Sorozatok a gyermekkorból II.

Minap épp arról írtam, hogy az egyik közösségi portálon beléptem a kilencvenes évek gyermekei csoportba. Ez magával hozta, hogy nagyon sok képet és videót tettek közzé, amelynek hatására engem is elkapott a nosztalgikus hangulat. Java részük természetesen filmek, és sorozatok voltak, ezért is döntöttem úgy, hogy írok a gyermekkori kedvenceimről. Már amelyekre komolyabban emlékszem, és nem csak egy-két jelenet maradt meg. Első körben a magyar vonatkozású sorozatokat vettem célba, most pedig jöhetnek a külföldiek. 

Baywatch (1989-1999, 242 epizód)

Eme sorozat szerintem az, amit nem nagyon kell mindenkinek bemutatni. Gyermekként teljesen máshogy tekintettem rá, és mai napig kedvencem például a főcímzenéje. Azonban tény, hogy általános iskolásként nem éppen a sorozatban feltűnő emberek teste érdekelt, hanem maga a koncepció. A teljes sorozatot nem láttam, azonban emlékképeim vannak róla. Leginkább a cápás részek maradtak meg, továbbá az ikonikus szereplők. Később több spinoff széria is készült, amelyet itthon is leadtak, de az igazság az, hogy ugyan a család azt nézte, de engem komolyabban nem kötött le. Inkább csak azért néztem, mert egy TV készülék volt. 

Knight Rider (1982-1986, 90 epizód)

Volt olyan gyerek, főleg fiú, aki nem rajongott eme sorozatért. Kristálytisztán él az emlékeimben, hogy mennyire odavoltam ezért a sorozatért, és kifejezetten megvoltam döbbenve bizonyos részeken. Főleg, amikor a kocsival történt valami. Azóta készült természetesen a sorozatból egy remake, de ismereteim szerint nem élt meg hosszú időt. Ami viszont meglepő volt, hogy semmilyen impulzus nincs bennem, hogy újra nézzem, de rákeresve érdekes volt, hogy csak négy évad készült belőle. Pedig úgy emlékszem nem csak idehaza volt nagyon népszerű. 

MacGyver (1990-1991, 139 epizód)

Szintén eme sorozat volt, amelyből kevés emlékem van, viszont nagyon sok epizód került leadásra idehaza. Emlékfoszlányok maradtak meg belőle, de szintén nem érzek semmi impulzust, hogy nekiüljek a nagy klasszikusnak. Ellenben a kedvencek között van a főcímzene. A remake-je már kevesebb epizódot élt meg, azonban az eredeti sorozatot nagyon szerettem. Valamelyik hétköznap este volt, és mindig néztük közösen a családdal. Két rész maradt meg bennem, amely a Yetiről szólt, és amelyben embereket felzabáló hangyák voltak. Utóbbi részből egy jelenet még a főcímbe is bekerült. Emlékszem szüleimet mindig azzal idegesítettem, hogy nem kiejtés szerint mondtam a sorozat címét, hanem fonetikusan. 

Xena (1995-2001, 134 epizód)

Ez volt az első sorozatok egyike, amelyre elég komolyan rácuppantam gyerekként, amikor idehaza elindult a TV2 – RTL Klub páros. Vasárnap esti szórakozásnak tökéletes volt, habár a TV2 többször ismételte az első évadot. Nagy kedvencnek számított, és szintén egy olyan szériáról beszélhetek, amelyet közösen nézett a család. Azt gondolom, hogy az első évadok még élvezhetőek voltak, ámbár felnőtt fejjel biztosan nem kezdenék bele, hiszen sok gagyiságot vélnék már benne felfedezni. Azonban egy jó pont a TV2-nek, hogy ezt a szériát végig vetítette, s habár nem követtem végig, de az utolsó részt sikerült elcsípnem, ami eléggé furcsának találtam. Azt pedig végképp, hogy például az utolsó jelenetsor nem elérhető szinte online tartalmak között. Mindenesetre gyermekként nagyon sokszor téma volt az osztálytársaimmal, és jó emlékeket ébreszt bennem, ha újra látom a főcímét. 

Címke , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük