[REC]

Bevallom rendkívül nagy kedvelője vagyok a horror műfajnak. Egészen kiskoromtól kezdve szerettem az olyan alkotásokat, melyeken lehet borzongani, melyektől nem tudok éjszaka aludni, ha csak eszembe jut egy jelenete.
Rengeteg horror műfajba sorolt filmet láttam, s be kell vallanom, hogy az utóbbi időben ennek bélyegzett filmek zöme nem volt túl szórakoztató számomra. Ami persze nem annak tudható be, hogy a régiek annyira megedzették az idegeimet, hogy az újak már nem hatnak rá sehogy. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az én ízlésemnek megfelelő horror filmet nem igen tudnak elém tenni az utóbbi évek rendezői. Egy évben általában 20-30 horror is kijön, azonban ezeknek csak negyedét tekintem meg, miután megnéztem az ajánlot, s természetesen a végül “megnézem” kategóriába került alkotásokból is csak 1-2 tetszik.
Azonban egy-egy ilyen filmnél rendkívül fontos, hogy mi a történet fő irányvonala, hogyan tálalják, s a központi téma érdekel-e, egyáltalán valósnak tudom-e a hinni a képernyőn látottakat. Ennek fényében nekem tökéletes szórakozás – s nem utolsó sorban a szívinfarktus közeli állapothoz közel segítő – volt a Paranormal Activity vagy a The Fourth Kind. Nemzetközi alkotásokat nem szoktam nézni leginkább pont azért, mert az amerikai tömegfilmekre van kihegyezve az ízlésem. Ezért is csalódtam pozitívan a spanyol [REC]-ben, melynek majdnem minden pillanatát izgalommal néztem, s melynek végén már a párnámat szorongattam, annyira borzongtam. Persze az amerikaik is felfigyeltek az alkotásra, így készülhetet el a Quarantine, ami teljes mása a [REC]-nek, s pont emiatt nem is jött be nekem.

A [REC] azon alkotások táborába áll be, melyek úgymond áldokumentum filmeknek vannak beállítva, mint a Blair Witch Project, vagy a Cloverfield. Itt egy tévéstáb szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket. Ángela a bájos riporternő, s Manu az operatőr indulnak el az éjszakában, hogy egy tűzoltó “csapathoz” társulva bemutassa azok hétköznapjait. Egy telefonhívást kapnak, s egy több emeletes lakóházhoz kell kivonulniuk.

A [REC] leginkább a hangulatfokozásra, félelemkeltésre megy rá, így nem meglepő, hogy legtöbbször nem is láthatjuk tökéletes a cselekményt. Ennek köszönhetően viszonylag elég olcsó költségvetésből is tudtak remekelni a készítők.
Ugyan a film jelentős része a bevezetésre megy rá, de amint beindulnak az események, a néző nem tudja, hogy hova is kapja a fejét. A háztömbben ugyanis az egyik idős nőn jelentkeznek a veszettséghez hasonló tünetek, azonban hamar eluralkodik a káosz, amikor az öregasszony “zombi” mivoltára fény derül. Persze minden ép eszű ember ilyenkor menekülne az épületből, azonban az írók gondoskodtak arról, hogy karakterek ne tudjanak ilyen könnyedén elmenekülni: a házat fóliával vonják be, ezáltal egyfajta karantént hozva létre, majd pedig tudatják a bent levőkkel, hogy nem hagyhatják el a házat, különben egy szép golyót kaphatnak a buksijukba. Így hát stábunk úgy dönt, hogy emberi jogaiktól megfosztva minden szalagra vesznek, hogy kijutnak a nyilvánosság elé tudják tárni azt, hogy hogyan is bántak velük.

Persze hamar kiderül, hogy egy harapás, s a lakók közül bárki vérszomjas fenevaddá változhat, így hát terjed a kór, egyre többen vesztik el emberi mivoltukat, így már elsődleges cél az, hogy életben maradjanak, s kijussanak a házból. Természetesen ez nem ilyen egyszerű, s borítékolható is volt a film végére, hogy ez bizony nem fog megvalósulni.
Ahogyan nőnek az ellenfelek száma, úgy csökken a túlélőké. Várható volt, hogy a stábtagok lesznek az utolsók, akikért még izgulhatunk, azonban az meglepő volt, hogy némi információt is adtak a film készítői, hogy tulajdonképpen honnan is indult el ez a bizonyos fertőzés. Erre pedig a padláson kaphatunk választ.  Persze ez nem mondható teljesnek, de a folytatáshoz kellő alapanyagot jelent.

A [REC] műfajában sikerült nagyot alkotnia, s bebizonyította, hogy nem kellenek száz milliók és/vagy híres, de üresfejű színészek/színésznők ahhoz, hogy egy rendkívül élvezhető horrort tudjanak készíteni. Az pedig természetesen emeli a film értékét a szememben, hogy nem amerikai gyártmány. Érdekes volt egy ilyen filmet látni a spanyoloktól (is).
Természetesen a befejezés magában hordozza a folytatást, s nem meglepő, hogy az első film amerikai remake-je után kapott pénzből elkészülhetett a [REC] 2. is. Nálam mindenképp bekerült a top filmek közé, s reménykedem abban, hogy a második epizód is tudja majd ezt a színvonalat hozni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.