Batman (2022)

Nem vagyok nagy szuperhős rajongó. Ennek fényében nem vagyok képben a képregényhősök előéletével, s sokszor amikor valamiből film és/vagy sorozat készült, majd pedig elindult annak kritizálása soha nem értettem mi a probléma, ha nekem az adott mű tetszett. Képregényeket nem olvastam gyermekként, s tinédzserként pedig már javában elindult az internet térhódítása, s ennek köszönhetően nekem ez a szórakozási lehetőség kimaradt. Bár tény, hogy nem is érzem azt, hogy bármit is vesztettem volna. Batman, mint karakter azonban nálam kifejezetten érdekes helyen szerepel, mert emlékszem, hogy egyszer egyik ismerősünk meglepett egy aktuális képregénnyel, s emlékszem mennyire tetszett akkor írott formában.
Szinte az összes elkészült filmet láttam. Nem mondom, hogy rosszak voltak hiszen jól szórakoztam rajtuk, de azért el kell ismernem, hogy maradandót nem hagytak bennem. Ha éppen nem lett volna egy cikk, amely időrendbe szedi az összes elkészült Batman filmet konkrétan lenne olyan, amelyre nem is emlékeznék, hogy elkészült. Kivéve a Ben Affleck féle változatot, amelynél azt hiszem a trilógia utolsó részét már nem bírtam megemészteni. Hiszen ahogyan többször is kiemeltem az effajta filmeknél nekem nagyon nem jönnek be a “vegyítések”, hogy különálló filmmel rendelkező karaktereket egy filmbe gyúrnak univerzum címként. Nem is követtem nyomon a franchise életútját egészen addig, míg az HBO Max nem tette elérhetővé az új filmet, amit hajlandó voltam bepróbálni. Bevallom örültem, hogy esett az eső, s emiatt ültem neki. 

Univerzum építés mellett a filmiparban konkrétan dübörög a remake lehetőségei, s ha őszinte akarnék lenni, akkor ennek létjogosultságát nem nagyon értem. Egyrészről kevés sikerül jól, másrészről pedig azt gondolom bőven vannak olyan filmek, amelyek megérdemelnének egy újabb lehetőséget új rendezővel, színészekkel, ha az alapkoncepciójuk megfelelő. Ennek ellenére pedig itt vannak a szuperhősök melyek életútja öt vagy tíz évente megújul. Most itt van Batman karaktere, amely megint kapott egy új filmet új színésszel, ami megint újra kívánja indítani a franchise-t. Kérdésem felmerült az első negyedóra után. Minek és miért? Ennyi pénzt termelne esetleg rajongói igény van, hogy minél több változat legyen, aminek az lenne a célja, hogy mindenki megtalálja a kedvenc verzióját?
Azt meg kell hagyni, hogy azt mindenképpen pozitívumnak fogható fel, hogy Robert Pattinson levetkőzhette magáról a vámpír szerepet, s valóban hiteles Batman karaktert hozott a vászonra. Az alapkoncepció nem egyedi sajnos, s azt kell mondanom, hogy mély nyomott nem is hagyott bennem. Még úgy sem, hogy viszonylag korrekt lett a film. Látványra, atmoszférára és színészi alkotásra is. Mennyire lesz sikeres, vagy az-e azt nem tudom, de igazából meglepő volt amikor szembesültem a majdnem három órás játékidővel, amire véleményem szerint nem volt szükség. De miért is?

Súlytalanság, s unalom. Nagyjából ez a két szó jutott eszembe a film felénél. Azt gondolom, hogy túl sok volt az üresjárat, nem igazán voltak fő gonoszok, s akiket pedig annak akartak beállítani, azok nagyon hamar eltűntek a képernyőről, s nem kaptak elég játékidőt. Mindezek mellett pedig nem voltak elég erősek ahhoz, hogy az embert le tudja kötni a film emiatt. A film felénél ráadásul azon is eltöprengtem, hogyha éppenséggel nem nappal néztem volna meg, hanem este, akkor bőven benne lehetett volna a lehetőség, hogy még a vége előtt elalszok. Ez pedig nem túl jól hangzik egy ekkora kaliberű alkotás esetében. 

Nagyon reménykedtem abban, hogy majd valami újat tudnak majd mutatni, de azt kell mondanom, hogy sajnos az újabb változat sem hozott semmi olyat, ami miatt ajánlható lenne, vagy az ember úgy érezné, hogy ez valóban jól sikerült az elődökkel szemben. Önmagában véve már az is megfordult a fejemben, hogy Batman karaktere talán nem is való vászonra, képernyőre, mert ott nem nagyon tud működni ez a dolog. Valódi film pedig nem igazán van, amelynek köszönhetően az ember elmondhatná, hogy megérte elkészíteni. Sokszor éreztem azt, hogy nem igazán élvezhető, de ha már belekezdtem, akkor mindenképp úgy voltam vele, hogy végig nézem. Nem mondom, hogy nem ajánlom, de számomra maradandót nem hagyott, s lehet egy hónap múlva már nem hogy a felére, hanem negyedére sem fogok emlékezni. 

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.