Unalom…

Végül nem mentem be a suliba iskola látogatásiért, mert időközben rájöttem, hogy egyáltalán nincs is rá szükséges. Igazából az elmúlt négy napban sem történt semmi érdekes, azon kívül, hogy már rohadtul unom a nyarat, punnyadás ezerrel, de már a sulit se várom, de unatkozni se akarok… Ez van.

Épp ma elmélkedtem azon, hogy mennyire másabb volt minden mikor még általánosba jártam, vagy mennyire másabb volt akár 5 éve. Azért az eléggé gáz, hogy össz-vissz 5 évvel ezelőtt nem volt Kábel TV-nk, internet hozzáférés, temérdek számítógépes játék, és érdekes módon kevésszer mondtam azt, hogy unatkozom. Persze mondhatom azt, hogy felnőttem, megváltozott az ízlésem, szemléletem, de valahogy mégis csak érdekes, hogy szerényebb körülmények között jobban telt a nyaram, mint most.

Mondjuk ez nem az én hibám. Egyrészt munka lehetőség, mint diák, számomra nincs. Vagyis lenne, de arra nem vagyok megfelelő (ugyebár kellene hozzá kocsi, jogsi). Ez még annyira nem is lenne baj. Igazából az a probléma, hogy ez a város – annak ellenére, hogy megye székhely – túl kicsi, kevés az a program, ami ténylegesen érdekel. A disco-nál jobban már csak a kocsmát utálom, mindenféle alkohollal és egyéb tudatmódosító szerrel ellátott fesztivál már csípőből nem érdekel, így gyakorlatilag marad a strand, vagy a mozi. Mozi az már alapból necces, mert ugye 2-3 havonta van olyan film ami ténylegesen érdekel, és fizetnék is érte. Ugyanakkor a legnagyobb szívás mégis a stranddal van, mert kifut a vénasszonyok nyara, jön az ősz, búcsúzhatok tőle. Így marad az én, vagy más szobája, és megint csak dögölhet az ember a TV/DVD/PC előtt. Ezért jobb élni Pesten egy olyan fiatal számára, mint én, mert ott egy csomó hely van, ahová el lehet menni, s feltehetően soha nem unnám meg (Halászbástya, Lánchíd, Duna part, Állatkert stb. ), s némelyikért még fizetni se kell, s legalább szabadban vagyok. De sajnos ez a város évről évre csak kisebb lesz számomra.

Igazából az iskola/munkahely ebből a szempontból egy pozitív dolog, hisz a nap egy része elmegy vele. Részemről komolyabb problémák, bajok nincsenek jelenlegi iskolámmal, de azért reggel igencsak nehezen akaródzik felkelni, napközben a fenébe kívánom az egészet, s megváltás hazaérni. Persze mindez így diákszemmel, jócskán eltúlozva. De amikor hazaérek, akkor persze itthon ülök és csak péntek, szombat magasságában mozdulok ki. De akkor megbecsülöm a szabadidőm, nem úgy, mint nyáron, amikor nyakamba kapok egy csomó szabadidőt. És azért jobb azt mondani, hogy nincs időm erre, meg arra, mint unatkozni. Azt hiszem nem csak én vagyok így vele.

Szerda délután behúztam a “belem” a gyakszi helyemre, és levásároltam a második 1500 forintot. Múlt hónapban egy Coccolino öblítővel “leptem” meg magam. Így augusztus-szeptember hónapra biztosan nem kell majd öblítőre számolni. Mivel más nem volt, így megint vettem 2 literes öblítőt. Mivel kizárólag csak az utcai/iskolai ruháimhoz használok öblítőt (mivel én mosok), így azt hiszem ebben az évben nem kell költeni erre, mert még az előzőből is csak három kupakkal használtam el. Ugyanis az itthon használatos ruhában nem hagyom el a lakást, itthon meg ki nem sz@rja le, ha mosópor szagú a ruhám? A lényeg, hogy tiszta. 😀

Ezen kívül úgy volt, hogy tegnap megyek strandra. Nem vagyok a napi hajmosás híve, ezért becéloztam a két naponta való strandolást. Hát az első időpont már alapból nem volt szerencsés, ami tegnapra esett. Nemes egyszerűséggel megjött a felüdülést hozó eső. Ennek örömére egész nap itthon ültem és szellőztettem, és élveztem, hogy végre jó hűvös van a szobámban és a ventilátort sem kellett bekapcsolni. Viszont este eléggé fáztam, szóval a nyári takaró fölé még rákerült egy paplan is, hát valami rohadt jó éjszakám volt, igaz hülyeségeket álmodtam megint, de sebaj. Igazából a késő őszt juttatja eszembe, amikor még nem kell fűteni, de azért jó, ha már elő van véve a paplan. De ide sorolhatom azt is, mikor télen egy jó meleg szobában, fürdés után bújok a melegítő pokróc + paplan kombináció alá. Hmm… imádom ezeket az apró örömöket okozó dolgokat az életben. 😀 Visszatérve, a paplanra azért volt szükség, mert eléggé fáztam. Végül kiderült, hogy az ablak belső részét csuktam be, de inkább csak azt mondom, hogy behajtottam, kívülről meg nyitva volt egész éjjel, így szépen jött a hideg is be.

Ma végre kezelésbe vettem a blog kinézetét. Igazából az előzőekkel sem volt probléma, de ha lehet csiszolni, szépíteni, akkor miért ne? Egyébként ezt a témát már régóta vadásztam, végre megleltem, s teljesen az ízlésemnek megfelelően tudtam kialakítani. Szóval hurrá! 😀 Ma este szintén kimentem egyet levegőzni, épp láttam egy hullócsillagot! Persze kívánni elfelejtettem, de sebaj. Eléggé meglepett, mert nem tudtam, hogy csillaghullás lesz, és teljesen véletlenül kaptam oda a fejem.

Holnap elvileg megint strand lesz, most az egész család megy. Feltéve, ha jó idő lesz, ha nem, akkor minden bizonnyal csúszik hétfőre. Meglátjuk mi lesz. Én reménykedek abban, hogy tudunk menni, mert már nagyon mennék ki, itthon dögleni meg hát nem akarok. Unom is, és azért szeretném ezt a két hetet normálisan, nem unatkozva eltölteni. De hát ez nem rajtam múlik, sajnos.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.