Un Amour A Taire (A Love To Hide)

Holokauszt. Nem hiszem, hogy lenne olyan ember, aki nem tudná mit is takar pontosan ez a szó. A holokauszt nem más, mint a második világháború alatt elkövetett népirtás, mely jelentős részben a zsidókat érintette, de mellettük a szlávokat, romákat, testi fogyatékosokat, szabad kőműveseket,  jehova tanúikat és a homoszexuálisokat is érintette.

Részemről a holokauszt az emberi gonoszság, szűklátokörűség és kegyetlenség tökéletes iskola példája, melynek köszönhetően elgondolkozhat az ember, hogy akkor is most melyik fél érdemelne halált: az, akit selejtnek titulálunk, vagy az aki eldönti, hogy ki az aki nem életre való, azaz selejt.
Megannyi alkotás készült ebben a témában (kiemelve a Schindler listáját, Sorstalanság, A zongorista), de épp ez  volt az a film, amely talán a legmegrendítőbb, s legkegyetlenebb, melyet eddig láttam. Francia alkotásról van szó, ami mellesleg szerintem elég alul értékelt is egyben, habár főleg a témát nézve ez nem meglepő.

Bevallom én is sokat gondolkoztam, hogy erről az alkotásról merjek-e írni. Hisz a holokauszt azt a szemszögből mutatja, ami eléggé megoszthat mindenkit. Magyar vonatkozásban írást nem igen találtam a filmről, így végül úgy döntöttem, hogy végül megéri írni róla.
Részemről (ami egyébként személyes tapasztalatok összessége) azon a véleményen vagyok, hogy egy embert nem éri meg az alapján megítélni, ahogy kinéz, vagy amilyen a szexualitása (azért a pedofilok kivételt képeznek, gondolom nem kell magyarázni), hisz az embert a cselekedetei határozzák meg, a belső tulajdonságai. S bizony be kell látni, hogy hiába csúnya valaki, hiába testi fogyatékos, hiába biszexuális/homoszexuális, ha elvonatkoztatunk a sztereotípiáktól (vagy csak olyan emberrel hoz össze a sors, aki ezt a fajta nézetet megváltoztatja), akkor bizony találhatunk számunkra igencsak értékes embereket, legtöbbször barát formájában.

Gondolom ezek után már felvetődhet, hogy milyen szemszögből is mutatja be a film a holokausztot, s milyen szerelem is az, amit el kell rejteni.
Aki köpni akar az ne köpjön, mert utána törölgetheti a monitorját. Mert ez meleg pornó, nem a buzik reklámozása (sokak szófordulatával éljek), hanem egy film a homoszexuális szemszögből kitalált szereplőkkel. S nem mellesleg szerelmi négyszögről szól, melyet két meleg, egy heteroszexuális férfi és egy heteroszexuális nő alkot. Az alkotás rendkívül érzelem dús, tehát négy napi depresszió biztosított a megtekintése után. Összesen három darab meleg csóknál amúgy sincs több homoszexuális utalás a filmben, szóval akit csak ez tart távol a megtekintésétől, az nyugodtan belekezdhet, majd becsukja két percre a szemét.

1942 Párizs. Bevezetőként rögtön egy menekülő lányt, Sara-t láthatjuk, aki zsidó származása lévén kénytelen volt végignézni, ahogyan egész családját lemészárolják szeme láttára. Egyetlen mentsvárát gyermekkori barátjában Jean-ban látta, aki minden feltétel nélkül befogadja a lányt. Természetesen már az első percekben kiderül, hogy a lánynak többet jelent a férfi, mint pusztán gyermekkori jó barátot, akitől segítséget vár.
A probléma ott van, hogy Jean szíve már foglalt. A nagyobb probléma a lányra nézve, hogy a választott Philippe, aki férfi. A lelkileg instabil lánynak nem sok választása van zsidó származása miatt, s első sorban ezért is marad a két férfivel, akik egy ideig rejtegetik őt egészen addig, míg új személyazonosságot nem kap, s nem kezd el dolgozni Jean szülei ruhatisztítójában, mint Yvonne.

Jean testvére Jacques bűnöző, akit a család inkább csak megtűr. A férfi szemet vet a lányra, azonban a nő elutasítja őt. Nyilvánvalóvá válik számára, hogy a nő Jean-be szerelmes, akiről megtudja, hogy homoszexuális. Miután testvére megüti a lány zaklatása miatt, a Jacques felkeres egy férfit, s megbízza azzal, hogy tartóztassa le a bátyját valamilyen indokkal. Ezzel elárulva testvérét, s a hatóság kezére játssza.

Jacques azonban nem gondol a következményekre, így miután a francia hatóság számára nyilvánvaló lesz a férfi homoszexualitása koholt vádakkal átadják őt a német csendőrségnek, miszerint elsőrendű bűnössége, hogy egy német zsidó származású magas tisztségviselő szeretője volt férfiként. Jacques mentené testvérét, de nem tudja, így Jean-t több napos kínzások után felteszik az első vonatra, mely Németország felé veszi az irányt.
Természetesen aki bízna a tökéletes befejezésben, annak már itt elkenődhet a szája, hisz Phillipe is lelepleződik, akit otthonából próbálnak elhurcolni, azonban menekülni próbálna, ám lelövik. Majd pedig az emeletről a mélybe dobják halott testét. Így Sara-nak nem csak szülei és testvérei halálának kellett szemtanúja lennie, hanem segítőjének is.

Természetesen az áruló testvére nem fedi fel titkát, miszerint ő adta a testvérét a csendőrség kezére. Bűntudat súlya alatt próbál segíteni a haláltáborba küldött testvérén, ezért különböző magas pozícióban lévő emberrel köt kétes üzleteket.
Ezek után nyitott az út Sara-hoz, aki a történtek súlya alatt közli a férfivel, hogy ő nem tud már több halált elviselni maga körül, hisz mindenki meghal, akit szeret. Így végül hagyja, hogy Jacques szabad utat nyerjen hozzá. Így végül belemegy egy házasságba, s gyereket is vállal.

A film legkegyetlenebb, s legmonumentálisabb részlete az, amikor Jean-t a kifejezetten homoszexuálisoknak létrehozott koncentrációs táborban láthatjuk. Ez az egyetlen egy olyan jelenetsor, melyben a férfit láthatjuk szenvedni.
Már itt megmutatkozik az emberi kegyetlenség, melynél legszívesebben kikapcsoltam volna az egészet. A táborban nem lehet lazsálni, kőkemény munka van, aki pedig nem csinálja azt, amit mondanak neki, vagy nem elég erős, azt megölik. Így történik barátjával is, aki testileg már nem bírja a fizikai munkát, így az őrök meztelenre vetkőztetik, majd vászon zsákot húznak a testére, s disznó pörköléskor használt eszköz segítségével meggyújtják, s a férfi borzalmas üvöltés közepette válik a hamuk martalékává. Az egyik szívbemarkoló jelenet, melyben Jean felveszi halott tábor társa ruháját, s bizonygatja az őröknek, hogy neki is rózsaszín lefelé fordított háromszöge van (ezt a jelet kapták a homoszexuálisok a koncentrációs táborban, de a főhősünk kékkel rendelkezett), s esdekelve könyörög a megváltó halálért. Itt már látható, hogy hiába élte túl az eddigi történéseket testileg, ha lelkileg összetörik.

Eközben Sara megszüli kisfiát, akit Jean után nevez el. Viszonylag boldognak mondható nagyszülők, lelkiismeretfurdalástól szenvedő Jacques-t láthatunk.
Természetesen Jacques-re is lesújt a sors, ugyanis letartóztatják kétes üzletei miatt, s a bírósági tárgyaláson szembesül családja azzal, hogy testvére azért került koncentrációs táborba, mert ő gondoskodott arról, hogy testvére börtönbe kerüljön. Ezek után elítélik, s ő pedig öngyilkos lesz a cellájában.

A sok megpróbáltatás után a koncentrációs táborok túlélői hazatérhetnek. Hatalmas reményekkel várja Jean-t Sara, aki szomorúan tér haza a férfi nélkül, aki ugyan leszáll a vonatról, de láthatóan nem ismeri fel a nőt,s mielőtt Sara megláthatná, a férfit elviszik a nővérek.

Ekkor kicsit felkaptam a fejem, hogy nehogy következzen a főcím. Bár inkább azt kívántam volna, hogy ez következett volna.
A megtört Sara végül tele reménnyel jelenik meg a kórházban, ahol Jean nem ismeri fel. Az orvos közli, hogy a férfin különböző hormonkísérleteket végeztek, s az utolsó volt a lobotómia*, s már csak hetei vannak hátra. Így végül a férfi a családjához kerül. A film második legmonumentálisabb, legérzelemteljesebb jelenete, melyben apja fiához lépve, mellkasára téve kezét remegő hangon kérdezi meg: “Mit tettek veled, fiam?”
A férfi a koncentrációs táborban elszenvedett beavatkozásoknak (s a nem megfelelő körülményeknek) köszönhetően súlyos fertőződéseibe belehal. Így végül Sara-nak nem csak a testvéreinek, szüleinek, barátainak halálát kellett végignéznie, hanem élete szerelméét is.
Végül láthatjuk a nőt már nagymamaként, aki a holokauszt emléknapon vesz részt.

Tehát nyugodtan kijelenthető, hogy az Un Amour A Taire nem homoszexuális, hanem homoszexuális vonallal rendelkező teljes értékű holokauszt film, mely kőkemény dráma. Akit érdekel a téma, s a homoszexuális vonal nem zavarja, annak mindenképp ajánlott.

*lobotómia = Az agy elülső részének, a homloklebenynek műtéti úton való eltávolítása. Az eljárás teljes személyiségváltozással, vagy teljes szellemi leépüléssel jár.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük