Prince Of Persia: The Sands Of Time (2003) Teszt

Platform: PC

A nagy vizsgaőrület után kellett azt mondom kellett egy kis lazítás. Mivel jelen helyzetben még munka nincs kilátásban, így az elmúlt egy hétben azzal töltöttem az időmet, hogy teljesen regenerálódjak, ami inkább agyi kapacitásra, mint testi állapotra értendő.
Természetesen hogyan is lehet pihentetni az agyat anélkül, hogy nem szórakoznánk? Nos, mivel az idő is olyan volt, így végül napközben maradtam a szobám árnyékámban, miközben a ventillátor kellemesen “nyalogatta” a bőröm. S mivel estig – amikor is lazán röppenhettem itthonról a kellemes éjszakába – valahogy el kellett ütni az időm, így úgy döntöttem, hogy ideje valamiféle játékot előkapni, hogy ha már ősszel sikeresen összeállítottam egy új PC-t.

A Prince Of Persia sorozattal jó pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg, de az eddig megjelent négy epizódból csak az elsőt (The Sands Of Time) és a harmadik (The Two Thrones) sikerült magamévá tennem. A többibe tulajdonképpen csak belekóstoltam. Mivel nemrég került a boltok polcaira az új rész, mely visszatér a régi sorozat hagyományaihoz, így úgy gondoltam, hogy ajánlott a történeti áttekintés a kezdetektől, főleg, hogy időközben kijött egy filmfeldolgozás is. Így hát nekiültem az első kultikus epizódnak, amit pár nap alatt sikerült is újra kipörgetnem. Bevallom, jobban bejött, mint amikor először ültem neki.

Szóval adott egy pixelgazdag karakter, Perzsia hercege, aki apjával közössen megtámadnak egy palotát. Azonban az apa nem igazán elégedett fia teljesítményével, akihez időközben egy titokzatos tőr kerül, mellyel vissza tudja forgatni az időt. Azonban nem várt dolgok történnek: az idő homokja megfertőz mindenkit, még a herceg apját is.
Tehát miután a bevezető animációnak vége egyetlen dolgunk van: legyőzni a ránk törő ellenséget, s valamilyen módon jóvá tenni azt, amit elkövettünk. Természetesen az ellenségek – akik egytől egyig megfertőzödtek az idő homokjával -nem könyítik meg a helyzetünket. Ha ez még nem lenne elég az előrejutásban sokszor csapdák, útvesztők, s akár rejtvények is nehezíthetik az utunkat.
Persze megannyi halál vár ránk, így szerencsénkre nálunk van az idő tőre, amivel kedvünkre visszaforgatjuk az időt az utáni állapotba, mielőtt végzetes “cselekvésünket” elkövettük volna.  Persze nem korlátlanul áll rendelkezésünkre az idő homokja, így a kezdetekkor könnyen kiürülhet. Feltöltéséről két féle módon gondoskodhatunk: először is a megölt ellenfelek után is növekedhet a képernyő bal oldalán látható “gömbök”, illetve különböző fehéren világító forrásokból is nyerhetünk. Azonban az utóbbiról azt kell tudni, hogy a “gömbök” számát is növeli, így a játék végére eléggé megnövelhetjük az idő visszapörgetésének számát. Persze emellett tőrünk olyan lehetőséget is biztosít számunkra, hogy az időt le is lassítsuk, így fontos csapásokat, csapdákat csak ennek segítségével élhetünk túl.

Továbbjutásunkban fontos szerepe van hercegünk akrobatikájának is. Ez rendkívül fontos, amikor egy-egy ellenséggel harcolunk. De megemlíthető, hogy közeli falak között is feljuthatunk anélkül, hogy bármiféle tárgyi segítséget vennénk igénybe. Továbbá rövid ideig ugyan, de falon is tudunk futni, továbbá különböző párkányokon egyensúlyozhatunk, vagy éppen kiálló “dárdákkal” juthatunk tovább. Ahogyan a tőrt is “feltölthetjük”, úgy az életerő csíkunkat is. Ehhez nem kell más, mint hogy ivóvíz közelébe jussunk. Persze amellett, hogy visszanyerhetjünk életerőnket teljesen meg is hosszabíthatjuk ezt. Erről a különböző titkos folyósok segítségével történhet meg, amely egy kúthoz vezet, melyből ha iszunk nem csak az életerőnk tér vissza, de annak “hossza”is megnövekszik.

Prince Of Persia ezen epizódja azon ritka játékok közé tartozik, amelynek története is van valamelyest, s ez viszonylag még lebilincselő is tud lenni. Ennek fényében ültem neki én is annak idején, s rendkívül élveztem a kihívásokat,bár az idő tőrét elég sokszor kellett használni, mely leginkább a csapdáknak és az ellenségek támadásának intenzitásán valamint sokaságán múlt. Természetesen akadtak olyan esetek is, amikor a rossz ugrás, vagy épp rossz billentyűkombináció miatt leheltük ki a lelkünket. De az sem volt ritka, hogy az életerő csík alatt levő kör alakú “valami” nem volt teljes, így nem tudtuk arra a helyzetre visszapörgetni az időt, ahol még biztonságban voltunk. És persze még ide sorolható is, amikor elfogyott a homok, így végül maradt a “Game Over” felirat. Hozzátenném, hogy az utóbbi is sokszor fordult elő, még úgy is, hogy már ez a második végigjátszásom volt. Visszatérve a történeti részre nem volt ugyan nagy eresztés, de az embert azért végül is érdekelte a végkifejlet, ami viszonylag engem eléggé meglepett. Első körben rögtön kaptunk egy segítőt Farrah személyében, aki nem egyszer gondoskodott a továbbjutásunkról. Persze üröm az örömben, hogy néha nem csak saját, de az ő testi épségéért is kellett aggódnunk. És akkor jött a játék csattanója, melyben gyakorlatilag teljesen visszapörgettük az időt, így a hőstettekre, szerelmünkre csak mi emlékszünk.

Sok negatívumot nem tudnék kiemelni. Hisz eléggé szájbarágós volt a játék, hisz bizonyos mentések előtt – még, ha nem is túl lassú képsorokkal – de megkaptuk, hogy merre is kell tovább mennünk, mit is kell csinálnunk a következő mentésig. Talán a legnagyobb problémám az volt, hogy sokszor nem tudtam belőni a karaktert, hogy melyik billentyűt nyomjam meg, hogy jó helyre ugorjon.
Végigjátszás még lesz. Nem most, de lesz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük