcsán. Kijelenthető, hogy a harmadik évad számomra mérföldekkel jobb volt az előzőnél, azonban még így is az “egyszer nézhető” kategória üdvöskéje a sorozat.

És részemről mi a baj a sorozattal?
Talán az, hogy valahogy a vámpírtéma annyira nem vonz. Továbbá azt is fel tudom hozni, hogy a történet se egy nagy eresztés, amit ráadásul különböző gusztustalan jelenetekkel próbálják a készítők ellensúlyozni. Ami ugyan nem róható fel negatívumként, akinek van rá igénye. De azért itt is lazán érvényesül a “néha a kevesebb több” elve.

Az évaddal nagy problémák nem lettek volna, ha az első évadbeli mintát követték volna. Történeti szempontból nem volt annyi marhaság, mint az előző évadban. Azért az is szép pont, ahogy a True Blood szépen kinövi a vámpírokat, s képbe kerülnek az alakváltók, vérfarkasok is. Ezeknek a szálaknak a bevezetését elég aprólékosan tették a készítők. Viszont úgy érzem, hogy talán nem gondolták át az egészet eléggé, mert a következő évadra is kell valami, s igen nehéz lesz megugrani egy újabb szintet. Habár nekem nem igen vannak már elvárásaim.
Az évad több szálat vonultatott fel, melyek közül volt izgalmas, kevésbé izgalmas, s persze pocsék kategóriába menő is. Kezdhetjük az utóbbival. Én tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen sorozatnál nem igen beszélhetünk realitásról, de kíváncsi lennék, hogy melyik készítőnek jutott az eszébe, hogy az előző évadok Jason-ából hogyan lehetne rendőr? Hisz az évad a karakter  szemszögéből erről szólt, hogy az lehessen. Ami számomra teljesen hiteltelen, s ostoba szál volt, hisz a karaktert nem sokra becsülöm. A probléma leginkább ott van, hogy az előző két évadban remekül felépítették a karakter kisvárosi suttyó tenyészbika képét, akinek annyi esze sincs talán, mint egy felfújt gumikacsának. Egyszerűen nem tudtam hova tenni az egészet.

A sorozat nagy pozitívuma számomra, hogy a színészeit szerencsére nem külsőségek, hanem tehetség alapján választják ki. Ez jó pár színész/színésznő bizonyította is. Azonban ez az évad is gondoskodott arról, hogy lazán észrevegyük, hogy például Anna Paquin már felhasználta az összes True Blood-ban használt arckifejezését, s eljött az idő, hogy szépen elkezdje az összeset ismételni. De ugyanez elmondható Stephen Moyer-ről is, aki az első évad óta talán csak morogni tanult meg jobban.  De mondjuk ez elmondható Alexander Skarsgad-ról is lazán.
Persze a pozitívumok nem a főszereplőket érinti igazán. Rögtön pozitív példaként hozhatjuk fel Russell nevű meleg vámpírt, aki remekül hozta a bekattant pszichopatát. De itt Jessica & Hoyt páros, akik igazán megérdemelnének már nagyobb teret a szériában, mert a Sookie & Bill féle szenvedéstől már kapásból rosszul leszek.

Mint ahogyan fentebb írtam a sorozatban nincs semmi különleges eltekintve attól, hogy a nagy vámpírlázat igyekszik meglovagolni. A sok vámpír témájú filmekből, sorozatokból pedig úgy próbál kiemelkedni, hogy ehhez temérdek vért, szexet, meztelenkedést használ. Fentebb is írtam, hogy nem is lenne nagy baj a sorozattal, ha alkalmazná a “néha a kevesebb több” elvet.
A fenti megállapításomra pedig a harmadik évad tette rá a pontot. Alan Ball tud jó sorozatot csinálni. Elég csak megnézni a Six Feet Under c. sorozatát. Tökéletesen realista módon vannak ábrázolva a cselekmények, párkapcsolatok. Addig a True Blood-ban már átlépünk egy bizonyos határt, amiről az ember nem tudja eldönteni mit néz: horrort, pornót vagy sorozatot. Az ilyenek vegyítése nekem soha nem jött be. Mert hát el tudom dönteni, hogy mit akarok nézni, s feleslegesnek tartom az efféle jeleneteket. Arról már nem is beszélve, hogy ebben az évadban aztán nem egy homoszexuális szál volt (nem meglepő, hisz maga Alan Ball is az), ami sokkal gusztusosabban volt tálalva, mint a többi szexjelenet. Arról már nem is beszélve, hogy az évad közepén volt egy jelenet, ami sokaknál kiverte a biztosítékot: ebben a jelenetben Bill és valamilyen nőszemély (nem emlékszem kivel) folytat heves szexuális aktust, melyben férfi főszereplőnk lazán megtekeri a nő fejét… Nos közlöm ebben semmi undorító vagy hatalmas ugrás nem volt. Hanem ez egyszerűen a szánalmasan gagyi kategória győztese volt nálam. Mert én nem rökönyödtem meg, hanem úgy néztem végig, mint Kiszel Tünde első – és reméljük – utolsó videoklippjét.

Maga az évadra nem mondanám azt, hogy jó volt. Inkább csak azt, hogy jobb volt, mint az előző. Természetesen akadt még jó pár negatívum számomra. Először is eléggé húztam a számat, hogy a számomra két kedvenc karakteremmel mit csináltak a készítők.
Először is itt volt Tara, akinek káromkodását szinte öröm volt hallani az első évadban. Na jó, a másodikban is. Erre a készítők szépen idegroncsot csináltak a harmadik évadra belőle. Amolyan felesleges karakterré vált, aki csak idegesíti a nézőt. Ezen felül pedig szépen le is vágták a haját, hogy úgy nézzen ki, mint egy puli, hogy aztán el autókázzon a naplementébe. Feltéve, ha lett volna naplemente. Ugyanakkor ott van Sam, aki végre megtalálja igazi családját, s vele együtt testvérét is. Izgalmasnak nézett ki ez a szál, azonban hatalmas csalódást okozott. Először is az ex Prison Break LJ-je nem igen tudott mit kezdeni ezzel a karakterrel. Jóformán lógott a levegőbe, s olyan dolgokat művelt, amit az ember nem tudott hova tenni. De maga Sam is teljesen karakteridegenné vált azáltal, hogy félholtra vert egy embert saját bárjában, vagy amikor az évad végére már ő is megszerezte az idegbeteg státuszát. Borzasztó volt eme két karakter elrontását végig követni.

És a finálé? A finálé olyan lapos volt, hogy nem győztem kapkodni a fejem. Persze nem sikerült bealudnom rajta, mert a készítők azért előrángatták az előző évad Godric-jét szellemként, ami önmagában hülyeségnek tartottam. Továbbá megtudtuk végre, hogy mi is Sookie, amin bevallom Istenesen felnevettem. Hiába, ha már alakváltók, vérfarkasok vannak, akkor tündérek is létezhetnek.
Szerencsére jövő nyáron is lesz uborkaszezon, s feltehetően továbbra is nézni fogom a sorozatot, mert remélem, hogy az általam kedvelt karakterek végre nagyobb teret kapnak, illetve visszatérnek korábbi önmagukhoz. Mert ez az egyetlen, ami rávesz arra, hogy tovább nézzem a sorozatot. Habár részemről egyetlen egy lemezt sem ér meg ez az évad.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük