Alive (1993)

Magyar cím: Életben maradtak

A kilencvenes években nőttem fel, s akkoriban kevés otthoni szórakozási lehetőség volt. Elsősorban a technikai fejlettségnek is köszönhető, továbbá nem rendelkeztünk semmilyen előfizetéssel, így tulajdonképpen maradt akkoriban a két közszolgálati és a helyi tv csatorna. Még általános iskolás voltam, de kristálytisztán emlékszem, amikor elindult a két hazai kereskedelmi csatorna a TV2 és az RTL Klub. Annak idején kifejezetten örültem, ámbár tény, hogy manapság már teljesen más véleményen vagyok ezzel a két csatornával kapcsolatban, hiszen konkrétan nem vagyok nézője, ugyanis a technikai fejlettségnek is köszönhetően teljesen leszoktam a csatornák nézéséről, és csak elalváshoz megy valami a háttérben. Azonban arra emlékszem, hogy még nem költöztünk tovább egyetlen egy TV készülék volt a házban, s többször előfordult, hogy a szobában lévő nagy tükröt vizslattam az éjszakai programnak köszönhetően, vagy pedig eljátszottam, hogy alszok és a takaró alól “leskelődtem”. A rossz időnek köszönhetően amúgy is tervben volt némi filmnézés, aztán egyszer eszembe jutott, hogy gyerekként az egyik kereskedelmi csatorna vetítette le eme filmet. Akkor megmaradt bennem, és az évek alatt többször eszembe jutott, hogy újra meg kellene nézni, de csak most jutottam el oda, hogy úgy döntöttem reklámmentesen is nekiülök, ha már sok mindenre már nem emlékszem. 

Amit mindenképpen fontos megemlíteni, hogy a film megtörtént események alapján készült. Ismereteim szerint könyv is került kiadásra, azonban azzal kapcsolatban nincsenek semmilyen információim, hogy van-e benne ferdítés, vagy olyan dolgok, amelyek nem úgy történtek, ahogyan. Esetleg maradtak-e ki belőle dolgok. 1993-ban készült filmhez képest elég korrekten lett megalkotva, és ehhez még hozzájárul a több, mint két órányi játékidő.
A film megtörtént eseményeket dolgoz fel. Egy rögbicsapat játékosai repülőgéppel tartanak hazafelé, amikor az Andokban nekiütközve egy hegycsúcsnak a gép kettétörik, és lezuhan. Az utazók többsége a zuhanáskor, illetve a földet éréskor életét veszti, míg a szerencsésebbek karcolásokkal megússzák. A többség pedig törött csontokkal, mélyebb sebekkel, de életben marad. A film innen veszi fel a fonalat, ugyanis először a sokkhatáson kell túltenniük magukat, majd pedig nem marad más, mint a reménybe kapaszkodva várni a segítséget. 

Az első napokban a túlélők igyekeznek türelmesen várni, s egy rádió segítségével tisztában lenni azzal, hogy hol is tarthat a mentőakció. Azonban a kilencedik napon kénytelen szembenézni egy olyan dologgal, amelynek ebben az esetben senki nem örülne. Bejelentik, hogy nyolc nap után feladják a kutatást. Ezek után nem csak az marad hátra, hogy valószínűleg senki nem fogja őket megtalálni, de ott maradnak a sérültek, akiknek sérülésük súlyosságának köszönhetően fokozatosan hunynak el. Így nem csak azt kell feldolgozni az életben maradtaknak, hogy aki életben van lehet másnap már halott lesz, hanem a gyorsan fogyó élelemmel is szembe kell nézni, valamint a rideg időjárási tényezőkkel, és a hó fogságával is. 

A túlélők próbálnak kitalálni valamit, hogy életben tudjanak maradni, de minél több idő telik el, annál kilátástalannak érzik a helyzetüket. A film ebből a szempontból remekül lett megvalósítva, hiszen a képernyőn tökéletesen átjön a szereplők kétségbeesése, valamint az, amikor eljutnak arra a pontra, amikor felmerül ötletnek, hogy a túléléshez nem csak szerencsére lesz szükség, hanem arra is, hogy megfelelő állapotban legyenek. És élelem és a víz nélkül aligha fog ez hosszútávon működni. Így nem marad más megoldás, mint a halott tetemekből táplálkozni.
A film ezt a mozzanatot elég radikálisan mutatja be, így gyermekként is nagy hatást gyakorolt rám, mint ahogyan felnőttként is ugyanazt idézte elő. Ahogyan akkor, úgy most is elgondolkodtatott, hogy amennyiben én kerülnék ilyen helyzetbe, vajon a túlélésért képes lennék-e olyan dolgot tenni, ami ha erkölcsileg nem is elítélhető ilyen esetben, de érzelmileg mindenképpen megterhelő lenne. 

Azt gondolom a film elég részletesen mutatja be, hogy min mentek keresztül a túlélők a lezuhanástól kezdve egészen a megmenekülésükig. Lassan húsz éves filmet bárkinek merem ajánlani, aki kicsit nyitottabb a drámai vonalra, mert azt gondolom nem annyira naturisztikus, mint ahogyan a koncepció is mutatja, de még így is bőven elgondolkodtató és figyelmet lekötő alkotásról van szó. 

 

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük