My 600-lb Life: 3.évad

Soha nem voltam nagy reality rajongó, s valahogy ez a fajta műfaj engem el is került. De hogyan is ismerkedtem meg a My 600-lb life-al, vagyis magyar keresztségében Élet 250 kg felett című műsorral? Ennek egyszerű oka volt. Méghozzá az, hogy ugyan évek óta nem nézek TV csatornákat, s a médiatartalmakat vagy online, esetleg letöltve érem el, de annak idején az alváshoz mindig kellett, hogy a háttérben menjen a TV. Ha esetleg olyan csatornát választottam, amin olyan program volt, ami érdekelt, akkor nem tudtam elaludni. Az arany középút valahol akkor jött elő, amikor bekerült a kínálatba a TLC nevű csatorna, és belefutottam a műsorba. Bevallom csak akkor néztem, ha alvásidőmbe esett a széria. Mivel elég sok sorozat kiesett a látóteremből, s a járványügyi intézkedések miatt is sokkal több időt kell a négy fal között töltenem, így végül úgy döntöttem, hogy belevágok az elejétől, ha már elérhető a sorozat.

Az első két évaddal bevallom elég gyorsan haladtam, hiszen most jutottam el odáig, hogy tudatosan kezdtem el nézni, és nem csak felcsendült váratlanul háttérzajként. A harmadik évadba hamar belekezdtem, de az igazság az, hogy ugyan minden egyes epizód egy új személyt mutatott be, de az igazság az, hogy az elhízásuk okai általában ugyanazok voltak, így aztán kicsit alább hagyott a lelkesedésem, és az évad közben kicsit pihenőre tettem. Úgy pedig elég könnyű volt, hogy gyakorlatilag a harmadik etap már tíz részesként került adásba.
A sorozatnak van egy alternatív mellékága is, ez nem foglalkozik mással, mint a bemutatott szereplők végül hogyan is boldogultak a szereplésük után. Ebben az évadban is kerültek bele olyan részek, amelyek ezzel foglalkoztak, így aztán gyorsan haladtam az évad közepéig, és bevallom ezek jobban lekötöttek, mint az új részek. Ugyanis ahogyan fentebb is említettem nekem kicsit önismétlővé vált a sorozat, habár az alapkoncepció alapján nem is nagyon tudna újat mutatni, mint hogy újabb szereplők tűnnek fel. 

Jómagam átlagos testalkatú vagyok, és a családban is ilyen személyek vannak, de azért ismerek olyanokat, akik súlyfelesleggel küzdenek, vagy egyszerűen kijelenthetőek, hogy kövérek. Azonban tény, hogy amikor először láttam képeket valóban elég durván elhízott emberekről, akkor mindig meglepődtem, így aztán nem is meglepő, hogy korábban felkeltette a figyelmemet eme reality show, amely tulajdonképpen bemutatta az elhízás másik végletét. Azt a végletet, amikor tulajdonképpen már az ember nem képes emberként élni, mert már elvesztette emberi mivoltát testsúlya miatt, és konkrétan képtelen emberhez méltóan élni. 

A korábbi részekben is akadtak kellően meghökkentő dolgok, de ebben az évadban ezt sikerült kicsit megugrani. Ami nekem totálisan meglepetés volt, hogy ismét bebizonyosodott, hogy a súlyfelesleggel küzdők többsége nő, és a sorozat is ezt óhajtotta alátámasztani. Az még nagyobb meglepetést tudott okozni, hogy tulajdonképpen ebben az évadban elsősorban arra koncentráltak, hogy hogyan is tud az embernek ennyire elcsúszni az élete. Mindenképpen érdekes volt, hogy a legtöbb szereplő valamilyen traumán esett át, és tulajdonképpen az evésben látta a megoldást, vagy a vigaszt, amely később komoly problémákat eredményezett. Az pedig tulajdonképpen más kérdés, amikor arra is ráfókuszáltak a készítők, amikor az adott személyt saját családja hátráltatta, és konkrétan a rokonok voltak a felelősek a jelentős súlytöbbletért, mert tulajdonképpen ész nélkül tömték szerettüket. Ez mondjuk nekem nem ismeretlen, hiszen emlékszem, hogy gyermekként, és tinédzserként is otthon sokszor akkor is belém akarták erőltetni az ételt, amikor tulajdonképpen már rég jól laktam, és megfelelő mennyiségű élelmet vettem magamhoz. 

Ha őszinte szeretnék lenni, akkor az új évad nekem kicsit unalmas volt abból a szempontból, hogy ha egymás után néztem meg a részeket, akkor nem nagyon tudtak lekötni, hiszen konkrétan ugyanazt láttam, csak más szereplő szemszögéből. Mindezek mellett fontos még elmondani, hogy sokszor úgy éreztem, hogy a készítők kicsit át akarnának ugrani dolgokon, és egyes epizódok végén olyan érzetem támadt, mintha a játékidő nem lenne elég. Szépen elkezdtek építkezni az adott részben, majd nagyjából öt perc alatt le akarták zavarni, hogy mi történt az epizódban bemutatott szereplővel, és mi változott azalatt az egy év alatt, míg a széria készítői nyomon követték az útjukat. 

A személyes véleményem az, hogy a korábbi évadokban kicsit jobban rámentek a látványosabb átalakulásokra, amelyek kissé hiányoztak ebben az évadban. Ettől eltekintve nem mondom, hogy rossz lett, de tény, hogy én kissé untam. Nem is véletlen, hogy majdnem egy hónap után vettem újra elő, és gyűrtem le a fennmaradó részeket. Ennek ellenére nem veszek tőle búcsút, de ahogyan látom a következő évad epizódszáma növekedett, így minden bizonnyal tartok most egy kisebb szünetet, s majd a későbbiekben amikor nagyon fogok unatkozni akkor folytatom majd a negyedik évaddal. 

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük