Epizódok: 45 – 70.
Készítés éve: 1989
Általában mindenki azt az időszakot dicséri, amiben felnőtt. Aligha lehetne ebbe belekötni, hiszen amennyiben kellemes emlékeink vannak fiatalkorunkból, akkor az az időszak válik nekünk kedvessé. Azonban tény, hogy a kilencvenes években nagyon sok érdekes dolog történt, s kellemes emlékeket tud az ember felidézni a vizuális szórakozások terén.
Azon szerencsések közé tartozom, akik a kilencvenes években volt gyermek. Sok érdekes dolgot láttam akkor, s akkor pedig már elég nagy voltam, hogy átéljem, s emlékezzek is arra amikor a két kereskedelmi csatorna elindult, s sokakhoz hasonlóan nálunk is teljesen megszűnt a közszolgálati adók műsorának nézése. Érdekes emlékeim kapcsolódtak a Szomszédokhoz, melynek tulajdonképpen csak a „közepét” láttam, hiszen amikor indult még csak „úton” voltam a születésig. Jött egy ötlet, hogy pótlóm hiányosságomat az internetnek hála, de beletört a bicskám. Másodjára is nekifutottam, de viszont ismét az első résztől. Így jutottam el a harmadik évig.
Én is azon felnőttek közé tartozom, akik a kilencvenes években voltak gyerekek. A sorozat indulásakor ugyan még csak „pocaklakó” voltam, de igyekeztem mindenképpen bepótolni a hiányosságaimat. Bevallom meglepett, hogy mennyit változott a széria az emlékeimhez képest, de a mai napig emlékszem arra, hogy megdöbbentett, hogy egyes karaktereknek milyen sorsuk volt, valamint milyen helyzetben voltak épp. Mindenképp érdekes volt összehasonlítanom az emlékeimmel, s ebből fakadóan több erőt merítettem ahhoz, hogy most tényleg eldöntsem, hogy végig nézem a sorozatot. Természetesen nem a minősége, hanem az emlékeik miatt valamint azért, mert nincs olyan nap, amikor valamilyen vicces kép nem jönne velem szembe közösségi oldalakon a szériából.
Viszonylag gyorsan haladtam az 1989-ben bemutatott évvel, hiszen már korábban nekiültem, s amit már láttam azt könnyen átléphettem. Habár az is tény, hogy csak 26 epizódról beszélünk, s mégis két hónap kellett hozzá, hogy magamévá tudjam tenni. Természetesen nem tudok elmenni az mellett, hogy továbbra is megvannak azok a sablonos dolgok, melyek nagyon feltűnnek, ha éppen egyszerre nézzünk adott epizódokat. Ilyen például a háttérzene, amelyből felismerhető az is, melyet akkor vágnak be, amikor valami bűntény vagy baleset van kilátásban. Ebből fakadóan pedig számítani lehet, hogy mi fog történni. A karakterek megvalósítása nem lehetett könnyű feladat főleg úgy, hogy jó páron észrevehető viselkedésminta egy idő után vontatott és idegesítő tud lenni. Ezért is tettem olykor szünetre a széria következő részeit.
Mindenképp megmaradt az a furcsa érzés, hogy nagyjából tisztában vagyok azzal, hogy egyes karaktereknek mi lesz végül a sorsa valahol a sorozat közepe táján. Ennek ellenére is tudott azonban meglepetéseket tartogatni a sorozat a soron következő évadának közepén, ami jó érzésekkel töltött el, hogy nem volt rossz döntés ismét elővenni. Az más kérdés, hogy nekem nem ez az eredeti „gárdám”, de mindenképp érdekes volt, hogy hogyan is alakult bizonyos személyek magánélete, ami a sorozattól nekem kicsit szokatlannak hatott olykor. Baleset, haláleset és bűntények is voltak elég szép számmal, így aztán a néző nem unatkozhatott annak idején sem. Felnőttként nekiülni ismét pedig megint egy érdekes élmény volt.
A sok szimbolikus dolgot olykor nehezen lehet viselni, de ha tartunk benne szünetet, akkor bizony nézhető. Az már biztos, hogy mindenképp szeretném végig nézni, ha ismét neki ültem. Bízom benne, hogy nagyjából egy év alatt végére fogok tudni majd érni. Mivel ma esős nap van, így minden bizonnyal neki ülök legalább tíz epizódnak a mai napon.