Lesz-e generációváltás?

A társadalom többségének a mobiltelefon tulajdonképpen miniatűr laptopként üzemel, s képtelen meglenni nélküle. Nagyon sok mindenre használja, s természetesen ott vannak azok a dolgok, amelyekhez nem kell más csak internet hozzáférés. És akkor még nem is ejtettünk szót arról, hogy sokak konkrétan versenyt űznek abból, hogy fél évente vagy évente lecserélik az épp aktuális telefonjukat. Természetesen sokaknak csak szimbólumnak számít a készülék, s egyfajta státuszszimbólumot jelent. Annak idején feltöltőkártyás voltam, s online rendeltem készülékeket egészen addig, míg nem szembesültem azzal mit jelent a szürkeimport. Márkahű is voltam, de aztán félve átváltottam előfizetésre, s mivel mindig vigyáztam a készülékeimre, s amikor használtan továbbadtam sokan nem hitték el, hogy nem új így mertem kicsit drágább készüléket venni. Viszont szembesültem vele, hogy tíz hónap múlva lejár az előfizetésem, s így át kell gondolnom hogyan tovább több okból is. 

Első körben fontos megjegyezni, hogy nem vagyok nagy mobilos. Nem vagyok függő, s eléggé megvagyok nélküle. A legtöbbet használt funkciója nálam a zenehallgatás, telefonálás, fényképezés, s a térkép funkció. Így aztán amikor meglett az első okostelefonom az volt az első, hogy elkezdtem letörölgetni róla azokat az alkalmazásokat, amelyeket nem használok. A két fontos dolog van, ami nálam számít. Az egyik a zene, hiszen ha megyek valahová és egyedül vagyok akkor zenét hallgatok. Másik a fényképezés, hiszen nagyon sokat képet csinálok főleg akkor, ha olyan helyre jutok el, ahol addig még nem voltam. Ezek fényében pedig mindig elgondolkodtató volt számomra, hogy mennyire merjek belevágni egy új vásárlásba, s mennyit szánjak rá. Márkahű voltam, így az első kedvenc a Sony Ericsson W8i volt. 

A telefonnal egyébként megvoltam elégedve, s nagyon ajánlgattam másoknak is. Ez volt az első okos telefonom, s sikeresen is belefutottam abba a buktába, hogy nem voltam képben az android rendszerrel. Azaz Walkman mobil értelmét vesztette amikor elindultak hódító útjukra az okos telefonok, hiszen zene lejátszó programot a Play áruházból bármikor letölthető volt, s kamerában sem remekelt. A készüléket másfél évig használtam, s hellyel-közzel szerettem, de mivel anyagi keretem megengedte ezért jött az újabb készülék. 

A Sony Ericsson mint márkanév megszűnt, s a piacon megjelent sima Sony márkaként. Így aztán a következő év karácsonyi meglepetése a Sony Ericsson U lett, amelyet szintén szerettem, de azért a kamerafunkcióival nem voltam megelégedve. Még akkor is feltöltőkártyás voltam, s igyekeztem mindenképpen kímélni. A telefon nagyjából két évig volt használatban, s ekkor újabb modellt szereztem be természetesen kártyafüggetlenként. 

A Sony Xperia L nagyon jó vételnek tűnt, és én nagyon szerettem. Őt már komolyabban használatba vettem, s igyekeztem is mindent kipróbálni, amit csak ki lehetett. Természetesen vigyáztam rá, s még egy karc sem volt rajta. Azonban egyik reggel arra ébredtem, hogy a telefon úgy nézett ki, mint ami beázott. Ekkor jeleztem ahonnan vásároltam, de nem voltak hajlandóan foglalkozni vele. Így aztán több GMS boltba betértem mit tudok tenni, de sokan azt mondták, hogy nem kis összegbe fog fájni az, hogy ha ezt megjavítják lévén egy olyan boltból vásároltam, amelyik szürke importos. Azaz olyan készülékeket forgalmaz, amely ugyan új és nem lopott ellenben nem Magyarországra szánt darabok, s ezért is olcsóbbak sokszor. Ekkor jött a következő lépcsőfok.

Az Xperia SP nem túl olcsó darab volt főleg úgy, hogy hivatalos forgalmazótól vásároltam. Ekkor már volt bennem némi keserű szájíz, hiszen a kamera funkciója nem váltotta meg a világot, s én meg akkor hatalmasat buktam az előző telefon vételén, ami tulajdonképpen végül a kukában landolt. Nagyjából ez az a készülék volt, amely tulajdonképpen kiábrándított a Sony márkából, amely azóta jelentősen vesztett részesedési arányaiból a piacon, s nem is nagyon lehet már ilyen márkájú készülékeket vásárolni. Bevallom én nagyon dühös voltam akkor, amikor elkezdtem fotózni, hogy mennyire nem tud semmit az árához képest. Nagyjából ekkor jött el az az idő, amikor elkezdtem felismerni azt, hogy mit is jelent a márkahűség. Azaz hiába szerettünk egy gyártó termékét nem biztos, hogy később tudja ugyanazt produkálni, vagy olyan minőséget letenni, amivel elégedett lehetne az ember, mint vásárló és mint felhasználó. Ekkor épp olyan munkahelyen dolgoztam, ahol azon voltak elájulva, hogy a Huawei P8 Lite olyan dobozkialakítást kapott, amiből tulajdonképpen csak ki kellett csúsztatni. Így végül ő lett a befutó akkor. 

Ha őszinte akarok lenni, akkor ez volt az első olyan telefonom, amelynek vásárlását nem bántam meg. Iszonyatosan könnyű volt kézben tartani, s azonnal szereztem rá fóliát, tokot, s a fényképekkel is megvoltam elégedve. Konkrétan le voltam döbbenve, hogy mit tud, így nem volt kérdés, hogy anyámnak is ilyen készüléket kell vennem, habár ő egyelőre tartózkodott ettől. Egészen pontosan két évig használtam, amíg nem jött meg az új utód. 

A Huawei P9 Lite szintén egy jó döntésnek bizonyult nálam, s elég sokat használtam. Ekkor volt anyámnak egy balesete, amelynek következtében elég komolyan megsérült a telefonja, aminél azt javasoltam, hogy inkább kukázva legyen, s inkább örökölje meg tőlem, amit épp használok, s én pedig tovább lépek. 

Ekkor érkezett meg a Huawei Mate 20 Lite, amellyel már az első pillanattól kezdve megvoltam elégedve. Az más kérdés, hogy ekkor már a mobiltelefon váltások majdnem évente történtek. Ráadásul úgy, hogy egyik sem ment tönkre, s bőven kibírt volna még legalább egy évet használatban. Azonban nem tudtam elengedni a fényképezési funkciót, így hát nem volt kérdés, hogy nem sokáig lesz a telefon használatban. 

Hatalmas döntést kellett hoznom, hogy mit is fogok lépni, hiszen újabb előfizetést kellett kötnöm a korábbival szemben, ami már lejárt. Így aztán majdnem két éves használat után úgy döntöttem, hogy az összes mobiltelefonomra tudtam vigyázni, s munkahelyemen is volt, lakhatásom is biztosított volt. S mivel ekkor már a fővárosban éltem, s belekerültem egy olyan csapatba, akik nagyon szerettek csavarogni, így nekem fontossá vált, hogy szinte mindenről készítsek képet. Így történt, hogy nagy levegőt vettem, s megvásároltam a prémium kategóriás Huawei P30-at, amellyel nagyon megvoltam elégedve. Ugyan féltettem is, de egyszerűen nem tudtam betelni vele. Főleg amit fényképezés terén tudott nyújtani. Majd természetesen eljött ismét a hűségidő vége, így aztán végül úgy döntöttem szintet lépek a prémium kategóriában. 

Így lettem tulajdonosa egy Huawei P40 Pro-nak. Mint fentebb is említettem nekem nem szolgál a telefon egy mini számítógépként, így nagy döntés volt részemről, hogy ekkora áru telefont vegyek meg. De mivel részletre vásároltam, így aztán nem volt kérdés, hogy belemegyek, mert a havi törlesztő bőven belefért a kiadási keretbe. A készülék immáron több, mint egy éves, s nagyon megvagyok vele elégedve. Aki nincs képben a márka történetével annak fontos megemlíteni, hogy Amerikával való összezörrenés után a Huawei elvesztette a Google támogatottságát, így aztán a készülékre nagyon sok applikáció nem telepíthető. Többek között a Play áruház sem. Bevallom nagyon gondolkoztam megvásároljam-e, de igazából én azok közé tartoztam, akik tulajdonképpen okádtak attól, hogy egy telefont teleraknak alkalmazásoknak, amelynek a fele nem is törölhető. Ez akkor vicces, amikor egy játéknál írja ki, hogy ha törlöm, akkor instabillá válik a rendszer.
Az elmúlt egy év alatt nem történt semmi, ami problémát okozott volna én pedig elő szeretettel használom. S jelen pillanatban majdnem 4000 fotó van lementve a külső merevlemezre, amelyből legalább 1500 ezzel a készülékkel készült. Azonban tíz hónap múlva lejár a hűségidőm, s kérdés mire fogok váltani, hiszen P60 széria nincs bejelentve. 

Több mindent olvastam az interneten a következő generációról, amely nem egy hatalmas lépés volt előre. S egyes tereken még vissza is lépett. Ez lenne a P50-es széria, s ahogyan nézegettem elgondolkoztam, hogy az utód nem-e lehetne egy P50 Pro? 

Mint tudatos vásárló természetesen elolvastam a teszteket és a videókat is megnéztem róla. Mint ahogyan fentebb is írtam minimális előrelépés van például kamerában, amellyel a mostani telefonomnál is megvagyok elégedve. Azt többen kifejtették, hogy nincs benne 5G, amely az előző generációban van. De én azt tapasztaltam, amikor kipróbáltam, hogy bizony nagyon melegszik tőle a telefon, s eléggé gyorsan merül is. A Google mentesség nekem tökéletesen bejött, s szinte semmi nem hiányzik, mert ami fontos nekem mind elérhető, továbbá örülök, hogy nem foglalnak felesleges helyet olyan alkalmazások, melyek nem törölhetőek. Így aztán minap besétáltam az egyik boltba, s megnyomkodtam magamnak a telefont. Így tíz hónap múlva valószínűleg ezt a készüléket fogom megvenni. Egyrészről a mostanit megtartom tartaléknak, s másfelől ismét két év hűségidőm lesz valamint olyan telefonom, amelyre két év gyártói garanciám lesz. S mivel a Google támogatottság hiánya és a nem létező 5G miatt nem fogy túl jól, így lehet elég áron alul fogom megszerezni majd jövő év elején. 

Címke , , , , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés:Huawei P50 Pro: Lesz-e kétéves szerelem? – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.