Resident Evil 4 (2007) Teszt

Platform: PC

Nem vagyok egy nagy játékos, nem voltam, s feltehetően nem is leszek, több okból is. Először is rettentően kevés játék van, ami nálam megér egy kipróbálást, majd egy az egyben való kipörgetését. Utána már kérdéses, hogy előveszem-e többször, vagy pedig hagyom hadd pihenjen egy írható lemezen az idők végezetéig, vagy addig, míg valaki kölcsön nem kéri.

Ennek fényében hallatlanul kevés játék van, amit tényleg szeretek. Persze azért annyira nem válogathatok, hisz jeleneleg a PC-m nem csúcs kategória, így az új játék megjelenéseket többnyire csak hónapokkal később tudom kipróbálni. Emellett pedig rendkívül kevés az olyan játék, ami igazán beszippant, amiért még pénzt is vagyok áldozni. Eddig a trónon a Tomb Raider széria uralkodik, s látszólag vetélytárs nélkül, aki letaszíthatná. Hozzá közelebb esetleg a néha előkapott The Sims sorozat első, majd második része áll, illetve még itt van feltelepítve, de csak feltelepítve immáron több, mint három hete a harmadik rész is.

Pár játék van csak, amit ténylegesen elkezdtem az elején, majd pedig teljesen kijátszottam. És ahhoz képest, mennyit próbáltam ki, horrorisztikusan alacsony azon játékok száma, amik legalább egy végigjátszást megértek részemről. A legutolsó, ami ezt a megtiszteltetést elkönyvelhette nálam, az a Resident Evil 4. Ami azért egy szinten vicces, hisz a mozifilmeken kívül – amik eléggé tetszettek -, semmilyen tapasztalatom nem volt a játékok terén. Ez lényegében abból fakad, hogy a harmadik rész már erősen inkompatibilis volt az XP rendszerrel, így az első két résszel már nem is próbálkoztam. Ami viszont eléggé balszerencsés, hisz az igazi Resident Evil játékok mégis csak azok voltak.

A horror, mint filmes műfaj a kedvencem, játékban már kevésbé, legalábbis eddig részemről értékelhető játékkal még nem találkoztam. Talán ide tudnám sorolni a Silent Hill-t, amit csak elkezdtem, de csak elkezdtem. Történet ugyan az, mint amit fentebb írtam, habár erre a sorozatra igaz az, ami a Resident Evil sorozatra kevésbé: nincs értelme belekezdeni bármely játékba, ha előtte nem pörgetted ki az előző epizódokat.

A Resident Evil 4-gyel szemben ezzel a szempontból piszkosul nagy szerencsém volt, ami egyrészt hátránynak is felfogható. Ezt inkább annak tudható be, hogy ez a rész nem mérhető a korábbi részekhez, sőt, még magához a filmekhez sem, pedig pont a filmek voltak azok, amik rávettek arra, hogy az egyetlen, normálisan futattható résznek nekiüljek. Mondjuk olvasgatva jó pár kritikát, azért kiderül, hogy a negyedik rész viszonylag sikeresebb volt, azoknak is bejött, akik időközben lemorzsolódtak, vagy csak csalódtak az új részekben.

Nem mondom azt, hogy teljesen bejött, mert akkor bizony hazudnék. Nem is új játék, ha azt nézzük. Én először tavaly novemberben találkoztam vele, akkor ültem le komolyabban a gép elé, hisz ha bejön a rossz idő, jönnek a mínuszok, én inkább itthon ülök, nem vágyódok ki a szabadba. Így az iszonyatosan sokszor kipörgetett Tomb Raider mellé kellett egy kis újdonság. Ezt megelőzően vettem még szeptember környékén egy gamepad-et, amit igazából nem nagyon tudtam hasznosítani. Viszont ennél a játéknál már több, mint tökéletes volt, hisz billentyűzetről hallatlanul irányíthatatlan volt. De ugye ideje volt egy formázásnak, s mivel nem találtam meg a könyvtárat (amiről a napokban kiderült, hogy pusztán egyetlen egy fájl), ami a mentéseket tárolja, így az enyészeté lett, több mint négy órás játékmenet, és újból nem volt kedvem leülni mellé. Jött a nyár, unatkoztam, s mivel tudtam, hogy ez az egyetlen olyan játék, ami teljesen gamepad kombatibilis, így úgy döntöttem, hogy neki ülök még egyszer.

Az alaptörténet roppant egyszerű: az amerikai elnök egyetlen lányát, Ashley-t elrabolják, s nekünk kell megkeresni, s rögtön egy faluban kezdünk. A kocsi, amivel hoztak felrobban, szóval visszavezető út nincs. Az első házban rögtön egy falusit kell likvidálni. Nem értettem, hogy van ez, de inkább csak mentem tovább. Volt itt minden a faluban kérem szépen, vasvillával szúrkálódó paraszt falusiak, tűzokádó vén trottyok, minden ami kell. A filmek a játék adaptációi voltak, sok karakter meg sem jelent benne (csak Jill, de ő a negyedik részben nem szerepel), csak az alaptörténet volt átemelve (Umbrella Corp. + T-vírus, illetve az átemelt, kissé csinosított Nemesis-szál).

Aztán szép lassan rájöttem, hogy a játékban nincs sem T-vírus, sem Umbrella Corp. (csak említik), sőt! Az ellenségek egyáltalán nem zombik, hanem mezei emberek, akikben egy élősködő van, s ez irányítja őket, miközben belülről szépen felzabálják az irányított személyt. Valahol a játék elején jöttem rá, ugyanis a leghatékonyabban úgy lehet végezni az ellenfelekkel, ha egy jól irányzott fejlövést kapnak. Shotgun-nal ez nagyot szól, egyből lerepül az áldozat feje, pontosabban szétrobban, vagy ahogy tetszik. Én ezt előszeretettel alkalmaztam, amikor is a sokadik headshot után a likdivált személy fején megjelent valami undormány, csápjaival csapdosó valami, ami gondolom ez az élősködő lenne. Ami kissé megnehezíti a játékos dolgát, hisz ha nem találjuk el a “fejét” akkor közelebb jön és bumm…

Reménykedtem, hogy majd a játékban megjelennek a zombik, de sajnos ők távol maradtak. De helyette kaptunk egy csomó megszállt falusit. Hurrá!

Nem mondom, ez eléggé nagy csalódás volt nekem. Maga a játék bőven túl szárnyalta magát egy középszerű akció/horror játékon, így a további folytatás mellett döntöttem. Miközben keressük Ashley-t, egy csomó papírt találhatunk, amin fontos információk szerepelnek. Például a háttértörténet, vagy mit terveznek az elrablók. Azt inkább hanyagolom, hogy mi melyik pályán történik, hisz itt olyan, hogy pálya nincs. Hat fejezet van összesen. Az első öt fejezet négy kisebb részre tagolódik, s mentéskor is számmal történik a kijelzése (pl. 4-2), egyedül az utolsó fejezet különbözik, ami nevet is kapott: Final Chapter. Így ennek fényében nem is tudom meghatározni mi hol következik.

De visszatérve a játékra, miután átverekedtünk magunkat a falun, egy bazi nagy tóhoz érkezik. Bele a csónakba, én már kezdtem örülni, hogy jármű is akad. Azonban meg kell küzdeni a tó szörnyével, aki azon van, hogy beleborítson a csónakunkkal együtt a vízbe, ami többször sikerült is neki. A likvidálása sem volt olyan nehéz, mint aminek először kinézett: nemes egyszerűséggel amikor elkezdi vontatni a csónakot, részben irányítanunk kell, hogy ne ütközzön semmibe, ellenben egyenesen belerepülünk a vízbe, és reménykedhetünk, hogy nem leszünk a vacsorája. Miután ez meg van, elkezd felénk úszni, így a csónakban lévő hosszú dárdát kell felkapni, és jó párszor eldobni úgy, hogy az állat börébe, szájába szúródjon. Egy idő után felrobban, majd pedig mi mehetünk tovább.

Miután átverekedtünk magunkat ezen a pályán, végre elérjük a fő célunkat, megtaláljuk Ashley-t, aki többször segítségünkre lesz a továbbjutásban, persze időközben őt is védelmezni kell, neki is van életerő csíkja, ami támadásnál leapad.

Az életerőt különböző színű növények adják. Alapjáraton a zöldet azonnal el tudjuk fogyasztani, míg a pirosat és a sárgát nem, csak ha kombináljuk őket. Továbbá van még egy zöldes palack is, ami teljes egészében adja vissza életerőnket, ami a játék előre haladtával egyre inkább megnövekszik.

A fő feladat Ashely védelmezése, illetve biztonságos kijutattása a szigetről. Azonban nem sokáig lesz velünk. Először akkor veszítjük el, amikor egy folyosón a fal túloldára kerül, így nekünk kell őt megmenteni. És egyre inkább jönnek a furább, s szívósabb szerzemények, amelyeket már nem olyan könnyű legyőzni, egy headshot után is csak nyögnek egyet. Szerencsére mindig találkozunk egy árussal (ugyanazzal, vagy mindig mással? Rejtély), aki fegyverek mellett sok rendkívül hasznos dolgot is árul. Az úton összeszedhetünk pénzt, fegyvert, gránátot és lőszert, az utóbbikat pénzért is tehetjük. Illetve különböző ékköveket, tárgyakat is összegyűjthetünk, ami csak arra tudunk használni, hogy eladjuk. Minél előrébb jutunk a játékban, annál több fegyver lesz elérhető számunkra. Ezen felül természetesen arra is alkalom nyílik, hogy a már meglévő fegyvereinket is fejlesszük. Gyorsabban tudunk tárat váltani, vagy több golyó marad a tárban, és persze a legfontosabb: nagyobb, erősebb hatást érhetünk el, hamarabb hidegre tehetjük az ellenfeleket.

Persze nem vehetünk meg minden fegyvert, még akkor sem, ha egyébjént megvan mindenre a pénz, hisz a tárgytárolás limitált. Ha megtelt a nem létező hátizsák, akkor valamit el kell adnunk, vagy el kell dobnunk, hogy egy újabb tárgyat vehessünk fel, és vihessünk magunkkal. A játék előrehaladtával persze rájövünk, hogy mely fegyvereket érdemes ténylegesen megvásárolni, és tuningoli, persze egyre nagyobb összegért. Ráadásul előfordul, hogy ha rossz fegyverekkel rendelkezel, akkor a fejezetek végén lévő főellenségeknél bizony elakadsz, és kezdheted újra az egész játékot, vagy szedhetsz le egy mentést (mint ahogy én is tettem).

Ahogy megtaláljuk Ashley-t egyre inkább nehezedik a játék, még könnyű szinten is csak néz az ember, hogy ez most tulajdonképpen hogy is van. Újabb teremtmények bukkanak elő, s némelyiket nem is olyan egyszerű megölni, főleg ha csoportosan bukkanak fel. Történetileg valahol a játék közepén kezdődik meg a körömrágás, amikor kiderül, hogy Ashley-be is ültettek egy ilyen tojást, amiből már kifejlődött egy parazita, sőt, a főhős, Leon is büszkélkedhet eggyel. Azonban akad egy fazon, akinek volt már korábban ilyen élősködője, ám sikeresen eltávolította magából, így ő is értékesnek bizonyul a falusiakra nézve, ám csak fel-felbukkan a történetben, egészen addig, míg a főgóré ki nem nyírja.

Ashley-t többször elveszítjük a játék folyamán, egyszer önszántából hagy el minket, már ha önszántából alatt azt értjük, hogy a benne lévő élősködővel irányítják. Legtöbbször az a dolgunk, hogy megkeressük őt, időközben pedig lőjjünk le mindenkit, aki nem a mi oldalunkon áll. Időközben a megtalált, s magunkhoz vett papírokból kiderül, hogy az élősködő segítségével akarnak bizonyos illetők világhatalomra szert tenni, nyílván ezért kellett elrabolni szerencsétlen Ashley-t, aki legtöbbször inkább hátrány, mint segítség. Gondolok itt arra, hogy amikor el kell futni az ellenség mellett, akkor simán lehajol, és várja, hogy szétlőjjük a támadót, és ha nem sikerül, akkor megkapjuk a “Mission Failed” feliratot, és kezdődhet minden az elejéről.

Időközben egy új karakter is megjelenik női formában, méghozzá Ada nevű karakter, akinek céljai homályosak, hol akar segíteni, hol nem. Miután megtaláljuk Ashley-t (már sokadszorra), lehetőségünk nyílik arra, hogy a bennünk levő élősködőt eltávolítsuk. Ezután többször összefutunk Ada-val, s a végső főellenségnél ő segít nekünk likvidálni. Ezután viszont lelép, csak egy yetski kulcsát és egy mintát hagy hátra, nekünk pedig minél előbb el kell hagynunk a szigetet, mielőtt az felrobbanna. És nagyjából ennyi is volna a negyedik Resident Evil.

Persze csak volna. Ugyanis a kijátszás után jó pár extra megnyílik nekünk. Először is újra kezdhetjük magát a játékot, annyi különbséggel, hogy már változtathatunk a megjelenésünkön. Viszont az igazi gyöngyszemek mégis az extrák alatt rejtőznek. Összesen három különböző missziót rejtettek még el a készítők itt. Az elsőben Ada-val kell 5 feladatot teljesítenünk. Ez tulajdonképpen egy rövidebb pálya szakaszok összesége, ahol a főjátékban mi is megfordultunk. Például a faluban kezdünk, de még mielőtt Leon odaérne, de később viszont segítenünk kell neki. Ez olyan “mit csinált Ada, miközben Leon bóklászott a szigeten” misszió. E mellett még van két bónusz pálya is, de ezeket már nem igen lehet hozzávetni magához a játékhoz. Az egyikben mintákat kell szereznünk az élősködőkből, a másikban pedig pontokért kell lövöldöznünk a faluban.

Összeségében, nem volt rossz játék, bár az elvárásaimnak messze nem felelt meg, sajnos. A történet viszonylag elfogadható, néhol még izgalmas, lebilincselő is. Az emberi karakterek nem rosszak, a főellenségek elég könnyen legyőzhetők. Jó pár teremtményt csak nehezen lehet legyőzni, s kár, hogy akadt pár, amit igazából nem is tudtunk likvidálni, és csak időhúzásnak került be a játékba (pl. a liftes rész).
Az irányítás valami borzalom billentyűzetről, gamepad pedig nem reagál olyan gyorsan, mint ahogyan kellene. Ami igazán zavaró volt, hogy még oda sem értek az ellenfelek, de már távolról lehetett hallani a hangukat.
Jól szórakoztam a felsorolt negatívumok ellenére is. Újra játszást egyáltalán nem tervezek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.