Barbie (2023)

Magyar cím: Barbie

Ha azt kellene alapul vennem,  hogy milyen emlékeim vannak a Barbie babákról, akkor bizony el kell ismernem, hogy nagyon sok. Annak ellenére, hogy a kisfiúként nem szerepelt a játékaim között. Arra viszont emlékszem, hogy az óvodásban mennyire megvoltak bolondulva érte a kislányok, s olykor még az is eszembe jutott, hogy egy olló segítségével remek frizurát tudnék összehozni, s a szabadon hagyott zsírkréták pedig egy tökéletes smink megalkotásában lehetett volna alapanyag. Ez az elképzelés nem valósult meg, s minden bizonnyal elég jelentős szidást és büntetést kaptam volna, ha véghez vittem volna a bennem megfordult dolgokat. Ebből a szempontból viszont kíváncsi voltam, hogy egy játékbabából mit fog majd összehozni a filmipar, amelynek új filmjeivel már nem vagyok annyira naprakész. Azt kell mondanom, hogy sokszor érzem azt, hogy kevés az ötlet, s már a múltba nyúlnak vissza, hogy bevételt tudjanak generálni. A pozitív megítélés kapcsán ugyan három hetet várt a film az adathordozón, hogy megtekintsem, de végül erőt vettem magamon, s leültem a képernyő elé. Azt kell mondanom korrekt alkotás lett, de engem nem nyűgözött le.

Már a legelején le kell szögeznem, hogy a képi világ megalkotására semmilyen panasz nem lehet. A szereplők megformálásához jó színészi választásokat láttam, s ámbár féltem kicsit megtekinteni, de mindenképp kíváncsi voltam, hogy hogyan is tudnak egy olyan filmet összehozni, amelynek központi karaktere egy játékbaba. Azt kell mondanom, hogy ezen a téren nem csalódtam, mert viszonylag korrekt alapkoncepciót sikerült összedobni, s a látványvilág pedig ezt meg is erősítette. Azért azt meg kell említenem, hogy kissé sablonosnak mondható az a dolog, hogy címszereplőnk egy kitalált világban él, amiben ő nem tudja, hogy nem egy élő személy egészen addig, míg egyszer eszébe nem jut egy negatív dolog egy olyan univerzumban, ahol mindenki boldog és vidám. Ám nincs mindig így, s eljön az a pillanat, amikor dönteni kell. Ehhez pedig el kell utazni a való világba. A műanyag karaktereink első tapasztalatai mindenképp üdének hatottak, de utána viszont azt kell mondanom, hogy elég töményre sikerült eme film. Emiatt viszont azt kell mondanom, hogy sok helyen éreztem soknak a filmet, s olykor el is gondolkoztam, hogy a készítőknek mi is volt a konkrét tervük. Vígjátékot összehozni vagy egy gyerekjátékba csomagolt drámát előállítani, mert mindkettőnek megvannak a maga elemei a filmben.

Ha megnézem a történeti fonalát, akkor nem tudom eldönteni, hogy vajon kik is voltak a célközönség. Bizonyos jeleneteknél úgy éreztem nem felnőtteknek való eme alkotás, de akadtak olyanok is, amiknél meg elgondolkoztam azon, hogy ha lenne gyermekem, akkor ezt nem engedném, hogy megnézze. Egyfajta társadalomkritikát is véltem felfedezni valamint túlságosan is nőközpontú lett végül a film, ami minden jelenetében mást hoz előtérbe. Ezért is éreztem azt a majdnem két órás játékidő alatt, hogy túlzsúfolt, csapongó és elég tömör. Olykor azzal az érzéssel, hogy rózsaszín világba csomagolt mély mondanivalója lenne, de közben meg egyes jeleneteivel ezzel teljesen szembe megy. Ez mindenképpen érdekes volt számomra.

Annak mindenképpen örülök, hogy egy olyan időpontban tekintettem meg a filmet, amikor pont „belefért” az, hogy nem bukok nagyot, ha mégsem jön be. Egyrészről így tudtam mást is megnézni másrészről pedig kevésbé éltem meg a negatív dolgokat eme filmmel kapcsolatban, mintha akkor néztem volna meg, ha csak ezt választhattam volna, s más nem fért volna bele. Nem mondom, hogy rossz film lett, de elgondolkoztam azon, hogy mi is volt a céljuk a készítőknek ezzel? Egy kikapcsolódásnak számolható esti film vagy egy marketing céllal született alkotás? Mert a többszöri kikacsintás mellett ezt nem nagyon tudtam megérteni, hogy akkor minek ide társadalomkritika? Mindenesetre nem bántam meg, hogy megnéztem, de az biztos, hogy nem tervezem újra nézni.