A majmok bolygója széria

Ha egy film sikeres lesz, és megvan benne a folytatás lehetősége, akkor annak előbb vagy utóbb érkezik egy újabb része. Kérdéses persze, hogy alapból több részesnek terveztek valamit, vagy pedig sikerfüggvénye, hogy lesz-e újabb része az adott filmnek. Mint mi nézők persze a szórakozási részét nézzük, ellenben a filmgyártó cégek pedig a bevételi forrást elsősorban. Hiszen, ha valami sikeres lesz az bevételt termel, és persze többször kerül leadásra tévében is, ami szintén hoz bevételt a sugárzási jognak köszönhetően. Azt gondolom pedig nincs olyan ember, akinek nem járt már úgy, hogy nem tetszett neki egy adott film, és fogta a fejét, hogy miért is kellett egy újabb részt elkészíteni, ami iszonyatosan gyenge vagy egyenesen élvezhetetlen lett.
Jómagam elég érdekesen álltam a címben lévő filmszériához. Ugyanis szülői részről volt elsősorban rajongás az eredeti szériához, és gyerekként kifejezetten gyűlöltem, amikor az volt a program, hogy valamelyik részt meg kellett nézni, mert épp valamelyik csatorna vetítette. Aztán 2010-es évben megérkezett a remake, amely azonnal berántott, és ha már több napot töltöttem itthon a hónap elején úgy döntöttem az eredeti részeket is megnézem. 

Azt természetesen nem szabad elfelejteni, hogy az első The Planet Of the Apes (A majmok bolygója) 1968-ban készült, és ennek köszönhetően látványban azért komoly dolgokat nem szabad tőle várni. Azonban tény, hogy nagyon jól összerakott alkotás volt, s a maszkmesterek is eléggé jól hozták a kötelezőt az adott kor lehetőségeinek megfelelően. A koncepció sem volt rossz, hiszen elég érdekesnek hathat az, hogy egy olyan világba csöppenünk, ahol az emberek nem tudnak beszélni, s a majmok pedig igen. Az emberi faj pedig nem másik, mint ösztönlények. A két űrhajós pedig megdöbbenve tapasztalja mi várja őket a mögöttük hagyott világban. Jó megoldásnak tartottam, hogy történetileg az egyik szereplőt rögtön az elején kiiktatták, majd pedig a másiknak balesetre hivatkozva némaságra ítélték. Így aztán sok érdekes dolgot tudtak meglépni, s így a film majdnem két órásra lett duzzasztva. Habár az is tény, hogy véleményem szerint azért akadtak üresjáratok benne, ámbár ez nem volt annyira zavaró. 

Kérdés persze adott volt, hogy vajon hogyan is fog majd folytatódni a történet, és hogyan is kerültek olyan helyre, amilyenre. Konkrétan Dunát lehet rekeszteni azokkal a filmekkel, amelyek az időutazással foglalkoznak, vagy azt veszik alapul. Az első rész sajátossága, s egyben remek húzása az volt, hogy tulajdonképpen ezt a szálat csak a film végén vették elé, és akkor is csak egy percre, hogy magyarázatot kapjon a néző, hogy vajon mit is láthattunk, és az hogyan is jött létre. Annak ellenére, hogy pár éve láttam kevés dolog volt, amire emlékeztem. Csak a monumentális jelenetek maradtak meg a fejemben. 

Mint ahogyan fentebb is írtam, ha valami sikeres lesz és történetileg is olyan, akkor magában rejti a folytatás lehetőségét. Így aztán nem volt kérdés, hogy rövid időn belül megérkezett a Beneath The Planet Of The Apes (A majmok bolygója 2.) nagyjából két évre rá az első részt követően 1970-ben. Önmagában véve tényleg igazat adok sok rajongónak, hogy egy erős közepes, viszont folytatásként az a tipikus, amikor az ember azon gondolkodik, hogy ezt miért is kellett elkészíteni. Ugyanis tulajdonképpen nem más, mint az első rész másolása. Egy űrhajó lezuhan, s az abból kiszálló űrhajós pedig felfedezi milyen helyre is landolt, és elindul a hajsza, hogy megtalálja elveszett bajtársát. Így a játékidő alatt nagyon sok ismerős jelenet köszön vissza, s talán el is mondhatja az ember, hogy készítői oldalról talán ez egy biztonsági játék lehetett. 

Hogy mennyire is volt sikeres anyagilag nem tudom, és nem is néztem utána, de ahogyan néztem az értékeléseket nem lehetett túl sikeres. Amit nem is csodálok, hiszen tulajdonképpen ugyanazt a koncepciót sikerült megcsinálni, amivel annyira nagy baj nem is lenne. Hanem egy folytatásnak tényleges folytatásnak kellene lennie, továbbá kellene szintet is lépnie, és történetben is olyan dolgokat meglépnie, amelynél az ember úgy érezze, hogy ezt tényleg megérte elkészíteni. Sajnos itt nem sikerült, és igazából félkómásan sikerült végig nézni. Bár tény, hogy nem is támasztottam nagy elvárásokat, így aztán csalódni se tudtam benne akkorát, mint ahogyan sokaknak sikerült. 

A második résszel leginkább az volt a problémám, hogy már a felénél elkezdték a készítők megvalósítani azokat a dolgokat, amely magyarázatot adnak az első részben nyitva hagyott kérdésekre, vagy pedig újakat dobott elénk. Az mindenképpen pozitív, hogy kapunk válaszokat, azonban az egy hatalmas negatívum, hogy olyan koncepciót sikerült megvalósítani, amelyre az ember csak tág pupillákkal tud reagálni, és olyan gondolatokkal, hogy ezt komolyan gondolták-e a készítők? Pont azért, mert olyan történeti részeket hoztak be, amelyekre az ember nem tud mással reagálni, csak ezzel. Én nem is értettem, hogy miért kellett ilyen irányba elvinni az egészet, és azt sem, hogy mi értelme volt ilyen dolgokat meglépni. A befejezés pedig egyenesen borzasztó lett, s tökéletesen szembement elődjével. 

Ahogyan fentebb is írtam nem tudom mennyire lett anyagilag sikeres a folytatás, de pénz mindenképp lehetett benne, hiszen érkezett a harmadik rész egy éven belül 1971-ben Escape From The Planet Of The Apes (A majmok bolygója 3 – Menekülés) címen. Itt azért már egyértelmű, hogy szinte futószalagon gyártott alkotásról van szó, továbbá arra mentek rá, hogy több rész is készüljön. Sok kritika érte a filmet, ámbár nekem ez az a film, ami gyermekként megmaradt az emlékeimben. A koncepció véleményem szerint jó lett, mely szerint a pusztulásra ítélt világból elmenekült két majom ugyanúgy jár, mint az első rész főszereplője. Annyi kivétellel, hogy még ők a jövőben kötnek ki, addig a két majom a múltban. Persze itt is akadtak érdekes dolgok, és azért azt gondolom, hogy maradtak nyitva hagyott lehetőségek, amelyeket nem sikerült kiaknázni. 

Azt azonban egy elég erős dolognak tartom, hogy központba került az, hogy az emberek hogyan is reagálnak a két intelligens majomra. Az előző két részben nagyon sok dolog elhangzott azzal kapcsolatban, hogy mi is történt az emberiséggel, és hogy hogyan is jutottak el oda, ahol tartanak. A folytatásra erre is ráment, és ami remek húzásnak tartottam, hogy itt már komolyabban beletették a történetbe az időutazást, tehát a múlt nélkül nincs jövő. Azaz ahhoz, hogy a majmok uralhassák a bolygót meg kellett történnie annak, aminek az előző két részben. Ami miatt nem mondanám rossz dolognak az elsősorban az, hogy nem ez lett a fő csapásvonal, és nem mentem bele olyan kérdéskörbe, aminek köszönhetően logikai bukfencekbe torkollott volna az egész, és falnak ütközött volna a franchise. 

Ténynek vehető, hogy a gyártó addig akarta folytatni a szériát, ameddig pénz és elfogadható siker van benne. Így nem meglepő, hogy szintén egy év múlva érkezett a negyedik rész, amely a Conquest Of The Planet Of The Apes (A majmok bolygója 4 – A hódítás) címet kapta. Azt gondolom az egyértelmű, hogy egy franchise esetében ugyanazt elsütni nem nagyon lehet, mert az ember ráun. A folytatás koncepcióját remeknek tartottam. Itt már komolyabban kijön az, hogy mennyire összefüggő események vannak. Azt mindenképpen jó dolognak tartom, hogy a megszületett majom intelligensége miatt rejtve marad, valamint bemutatták a készítők azt a szituációt, amikor a közkedvelt háziállatok vagyis a kutyák és a macskák egy járványnak köszönhetően kihalnak, és helyettesítésükre majmokat alkalmaznak. Talán az első fél óra az, amire még azt mondom élvezhető, ámbár tény, hogy utána már kicsit sekélyesebbek lesznek a dolgok. Ez alatt azt értem, hogy újdonságot nem is tudott volna hordozni a film az elődei fényében. 

Miért is? Ugyanis a két rész fényében történetileg teljesen képben van a néző, hogy mi is történik, ami alapján eljut oda majd az emberiség, ahová. Így a nagy húzása akkor lehetett volna a negyedik résznek, ha úgy alkotja meg a filmet, hogy hordozzon magában némi újdonságot, amelyet akkor tudott volna meglépni, ha nem azt valósítják meg szinte szórol szóra, ami elhangoztak az előző epizódokban. Semmilyen kiskapu, vagy váratlan fordulatot nem láthat a néző, és ahogyan haladunk előre a történetben képben is lehetünk hogy mi fog történni, és hogyan fogják az alkotók azt majd megvalósítani. 

Aztán egy évvel később érkezett a Battle For The Planet Of The Apes (A majmok bolygója 5 – A csata), ami egy olyan alkotás lett, amiben már nagyon sok hibát találhatunk. Már ott megbukott nálam a dolog, hogy eljutottunk oda, amit láthattunk az első részben. Azonban kérdés volt, hogy vajon hogyan is gondolták a készítők, hogy az előző részben a lázadást felszító majom karakter hogyan is tudott több száz éven keresztül életben maradni, ha az évszámot nézzük? Érdekes dolgoknak tartottam ezeket, s ez az a rész, amit már egyszer láttam, és most is megtekintése után csatlakozom azokhoz a véleményekhez, amelyek azt mondták, hogy ez tényleg már csak egy szükséges rossz, és nem volt értelme elkészíteni. Hiszen a koncepció semmi újdonságot nem hozott, valamint tényleg olyan dolgok voltak benne, ami abszolút elüt az előző részektől. És ráadásul nem is kicsit. További megtekintést már nem terveztem, mert ismereteim szerint innentől már tévében vetített sorozattá vált, és egy hatodik rész tulajdonképpen nem is létezik, mert a sorozatból összevágott jelenetek tömkelege. 

Összegezve nem váltam rajongóvá, habár a 2001-es újra gondolást megnéztem, de nem csoda, hogy bukott egyet, mert tényleg nem sok vállalható van benne. Ebből fakadóan pedig nem is csodálom, hogy a franchise újra indításának középpontja a majmok csúcsra emelkedését célozta meg, mintsem az első részt újra forgatását lépték volna meg. Bevallom, ha nem unatkoztam volna, akkor nem néztem volna meg az öt részt. Nem bántam meg, s nem is baj, hogy képben lettem velük azonban tény, hogy újra megtekintést egyáltalán nem tervezek. 

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük