Nyár elején hazaköltözéskor azon töprengtem el, hogy a szélsőséges időjárás és a város méretéből adódóan minden bizonnyal ismét visszafordulok a vizuális szórakozások világába. Ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy nagyon sok szériám már véget ért vagy pedig abba hagytam, s az új filmek sem hoznak már lázba, mert mindegyik szinte sablonosnak érződik számomra. Egy munkanapomon munkába menet pedig elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha korábbi kedvenceimhez visszatérnék, s egyfajta retro sorozatnézést terveznék délelőtti vagy az esti órákra, amikor úgy is itthon pihenek. A retro szó elég felelőtlen használatot jelenthet, ha megnézzük, hogy az annak idején nagy sikerrel debütált, majd pár évig futó fő sorozat nem is számít öregnek.
Ha csak tíz évvel gondolkodok, akkor is elevenen él a fejemben, hogy még akkor sem volt ennyire elterjedve a filmes és sorozat világban az, hogy ha valami működik, akkor nem csak addig készítik még anyagi bevétel van belőle, hanem elkezdenek egy világot építeni köré, amelynek sokak által kedvelt megnevezése az „univerzum” szó. Bár tény, hogy sok alkotás nálam pont ennél bukik el, mert ha az alap koncepció működésképtelenné válik, akkor a mellékszálak nem érdekelnek, de furcsa felállás, ha pont fordítva történik. Mivel a fő sorozatot végül magamévá tettem nem volt kérdés, hogy a két elindított mellék szériával is teszek próbát, igaz nem nagy elvárással.
Többször eszembe jutott, hogy vajon tényleg ennyire igény van arra, hogy egy koncepciónak nem egy mindent magába foglaló vizuális termékként funkcionáljon, hanem tulajdonképpen szét kell apró darabokra szedni? Abban egyetértek, hogy sok olyan sorozat vagy film van, amelynek alapja több lehetőséget rejt magában mint amit ki tud használni a játékidő. Ebből a szempontból remek döntés, ha készülnek hozzá kiegészítő tartalmak. Nálam ez a fajta hozzáállás ott bukott meg annak idején, amikor egy spinoff tartalom nem tetszett vagy pedig már a nyitánykor megbukott. Esetleg egy adott dolog tetszett, de ahhoz, hogy képben legyek történetileg meg kellett néznem olyanokat, amikre alapból nem voltam kíváncsi. Végig szenvedve a fő sorozat két utolsó évadját bennem azért felmerült, hogy ha már eddig eljutottam nem hagyom ki a két elkészített mellék széria nyitányát, de nagy elvárásokat nem akarok felé támasztani. Az egy órás játékidőt mindenképp rászántam a Daryl Dixonra úgy, hogy már a fő sorozatban is az utolsó évadokra idegbajt kaptam a karaktertől.
Engem abból a szempontból meglepett, hogy ugyan nem voltam elájulva a kezdéstől, de ellenben tetszett. Azt kell mondanom sajnos, hogy nem a koncepció vagy a karakterek miatt, hanem hogy mennyire korrekt módon lett felépítve a bevezető epizód. Azt mindenképp kiemelném, hogy annak idején a nagy költségvetésű mozifilmek látványvilágát manapság már a sorozatok is tudják, így ámulatba ejtett az új helyszín szépsége, ami most európai városban játszódik. Már a nyitó képsorok is fantasztikus vizuális gyönyörűséget eredményeztek, s a helyszínek mind arra törekedtek, hogy csak rá kelljen nézni a karakterek hol járnak, s azonnal átjön az, hogy egy apokaliptikus világban vagyunk, ahol a megszokott civilizációnak már nyoma sincs. Annak ellenére, hogy a karaktert jóformán utáltam már az alap sorozatban itt tudtam valamennyire kezelni ellenben számomra kicsit túlnyújtott volt a történetszál, s a lassú építkezés ezen a téren kissé unalmassá is tette. Ugyanakkor jó pár hibát felfedeztem, ami véleményem szerint az alap sorozatot is elrontotta.
Azzal maximálisan egyetértek, hogy annak idején elsősorban zombik voltak a koncepció éltetői, s tulajdonképpen róluk szólt a sorozat. Azonban az utolsó évadokra már a karakterek kerültek előtérbe, akik sokszor másokkal való konfliktusuk volt az alapja az adott részeknek. Így egyetértek azon kritizálókkal, akik szerint a széria lassú halálát a felesleges beszélgetések, indokolatlan vérfürdők valamint a zombik hanyagolása okozta. Nyilván nem sok érdeklődött mozgatna, ha a játékidő túlnyomó részében ember húst evő zombikat mutatna egy széria, de ha ez az alapkoncepció, akkor eléggé lehangoló, ha ezeket a lényeket véletlenszerűen láthatja az ember. Itt is úgy éreztem, hogy egyes jelenetek csak úgy be lettek vágva amolyan „meg kell mutatni” alapon a zombikat, mert tulajdonképpen erről szól a sorozat. Pontosabban kellene szólni. Az alapkoncepció immáron egy franchise lett, de sajnos ahogyan a Fear The Walking Dead sorsa lett, hogy abba hagytam itt a bevezető epizód után nem is tervezek folytatást. Ez elég erős ahhoz, hogy konkrétan semmilyen elvárásom nem volt a sorozattal kapcsolatban.