Filmek a gyerekkoromból

Amióta internet van, azóta az ember sok mindenhez hozzá tud férni. Főleg akkor tud hasznos lenni, ha éppenséggel nosztalgiázni akar az ember. Annak ellenére, hogy még középkorúnak sem mondhatom magam azért sokszor belefutok abba, amikor valamilyen tartalom visszaköszön, és eszembe jut, hogy milyen volt gyermekként. Azért nagyon sajnálom, hogy annak idején nem volt a technika annyira fejlett mint most, hiszen nagyon sok dolgot sajnos kizárólag az emlékeimben őrzök. Manapság pedig elég sok minden rögzíthető a megfelelő eszközöknek köszönhetően. Nagyjából egy hónapja született két bejegyzés tőlem, amelynek témája azon TV sorozatok voltak, amelyek gyermekként rám hatással voltak. Ebből fakadóan most újabb bejegyzés születik tőlem, amelynek középpontjában a filmek vannak. 

Azt mindenképp fontos leírnom, hogy ugyan különösebb anyagi korlátok nem voltak, de sajnos tinédzserkoromban vált elérhetővé a moziba való járás. Ennek egyik oka az volt, hogy sajnos a szülők elfoglaltak voltak, s sokszor pedig olyan filmek érdekeltek, amelyek másokat pedig nem. Ezért is nagyon sok gyermekkori kedvencemet először a TV-ben láttam. S ahogyan a gyerekekre jellemző volt nálam is előfordult, hogy sokszor megnéztem őket, vagy ha nem is, akkor viszont mai napig érdekes, vagy meghatározó alkotásként gondolok rájuk. 

01: Indul a bakterház

Annak ellenére, hogy nem nagyon szeretem a magyar alkotásokat az első helyre egyértelműen egy hazai film került. Azt hiszem ezt senkinek sem kell bemutatnom, hiszen szerintem nincs olyan ember, aki még nem látta, vagy minimum halott Bendegúz történetéről, akit anyja egy rövid időre átadja a helyi bakternak, ahol elég sok érdekes dolog történik vele. Főleg, ha azt vesszük alapul, hogy ő nem épp egy visszafogott és jól nevelt fiú.
Talán második osztályos lehettem, amikor először futottam bele a tévében a filmbe. Az egész család együtt nézte, és nagyon jól szórakoztunk rajta. Az 1980-ban készült filmet azóta többször is megnéztem, és kilátásba is helyeztem az újra megtekintését. Tény, hogy évek teltek el mióta újra láttam, de amíg nem léptem be a munka világába szinte évente egyszer biztosan megnéztem.

02: Jurassic Park (Jurassic Park)

Azt gondolom kevés gyerek volt a kilencvenes években, aki nem volt megbolondulva a Jurassic Parkért. Az 1993-ban bemutatott filmet moziban nem sikerült megnéznem, s csak akkor lett teljes az élmény, amikor a felújított változatára váltottam jegyet a helyi moziban. Hat évesen még nem nagyon tudtam felfogni a filmet, így moziba nem is jutottam el. Habár többször belefutottam az előzetesébe annyira nem voltam képben, hogy a négy évvel ezelőtti folytatás jeleneteit kerestem az első részben.
Annak idején hatalmas előre lépés volt szórakozás terén, hogy elindult a két kereskedelmi csatorna. Az RTL Klubnak köszönhetően láttam először a filmet, amely hatalmas élmény volt. Mai napig emlékszem, hogy egy őszi nap péntekén került vetítésre, és akkor épp a TV otthon nem nagyon akart működni, s én pedig teljesen kétségbe voltam esve, hogy nem láthatom az akkor már agyon reklámozott péntek esti filmet. Mai napig elevenen él bennem az az emlék, amikor úgy mentem haza az iskolából, hogy jóformán majdnem sírtam, hogy nem fogom látni a filmet, és mindenki ezt fogja majd nézni. Hatalmas öröm volt, amikor a TV mégis életre kelt, és nem is engedtem sem csatornát váltani, sem pedig kikapcsolni. Azután hatalmas rajongó lettem, amelynek köszönhetően gyermekként egy ideig egy füzetben vezettem hányszor néztem meg. Ebből mára már rég kinőttem, de tény, hogy meghatározó élmény maradt még akkor is, amikor nem is tudom már mikor láttam utoljára.

03: Resszkessetek, betörők! (Home Alone)

Egy újabb film, amelyet szerintem senkinek nem kell bemutatnom. A történetet alapul véve először az RTL Klub szenteste mutatta be, amely természetesen egész esti családi program lett, majd pedig ahányszor leadta valamelyik csatorna egy ideig közös program volt. Karácsonyi vígjátéknak tökéletes volt, azonban idehaza is elérte a saját sorsát, hogy lassan minden karácsonykor valamelyik adó műsorra tűzi, s sokaknál már lassan vizuális terror lett, amelyre fel kell készülni minden ünnepkor. Láttam párszor, de az igazság az, hogy talán még a kettős számjegyet sem érte el nálam a megtekintési száma, s talán pár éve valamelyik nyáron néztem meg utoljára. Méghozzá úgy, hogy már nagyon sok mindenre nem is emlékeztem az eseményekkel kapcsolatban. 

04: Drágám, a kölykök összementek (Honey I Shrunk The Kids)

Szintén egy olyan filmről esik szó, amelyet gyermekként nagyon szerettem, de sajnos videó hiányában nem került rögzítésre, és ha emlékeim nem csalnak talán kétszer került leadásra. Utána nálam feledésbe is merült egészen pár évvel ezelőttig, amikor ismét belefutottam abba, hogy ajánlott videóként feldobta a youtube. Így sikerült harmadjára is megnéznem. Valamelyik hétköznap este került leadásra, s ezt a kedvencet is az RTL Klubnak köszönhetem. Emlékszem, hogy nagy hatást gyakorolt rám gyermekként, főleg azok a jelenetek, amikor az összement gyerekek a kertben bóklásztak, és igyekeztek hazajutni.
Véleményem szerint nagyon szórakoztató alkotással álltam szemben, és bevallom azért meglep, hogy nem is néztem újra azóta jó párszor. Pedig rég lemezen pihen, s akármikor elővehetnem. Annyi mindenképp biztos, hogy tervezem az újranézését, s azon is elgondolkoztam, hogy vajon lehetne-e siker egy reboot, mely a mai technológiával minden bizonnyal elég látványosra sikeredne.

05: Alien tetralógia (Alien Tetralogy)

Ismét egy olyan filmről esik szó, amiről mindenki beszélt, de nem tudtam miről is van szó. Még mielőtt az internet elterjedt volna már akkor is elég sok mém született a film ikonikus gyilkológépével kapcsolatban. Azonban fiatal koromból fakadóan sem láttam elég sokáig a filmet. Az ezredforduló után azonban leadásra került, és természetesen ott voltam a képernyő előtt. Az 1979-ben készített első rész magával ragadott, így nem volt kérdés, hogy a pár héttel később leadásra kerülő második részt mindenképpen rögzíteni kell. Emlékszem, hogy régebbi fajta videónk volt, amely a majdnem három órás második rész miatt annyira felmelegedett, hogy másnapra majdnem tönkrement.
A harmadik rész is leadásra került, de emlékszem mekkora tinédzserkori filmes trauma volt, hogy nem az volt a családi program, s a második vetítésnél pedig beteg voltam és még a kezdés előtt bealudtam. Aztán csak olvasgattam a filmes koncepcióját a harmadik és negyedik résznek, és nagyon kíváncsi voltam, hogy mit hoznak ki abból, hogy megölték a főszereplőt a harmadik részben, de mégis visszatér a negyedikben. Nagyon izgatott voltam, amikor a helyi videotékából kikölcsönzésre került a harmadik film, és alig vártam, hogy a következő hétvégén a negyedik is kézhez kerüljön. Én azok közé tartozom, akiknek még a negyedik rész is tetszett. Ugyan láttam az előzmény filmet, és a folytatásokat is, de bevallom nem sok maradt meg bennem belőlük. Ugyanis ez is egy olyan franchise számomra, amely egy idő után nem szólt másról, mint a pénzgyártásról.

06: Csillagok háborúja (Star Wars)

Ez is egy olyan film számomra, amit azért szerettem meg, mert az egyik osztálytársam rajongó volt, és konkrétan képbe tett a történetével kapcsolatban. Gyermekként számomra csak a fő gonosz karaktere maradt meg, akinek nem csak a külseje, hanem a lélegzetvétele is ikonikussá vált. Aztán eltelt pár év, s bemutatásra és számozásra kerültek a nyolcvanas években készített részek, és így kapott egy három részes előzmény trilógiát. Azt hiszem nem meglepő, hogy mennyire nem voltam képben, ha az első részben azt vártam, hogy felbukkanjon Darth Vader, és nem értettem miért nem történt ez meg. Egészen addig, míg az osztálytársamnak ezt el nem meséltem, aki hatalmas rajongó volt, és el nem mesélte, hogy tulajdonképpen az előzmény trilógia nem más, mint hogy Anakin Skywalkerből később hogyan válik Darth Vader.
Tinédzserként persze ez a koncepció azonnal magával rántott, és újranéztem a régi részeket, és az akkor már elkészített két előzmény részt, és nagyon vártam a harmadik epizódot, amit már moziban néztem meg. Azóta párszor újra néztem az első hat részt, de az új részek már nem mozgattak meg. Sőt kifejezetten botrányosnak tartottam őket, és végül ez is egy olyan franchise lett számomra, amely egy egy idő után nem szólt másról csak a pénz csinálásról.

Címke , , , , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük