Vissza a megszokott hétköznapokba

…vagy mégsem?

Tegnap látványosan huhogtam két óráig, amikor is sikerült elaludnom, hogy aztán alig tíz perccel hat előtt felkeljek. Nem kell mondanom, hogy abban a pillanatban, ahogy megszólalt a telefonom, és anyám jött lecsekkolni, hogy valóban felkeltem-e, at kívántam, hogy most jöjjön el a világvége.

Alig tíz perc szenvedés után sikerült magamhoz térni, s emberi külsőt rittyenteni magamnak. Egy gyors mail ellenőrzés után, bringára pattantam és irány a buszmegálló. Reggel elég napfényes volt, így hát bátorkodtam csak egy inget felvenni, mert úgy döntöttem nem akarok izzadni sem a buszon, sem egész nap. Végig fagyoskodtam az utat, ráadásul a 6.45-ös buszra is felfértem, ami valljuk be, elég meglepő volt számomra. Ugyanis a 6.45-ös buszra ritkán tudtam felférni, ha felfértem akkor is nyomorogtam. Így döntöttem a 7-es busz mellett, ami frankón 5-7 perces késéseket eredményezett. De mivel két hete alig voltam suliba – ugye először a frankó megfázás, majd a füldugulás kergetett szinte az őrületbe -, így gondoltam kicsit korábban megyek be.

Örömmel fedeztem fel, hogy múlt héten lezajlott érettséginek köszönhetően szellősebbek lettek a buszok, így viszonylag az elkövetkezendő hónapokban azzal a busszal mehetek suliba és haza, amelyikkel akarok, nem lesz tömegnyomor. Plusz pont a mai napnak.

A buszon kétszer is majd felbuktam, ami leginkább a 3 órás alvásomnak köszönhető. Első órán rögtön pofámba jön a dolog: felelés. Mondom remek. Szerencsére tavaly már vettük ezt az anyagot, így elsőre történő elolvasás után és némi belekérdezéssel, de elég jól sikerült. Ennek nagyon örülten. A következő órák – mely egy tanárral volt -, felelések hada következett. Én nyitottam a sort, főleg, hogy élelmiszer tantárgyról van szó, amit elég könnyen fel lehet mondani egy elolvasás után. Persze az más tészta, hogy majd jövőre jön a “szopás”, a felismerés, hogy bizony jó pár anyagot újra kell tanulni. De jelenleg úgy vagyok vele, hogy az a jövő dolga.

Ugye a tavalyi, januári szalagavatóval kezdődtek nálam a problémák. Stressztől szépen bejött egy jó kis alvászavar, ráadásul az érettségi még rátett egy lapáttal, nyáron pedig szétfolytam, mint egy elolvadt fagyi. A fordított ébrenlét (éjjel éjjel huhogás, reggeli elalvás, késő délutáni kelés) sem jött be. Nagyjából azt hittem rendbe jöttem év elején, de tévedtem. Szerencsétlen orvosom is csak négy hónapos altatózásomba segített – amit kb. három évnyi egyéb gyógyszerezés előzőtt meg, mert nála szakrendelés luxus, ő mindent tud -, így az orvosváltás maga volt a megváltás. Megjártam a neurológiát, ahol szép köretet kaptam, meg egy elvileg gyógyszernek nem minősülő természetes bogyókat. Ma megjött az “utánpótlás”, kicsit használt, így csak szedem tovább. Viszont ahogy volt mellékhatás az altatónál (hallucináció és társai), így ennél is lett. Legalábbis ma megbizonyosodott, hogy szerepel a betegtájékoztatóban, hogy mellékhatás: rémálmok.

Na mondom kösz. Szoktam hülyeségeket álmodni, tény, de azért egy kerti pottyantóba elbújó, mélyen maga elé merengő, remegő anya látványa (Ufó behatásra (!)) elég ijesztő, szóval most már valószínű, hogy ez volt a ludas a hétfő hajnali ébredésemnek.

Mindenesetre ahogy szükséges, bő vízzel lement a pirula a torkomon, aztán reménykedek, hogy holnap nem lesz semmi probléma. És lehetőleg sem szellemek, sem ufók, sem gyilkosok nem fognak üldözni, sem levágott, amputált kezek sem lesznek az éjszaka…

…szóval innen is üdvözlöm volt orvosom, hogy köszönöm az “ajándékot”. Viszont kívánom…

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük