Tomb Raider: Underworld (2008) Teszt

Platform: PC

A Crystal Dinamics 2006-ban sikeresen élesztette újra a Tomb Raider sorozatot a Legend alcímre hallgató reboot-nak köszönhetően. Maga a sorozat 1996-ban indult hódító útjára. Az első epizód elsöprő sikerének köszönhetően a kiadó egy aranytojást tojó tyúkot látott a szériában ezért minden évben megjelent egy új epizód, ami mellé még egy kiegészítő rész is érkezett többnyire. Az évenkénti megjelenésnek köszönhetően a széria lassú hanyatlásnak indult, s a Chronicles alcímet viselő ötödik rész szépen le is zárta egy időre Lara Croft történetét. Persze ettől a kiadó még továbbra is látott benne fantáziát, ezért úgy döntött, hogy szükségesek bizonyos változtatások magán a szérián. Ehhez a készítőknek volt három évük, melynek köszönhetett megszületett a The Angel Of Darkness, amely mind eladás, mind rajongói oldalról akkorát hasalt, hogy ember nem volt, aki azt gondolta, hogy valaha is érkezhet egy új játék. De szerencsére megjelent a színen a Crystal Dinamics, aki visszaadta nekünk a játék iránti szeretetünket. A sikernek köszönhetően született meg a játék tizedik évfordulójára szánt Anniversary és persze az Underworld. Míg az előbbi két játék elég pozitív értékeléseket és eladásokat tudhatott magáénak, addig sajnos ez nem mondható el az Underworld-ről, amely felemás fogadtatásban részesült bevételek és rajongói szempontokból egyaránt.

A Legend tökéletesen nyitva hagyta történetileg a folytatás lehetőségét, s erre az Anniversary pedig tökéletesen ráerősített. Ebből a szempontból az Underworld közvetlen folytatása az előző két epizódnak továbbá pedig egy izgalmas lezárása egy trilógiának. Azoknak, akiknek maradéktalanul bejöttek az előző epizódok, azoknak feltétlenül ajánlható jelen pillanatban az utolsó aktuális epizód. Az előző epizódokkal szemben ráadásul akár hivatalos forrásból is elérhető a játék teljes magyar nyelven, ami rendkívül pozitív, hisz ez az első Tomb Raider játék, amely teljesen magyar nyelven jelent meg. És persze reménykedhetünk abban, hogy a következő játékok is ilyen formában fognak majd idehaza megjelenni.

 A készítők igyekeztek mindent beleadni, amit csak lehetett. De valahogy érződik az egészen, hogy talán nem is volt olyan sok idejük, mint amennyit valójában akartak. Ugyanis ahogyan haladunk előre a játékban egyre inkább az érződik, hogy akadnak olyan dolgok, amelyek nincsenek teljesen kidolgozva. És sajnos azt kell mondanom, hogy ez azért – ha nem is jelentősen, de – rányomja a bélyegét a játék megítélésére. Persze ettől még nem lesz teljesen rossz, sőt!

A grafika és látvány terén a készítők rengeteget dolgozhattak. Emellett pedig igyekeztek megfelelő hangulatot teremteni a játékhoz, hogy az egyszeri játékosnak is kedve legyen az első perctől kezdve végigvinni a játékot.
Maga a menü kezelhető lett. Nehézségi szintet is beállíthatunk, így az igazi hardcore gamereknek is kedvez a játék. Meglepő módon nem egy videóval nyitunk, hanem rögtön a lángokban álló Croft Manor-ban térünk észhez, ahonnan bizony menekülnünk kell. Ez az oka annak, hogy többek között az előző részekben önálló játszható helyszínként szereplő Croft Manor nem elérhető, csak egyes pályarészeknél. Miután végeztünk kapunk egy rövid kis intrót és ezután belevághatunk az igazi kalandba.

Változatos helyszíneket járhatunk be. A készítők persze igyekeztek, hogy látvány lenyűgözhessen minket, s bizony le is nyűgözött. Legalábbis engem mindenképp. Sokszor megálltam csodálni a falakat, vagy épp  a víz alatti pályaelemeket, mert ezek valami eszméletlen jóra sikerültek, s ennyi idővel a megjelenés után is ezt gondolom. Grafikailag sokat változott a sorozat, s azt gondolom, hogy előnyére.
Példának okáért a víz alatti pályarész valami eszméletlen jóra sikerült. Az 1997-es második epizód óta várok arra, hogy hasonló pályaelem kerülhessen bele a játékba, s végre ez is valóra vált. Személy szerint ennek nagyon örültem. Látványosra sikerült, s igazán szemet gyönyörködtető is lett egyben. Bár sajnos – nehézségi fokozattól függetlenül – itt szembesülnöm kellett azzal, hogy hiába rendkívüli a látvány sajnos nem sikerült kamatoztatni az Anniversary nagy előnyét, amit a régi játékosok nagyon szerettek: a kihívást. Ugyanis már ekkor lehet szembesülni azzal, hogy nem sok gondolkodás és logika szükséges ahhoz, hogy az egyszeri játékos rájöjjön arra, hogy bizony merre kell mennie, vagy mit kell tennie a továbbjutáshoz. Ez nem is csoda, hisz maga a játék nem csak a rajongóknak készült, hanem széles kört igyekezett lefedni ahhoz, hogy újabb rajongókat tudjon szerezni.

Fentiek ellenére változatos helyszíneken járhatunk. Hősnőnk elég  nagy ráncfelvarráson esett át (ismét), s úgy néz ki jót is tett neki. De ez igaz magára a környezetre és pályákra is. Maguk a pályaszakaszok grafika szempontjából jóra sikeredtek, de sajnálatos módon akadnak kifogásolni valók is. Méghozzá hiába vannak részletes pálya, pályaelemek akadnak olyan grafikai megoldások, amelyek eléggé bugyutának és rondának hat. Sajnos sok ilyennel találkozhatunk a játék előrehaladtával.
Ezek ellenére is kiemelném legjobban Thaiföld pályarészt, ami valami eszméletlen jóra és nem mellesleg hangulatosra sikerült. Emellett pedig meg kell jegyeznem, hogy a játék grafikai gyönyörűsége leginkább itt érzékelhető. Az alkotók leginkább itt figyeltek a grafikai részletességre. Nekem például jóformán vizuális orgazmusom lett a felszálló madaraktól, vagy a vízi élővilágtól. Igazán hangulatosra sikeredett pályaszakaszról beszélhetünk. És az csak bónusz, hogy hősnőnk reagál a környezetére is. Fák, bokrok leveleit Croft kisasszony kezével elhajtja arca elől. Továbbá környezetünk hatással is lehet ránk például, ha vízcseppek érnek minket, s poros, földes szakaszra érünk, akkor az esőcseppek sárrá alakulnak. De, ha elég meleg hőmérsékletű helyen vagyunk egy kiadós ugrabugrálás vagy futás után leizzadunk, elfáradunk. Így hősnőnk egyre inkább emberibb, s nem egy zárlatos Bíró Ica az előző részekhez képest. Jelentősen megváltozott hősnőnk mozgáskultúrája. Akadnak benne előnyök, hátrányok sajnos egyaránt. Példának okáért a lépcsőkön való közlekedés valami iszonyatosra sikerült. Ellenben a falról falra történő ugrálás viszont zseniális megoldásnak bizonyult, s olyan magasságokba is elérhetünk, amelyekbe az előző részekben nem tudtunk volna.

A játékmenetet kicsit csiszolták az előző epizódok óta. Elsősorban akár játék közben is állíthatunk a nehézségen továbbá eltűnt az a zavaró dolog, ami a Legend többszöri végigjátszásánál jelentkezett: immáron nem kell kilépnünk a menübe ahhoz, hogy az átvezető animációkat átugorjuk. És, ami még pozitívumnak hozható fel, hogy az átvezető animációk teljesen beleillenek a játékba, azaz nem külön készített filmszerű átvezető videókkal állunk szemben.
A környezet élénksége már-már lenyűgöző. Rengeteg típusú ellenféllel találkozhatunk majd, s bizony akadhatnak olyanok, amelyekkel igencsak meggyűlik a bajunk. Emellett pedig a készítők igyekeztek a történetre is koncentrálni, így szinte minden van az Underworld-ben, ami ahhoz kell, hogy egy valóban izgalmas játékkal legyen dolgunk: akció, kaland, dráma, kihívás. Persze nem feledkezhetek meg arról, hogy a játékban ismételten lehetőségünk van bónusztartalmakat szerezni. Sajnálatos módon az előző részekhez képest itt a felhozatal kicsit zsírszegényebbre sikerült, de a különböző tárgyak és egyéb dolgok megszerzése nem kis feladat lehet számunkra, hisz jó pár ilyen dolgot rendkívül jól eldugtak nekünk a készítők. És, ha mindet meg akarjuk találni akkor bizony jelentősen fel kell kötnünk a gatyánkat főleg akkor, ha a legnehezebb nehézségi szinten kívánjuk magunkévá tenni a játékot.

Az alkotók igyekeztek mindent figyelembe venni, ami jóvá teheti a játékot. Hősnőnk továbbra is emberibbé akarták formálni. Így magát a karaktert is emberivé alakították. Így az előző részekhez képest még jobban emberi külsőt kapott hősnőnk, s emellett pedig érzelmekkel is ruházták fel, ami jobban megmutatkozott ebben az epizód, mint az előzőekben.
Mindezek mellett nem kaptunk női Rambót, azaz lőszerünk elfogyhat, nem cipelhetünk rengeteg fegyvert magunkkal. Utóbbi kicsit finomodott, ugyanis a töltő képernyőnél kiválaszthatunk egyetlen egy fegyvert, amit magunkkal vihetünk a dupla pisztoly mellett. Továbbá a készítők végre hallgattak az állatvédőkre is. Ugyanis sok bírálat érte a sorozatot, miszerint Lara akárhányszor állati ellenféllel találkozik azt kegyetlenül a túlvilágra küldi. Azok, akik a korábbi részekkel is játszották tudhatják, hogy mindegy volt, hogy denevér, medve, cápa, madarak illetve kutyák támadtak ránk mi azt kegyetlenül lemészároltuk. A készítők ezt viszont igyekeztek szem előtt tartani, így minden pályán mellettünk lehet egy altató puska, amivel nem öljük meg az állati ellenfeleinket, hanem csak simán elaltatjuk őket. Mindenki döntse el, hogy ez mennyit ad hozzá a játékhoz, mennyire volt jó döntést ezt a játékhoz adni. Hisz mégiscsak egy számítógépes játékról van szó.

Sajnos az Anniversary-ben megismert nehéz fejtörők, rejtvények, csapdák az új epizódban sajnálatosan sokkal könnyebbek lettek. Így az egyszeri játékos is hamar végére érhet. Nyilván ez azt a célt szolgálja, hogy sokkal többekhez jusson el a játék a rajongókon kívül, hisz ha széles körben sikerül értékesíteni a játékot, akkor szinte borítékolható a folytatás. Persze ilyenkor lehetne minket pótolni a játékidővel is, de sajnos az Underworld ezzel nem ajándékoz meg minket. Ráadásul a játékkal tölthető idő már-már bosszantóan rövid. De hozzátartozik az igazsághoz, hogy a játék sokkal hosszabb is lehetne, ha a kiadó nem vágott volna ki pályarészeket a játékból, s tette volna Xbox 360-exkluzív címmé (Beneath The Ashes és az Lara’s Shadow). Így fájó pont lehet minden PS3, PC tulajnak, hogy ezekkel az epizódokkal feltehetően soha életében nem játszhat (feltéve, ha nem szerez be egy Xbox 360-at). Talán legrosszabbul a PS2 tulajok jártak, akiknek nem volt elég a lebutított grafika, de azzal is szembe kellett nézniük, hogy jelentősen megvágták a pályákat, így PC/PS3/Xbox360 változathoz képest jelentős pályaszakaszok kerültek ki a játékból.

Sajnálatos módon a negatívumok sorozata még itt nem ért véget. Az irányításon rendkívül sokat finomítottak a készítők. Ezért külön köszönet nekik, hogy billentyűzetről kényelmesen lehet irányítani hősnőnket. Azonban hiába eme pozitívum, ha sajnos nagyon sokszor beragad a kamera, s ennek köszönhetően irányíthatatlanná válik a karakterünk. Ami talán a legbosszantóbb volt számomra, hogy az előző két epizód tökéletesen működött gamepad-del, itt már akadtak problémák. Leginkább a motorosok részeknél, amit kontrollerrel nem is lehetett játszani. Emellett még súlyos negatívumként említeném a pályák újrajátszhatóságát, ugyanis ez nagyon átformálták a készítők az előző részekhez képest. Ugyanis, ha az adott pályára visszamegyünk, akkor csak a magunk után hagyott kifosztott terepet, s ott jártunk nyomaival találkozhatunk. Ami egyrészről jó megvalósítás lehetne, ha mondjuk valami pluszt tudnánk ebből előhozni, de sajnos azért, hogy végigfussunk egy pályán ellenfelek nélkül sajnos nem épp jó kivitelezés.
Ha ez még nem lenne elég, akkor még szembe kell néznünk a bugok sorozatával. Ugyan az első – és sajnos egyben utolsó – patch rendkívül sokat javított a játékon, de nem annyit, hogy valóban élvezhető legyen. Komolyabb bugok ugyanis továbbra is benne maradtak a játékban. Így például könnyen előfordulhat, hogy a kamera teljes mértékben beakadt, s ennek köszönhetően könnyen halállal végződhet  a pályafutásunk. Emellett még másik legbosszantóbb hiba a játékban, hogy ha hirtelen tesszük le egyes tárgyainkat azt bizony könnyen elnyelheti a padló. Ami azért is dühítő leginkább, mert előfordult, hogy olyan tárgy tűnt el a padlóban, aminek köszönhetően az adott pályarész teljesíthetetlenné vált sajnos.

Az összkép a fentiek fényében pedig eléggé felemás érzéseket kelt a játékkal szemben, mint egyszerű játékosként és rajongóként egyaránt. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ettől függetlenül még az Underworld nem lesz feltétlenül rossz játék. Ha a fenti hibáktól eltekintünk, akkor bizony élvezhető játékkal lehet dolgunk. Ami viszont teljesen hibátlan és teljes mértékben emel a játék színvonalán az a hangzás és a játékhoz készült zenék, amelyek hibátlanra sikeredtek. Ezért is jár a dicséret. Továbbá nem mehetek el a játék eredeti kiadása előtt, ami szintén pompásra sikerült. Akinek bejön a játék vagy esetleg rajongó, de eddig valami oknál folytán nem volt szerencséje a kezébe venni az eredeti példányt annak azt javaslom, hogy időben pótolja, még lehetősége van rá, mert egy igazi minőségi anyaggal állunk szemben, s igazi referencia anyag amivel szerencsére én is rendelkezem, de nézzük csak mit tartogat a kiadás:

Elég masszív díszdobozban kapunk egy két DVD tárolására alkalmas tokot. Ebben két lemez kapott helyett. Az egyik a játékot tartalmazó lemez a másik pedig különféle extra tartalmakat rejt. Ezeken megtekinthetjük a játékhoz kiadott összes trailert, belehallgathatunk a játék zenelistájába, valamint egy érdekes fejlesztői naplót és “making of…” videót is kaptunk. Emellett pedig egy rendkívül érdekes füzetet is magunkénak tudhatunk, amiből jó pár újdonságot is megtudhatunk. Mindezek mellé egy kézikönyvet valamint két darab képeslapot is kapunk. A játék megjelenése óta eltelt időnek köszönhetően eme kiadványt igazán baráti áron vásárolhatja meg bárki, aki bármennyire is szeretné ezt a kiadványt magáénak tudni.

A bejegyzés a következő oldalakon olvasható még: 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.