The Big Leap: 1×01 (Pilot)

Nagyjából egy hete tologattam a sorozat bevezető epizódjának megtekintését. Azt hiszem talán tavasszal az előzetes kapcsán döntöttem úgy, hogy mindenképpen ki akarom próbálni majd, hiszen mindenféle zenés és táncolós dolgokra kapható vagyok. Azonban azt kell mondanom, hogy elég nehezen tettem magamévá a bevezető epizódot, s bevallom miután véget ért csak azon gondolkoztam el, hogy ez vajon mi is volt? 

Már maga a kezdés is elég érdekes volt számomra. Az alkotók ugyanis elég érdekes akarták bemutatni a főbb karaktereket. Mivel nekem kiesett az alapkoncepció, így tulajdonképpen csak kapkodtam a fejem, hogy most tulajdonképpen mit is látok, hiszen eléggé meglepő fordulatokat tartogatott az első tíz perc. Legalábbis nekem eléggé bugyutának hatott az, hogy egy tinédzser lány teherbe esik egy meleg sráctól, majd pár év múlva ismét feltűnnek egymás életében. Nagyjából ekkor indul be a történet, és ekkor tudjuk meg, hogy miről is szól a sorozat. A középpontban a Big Leap táncos reality show van, amely tulajdonképpen nem mást jelent a szereplőknek, mint egy második esélyt, hogy a szürke hétköznapokból a csillagokba emelkedjenek, vagy pedig szürke életükből kitörjenek. Ez alapkoncepcióként nem is lenne rossz, azonban azt kell mondanom, hogy a megvalósítás nagyon borzalmasra sikeredett. 

Véleményem szerint az alapkoncepció önmagában még bőven vállalható lenne. Azonban ez az a fajta, amelyiknél nagyon sokat számít, hogy kik a szereplők, milyen karaktereket láthatunk, illetve kik is alakítják őket, továbbá hogyan sikerül őket életre kelteni. Mindezek mellett pedig nem mehetünk el amellett, hogy vajon ezeket hogyan is sikerül összehozni, valamint mennyire is fogják tudni elbírni a történetszálat, s hogyan is fognak összekapcsolódni. Ebből a szempontból a sorozat bevezető epizódja nem kötött le, s egyik karaktert sem éreztem annak, hogy szimpatikus lenne, s így viszont azt gondolom, hogy az alapkoncepció képtelen lesz működni. Legalábbis nálam. 

Nálam ilyenkor a problémát leginkább az szokta jeleneti, hogy sajnos úgy ültem le elé, hogy semmilyen elvárásom nem volt. Így aztán nagyobb a csalódás, mintha magas elvárásokkal ültem volna le a képernyő elé. Nem mondom, hogy vállalhatatlan, de ha valakinek tetszik a koncepció, és eltekint a megvalósítástól, akkor talán tud majd rajta szórakozni. Én sajnos nem tudtam. 

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük