ALF: 1×01 (Pilot)

Az a véleményem, hogy a nyolcvanas, s kilencvenes években nagyon sok olyan széria készült, amely a mai napig sikeres. Mindezek mellett pedig azt gondolom, aki akkor volt fiatal, vagy gyermek, mint én, annak megvannak a kedvencei ezek közül. Vannak olyanok, amelyeket akár manapság is bármikor újranéz az ember, de akadnak olyanok, amelyeknek kifejezetten rosszat tett az évek múlása. Esetleg teljesen feledésbe merült. Nemrégiben beléptem egy csoportba Facebook-on, amelynek központi témája a kilencvenes évek. Mivel akkor nőttem fel, így nagyon sok sorozat, vagy film esetleg másfajta emlékeket osztottak meg, melyekről rég elfelejtkeztem. Ilyen például az ALF sorozat, amelynek bevezető epizódját tegnapi nap magamévá tettem. 

A sorozattal kapcsolatban nem sok minden maradt meg bennem. Főleg azért, mert 1986-ban indult, és négy évadot élt csak meg. Ennek köszönhetően még eléggé kicsi voltam, s konkrétan maga az alapkoncepció sem maradt meg bennem. Habár azon azért megvagyok lepődve, hogy az alkotók hogyan is alkották meg külsőre ALF karakterét, mert felnőtt fejjel szerintem lehet gyerekeknek ez ijesztő is lehet. Habár egy vígjáték sorozatról van szó. Hazai közszolgálati tévék később nem tűzték műsorra, és a kereskedelmi adók sem foglalkoztak vele, így pár kép maradt meg a címszereplővel kapcsolatban. Továbbá több elmesélés, hogy gyerekként ez volt a kedvencem, és mindig ezt akartam volna nézni.
Az alapkoncepció középpontjában egy család áll, akik garázsának a tetőszerkezetére egy űrhajó érkezik. Meglepődésükre benne egy szőrös lényt találnak, akit rögtön elneveznek ALF-nak, és a házukba visznek. A legnagyobb meglepődésükre ráadásul ért a nyelvükön, és tud is beszélni, így aztán nagyon gyorsan a család részévé válik. Innen indul a bevezető epizód, és a poénok része leginkább a szőrös űrlényé. Annak fényében, hogy akadnak érdekes tulajdonságai. 

Mint ahogyan fentebb is említettem nagyon sok vizuális alkotás gyermekként nagy hatással lehet az emberre, azonban felnőttként már másképp éli meg. Nekem annyi maradt meg, hogy gyermekként nagyon szerettem, így konkrétan totálisan új sorozatként ültem le elé, hiszen semmi nem maradt meg bennem belőle. Ha őszinte lennék, akkor azt mondanám, hogy sajnos középszerűnek éltem meg. Így nem mondanám sem rossznak, sem pedig jónak. Vannak persze hibái, de unalmas perceket azért ki tud tölteni. Talán azt sorolnám a hibák közé, hogy az emberi karakterek nem kaptak annyi játékidőt, hogy őket is szerethetővé váljanak, így leginkább statisztaként szerepeltek. Azonban a második rész feléig jutottam csak, mert nem tudtam eldönteni mi legyen a sorozat sorsa. 

Ha pár évvel ezelőtt futottam volna szembe a sorozattal, akkor nagy valószínűséggel be is próbáltam volna egy téli időszakban, amikor amúgy sem mozgok olyan sokat a szabad levegőn. Azonban most nyáron eléggé elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyire is tehetnék vele egy próbát, hiszen az első rész is amolyan közepesnek volt mondható nekem. Mindezek mellett pedig a sorozat lassan 35 éves, s ebből a szempontból sajnos van egy kis hátránya. Amely nem más, mint a beszerezhetősége, hiszen nagyon még online sem érhető el. Ahol pedig ráakadtam az is tele volt reklámmal. Így végül a második rész felénél úgy döntöttem, hogy nem folytatom tovább, ellenben nem mondom azt, hogy ha elfogy a néznivalóm, akkor talán egy késő őszi, vagy téli időszakban nem ülök neki a sorozatnak ismét. 

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük