Szia, életem! (2022)

A magyar filmgyártás elég hadilábon állt régebben, mert véleményem szerint elég kevés olyan alkotás született, amit lehetett élvezni. Az én véleményem az, hogy pozitív irányba indult el a sorozat gyártás mellett a film ipar is, habár eddig egyetlen egy magyar filmet sem néztem meg moziban. Most jött el az az idő, hogy erre sor került. Persze magyar vonatkozása miatt kénytelen voltam egyedül elmenni, de úgy döntöttem ez nem fog visszatartani, így aztán a minap tiszteletemet tettem a moziteremben és nem bántam meg. 

Nem voltunk sokan a moziteremben, de úgy éreztem nagyon sokan – köztük én is – jót szórakoztak a filmen. Minőségre azt gondolom nem lehet panasz, habár azt mindenképpen el kell ismernem, hogy nagyon sok poén visszaköszönt az előzetesekből, így aztán sok meglepetés nem származott a filmből. Mindezek mellett pedig azoknak a véleményével is egyet kell értenem, hogy egyes szituációk kiszámítható volt továbbá a végkifejletre is lehetett számítani, hogy merre fog kifutni. Ennek ellenére én nem úgy ültem be a terembe, hogy hatalmas elvárásaim voltak, inkább csak úgy voltam vele, hogy megnéztem az előzetest, s a mostanság jellemző problémakörökre ez a film jó kikapcsolódás lehet. Azt gondolom az is volt. 

Az alapkoncepció szerint főszereplőnk egy neves író, aki több díjat is bezsebelt. De írónak lenni nem könnyű, hiszen amennyiben elfogy az ihlet akkor bizony az ember megakad egy bizonyos ponton. Nos ez történt a karakterünkkel is, aki az írói válság mellett az anyagi problémákkal is szembe kell néznie egészen addig még meg nem jelenik évekkel ezelőtti partnere a közös gyermekkel, akit kénytelen rábízni. Engem az írói megoldás kicsit meglepett, de nem éreztem negatívumnak, hogy tanár-diák viszonyból született gyermekszereplőt kaptunk, aki nagyon sok poén forrást biztosított nekünk a film alatt, amelynek játékideje ráadásul majdnem két óra volt, ami nekem nagyon gyorsan eltelt. Több helyen olvastam, hogy sok ismert színészt lehetett felfedezni bár én ezekből csak keveset ismertem fel. De ez nem is meglepő, ha megnézzük mennyi magyar alkotás készül, s minden bizonnyal idehaza ebben a szakmában nem is lehet könnyű elhelyezkedi, s feltörni, mint a talajvíz. Az mindenképpen biztos, hogy amennyiben megjelenik letölthető formában még egyszer teszek vele majd egy próbát. 

Én azt gondolom egy szerethető vígjátékot kaptunk némi drámával, s úgy érzem az egyensúly is megvolt. Az, hogy mennyire lesz sikeres nem tudni, de bátran ajánlhatom mindenkinek, aki ki akar kapcsolódni. Abban persze bízom, hogy nem készül folytatás, mert véleményem szerint egy olyan koncepcióval állunk szemben, amely csak egy részt tudna elbírni. 

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.