Sok sorozatos bejegyzésben leírtam azt, hogy nehezen kezdek bele új szériákba. Régen ez kicsit másabb volt, hiszen szórakozási lehetőségeim eléggé szűkek voltak, így maradt az internet és a TV. Ez az elmúlt években jelentősen megváltozott, s rászoktam arra, hogy bizony, ha valami nem tetszik, akkor abba kell hagyni valamint komoly döntést kell hozni, hogy mivel üsse el az ember az idejét. Maradjon itthon a képernyő előtt vagy pedig éljen szociális életet. Én sokszor az utóbbit választottam, de mostanság ismét elkezdtem érdeklődni a sorozatok iránt. Igaz korábbi szériákat kezdtem el újra nézni. A sitcomok vannak elől, hiszen velük gyorsan lehet haladni, s húsz perc bármikor beleférhet az ember idejében. Műfaj tekintetében elég széles a vizuális étvágyam, s ezért is tettem próbát az öt részes Last Light-tal, ami sajnos nálam az első résznél elvérzett.
Földünk állapota azt gondolom kevés embernek ismeretlen. Az emberek többsége kifogyhatatlan forrásnak tekinti a földet, amelynek minden lehetőségét igyekeznek felhasználni továbbá azt elég erősen szennyezni. Mindezek mellett számomra több ilyen alkotásban érdekes képet festett az emberiségről mely olyan hatást kelt, mint ha a föld parazitái lennénk. Ami valljuk be viselkedésünkből fakadóan igaznak is mondható. Több posztapokaliptikus filmet és sorozatot láttam, s szinte kivétel nélkül nem volt kérdés, hogy megnézem őket. Kissé sokat vártam, hogy belekezdjek eme szériába, de úgy voltam vele, hogy zárt keretrendszer és öt epizód nem sok. Egy új sorozatnak pedig nagyon fontos milyen lesz az első része, hiszen ez az, amely megfoghatja a nézőt.
Mi történik akkor, ha mondjuk elfogy az utolsó alapanyagunk, s lehetőség sem lesz arra, hogy energiát termeljen a föld, s szinte minden alapnak mondható dolog eltűnne az életünkből. Ilyen például a legtöbbször az elektromosságból fakadó fény. Ezt kívánta boncolgatni a bevezető epizód, amely elég érdekes színészeket, színésznőket vonultatott fel továbbá a karakterek is érdekesre sikerültek. A kor előrehaladtával szerencsére a sorozatok is elértek látványban egy megfelelő élvezhető szintet, s ez mellett pedig nagyon sok múlik azon, hogy a néző milyen elvárással ül le a képernyő elé. Én semmit nem vártam a sorozattól lévén az alapkoncepción kívül semmit nem tudtam róla, de sajnos így is csalódást keltő volt számomra. Először még gondolkodtam abban, hogy a maradék négy részt letolom még, de végül meggondoltam magam.
Mi volt a probléma? Mint ahogyan fentebb írtam érdekesek voltak a karakterek, s megfelelő színészeket, s színésznőket vonultatott fel a bevezető epizód. A legnagyobb probléma véleményem szerint azzal volt, hogy egy sablont követett az alapkoncepció, valamint túl sok időt vett el az alapozás, s a karakterek közötti kommunikáción kívül szinte alig történt valami. Ennek köszönhetően többször éreztem azt, hogy kezdem unni ámbár bíztam abban, hogy majd látni vagy olvasni fogok valamit, ami megfog. Az egymás közti beszélgetésben ellenben semmi olyan nem hangzott el, ami arra sarkalt volna, hogy maradjak, mert a későbbiekben lesz majd egy vagy több valami, ami majd izgalommal fog eltölteni, s érdekes lesz számomra.
A zárásban bíztam még, hogy majd lesz valami mely érdekkel fog engem eltölteni, de sajnos ez is eléggé sterilre sikerült. Nem mondom, hogy nézhetetlen, s a későbbi részekben nem történet valami olyan, ami érdekessé teszi, de én inkább feladtam az első rész után. Az azonban mindenképp pozitívum, hogy első és egyben utolsó évad is öt részes, amelyet hamar magáévá tud tenni az ember abban az esetben, ha érdekli ez a műfaj.