Tékasztorik (2017)

Annak idején elég sok platformon kerültek bizonyos bejegyzések megosztásra. Ezek egy idő után hozzám is eljutottak, ámbár tény, hogy nem merültem bele elég mélyen. Azt hiszem nem nagyon kell bemutatnom sokak a Tékasztorik blogot, amely valóban tartalmazott jó írásokat. Bevallom az, hogy ez mennyire fedi a valóságot, vagy valóban a valóság került leírásra nem tudom, s nem is éreztem szükségét eme bejegyzés megírásához, hogy utána olvassak. Azonban az, aki dolgozott már olyan munkakörben, amely emberekkel foglalkozik az tudhatja, hogy finom is fogalmazva mennyi agyhalott “valami” mászkál kint az utcán. Ha nem is foglalkozunk vele, de elég egy valakit találni, aki ilyen munkakörben tevékenykedik, s táthatjuk is a szájunkat.
Annak ellenére, hogy három évvel ezelőtt készült a film még csak most jutottam el oda, hogy felfedeztem a létezését. Igaz, ezt is csak azért, mert éppenséggel belefutottam a második rész ajánlójába. Miután elég népszerű lett a blog, így végül úgy döntöttem, hogy egyik este nekifekszek. Persze előtte elkövettem azt a hibát, hogy olvastam róla véleményeket, s tény, hogy ez alapján semmi jóra nem számítottam. Nem mondom, hogy nézhetetlen, de mindenképpen vegyes érzelmekkel pillantottam meg a vége főcímet. 

Szóval az alapkoncepciót nem hiszem, hogy komolyabban kell vázolnom. A helyszín java része természetesen a videotéka, ami azért a kornak megfelelően kicsit modernebb, azaz nem VHS kazettákat lehet kölcsönözni, hanem DVD-ket. Bár nem fogok hazudni, hogy az első tíz percben azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon van-e egyáltalán ilyen üzlet még nyitva az országban, amióta az internet gyakorlatilag megölte ezt az iparágat. Illetve az is a fejembe ötlött, hogy vajon mennyire is tudnának a mai fiatalok azonosulni ezzel az alkotással, hiszen nem hiszem, hogy sokan jártak volna közülük filmkölcsönzőbe. 
Arról nem szabad elfelejtkezni, hogy a film alacsonyköltségvetésű, s van egészen pontosan négy valódi színész, hiszen a főszerepet játszó elvileg önmagát alakítja. Persze az ilyen alacsony költségvetésű filmnél jó, ha van húzónév, így kifejezetten örültem, hogy Csuja Imre is feltűnt benne, aki konkrétan hozta a kötelezőt, s karaktere olyan volt, mintha tényleg ráöntötték volna. A többiek is viszonylag hozzák a szintet, de ebbe minek kellett az önjelölt celeb, Varga Viktor. Hát azt nem értem. 

A legnagyobb problémát elsősorban abban láttam, hogy a film próbálja magát úgy eladni, mintha nem alacsonyköltségvetésű lenne, és igyekszik az amatőr világból kijönni, de az igazság az, hogy nagyon is érződik rajta, hogy bizony ezt nem nagy nevek rendezték, és nem is volt mögötte elég nagy pénz. Nem mondom, hogy ettől rossz lesz, de tény és való, hogy ezen nagyon túl kell lépnie az embernek. Értem én, hogy van egy alap, amiből jó filmes alapot akartak összedobni, de én azt gondolom, hogy sokaknál pont az lehet a motiváló, hogy megtekintsék, mert van némi háttérinformációjuk. Nehéz lenne összehasonlítani egy blogot egy filmmel, vagy egy könyvet az abból készült filmmel. Az írásos dolgokkal, amelyeket megfilmesítenek az a baj, hogy sajnálatos módon az ember ha olvasott, akkor a saját fantáziájára van bízva a dolog. Innentől fogva pedig elég nagy lutri, hogy vajon mennyire fog tetszeni a megfilmesítés, ha az ember a sorok olvasgatása közben egy komplett vizuális történetfolyam alakul ki a fejében.

Egyértelmű, hogy hozott a konyhára, hiszen ha nem így történt volna, akkor minden bizonnyal nem készült volna folytatás. Tehát elmondható, hogy a célközönségét a film megtalálta. Ámbár emellett nekem azt kell mondanom, hogy sajnos vígjáték műfajban harmatos lett. És mondom ezt úgy, hogy én magam nem ástam bele a blogba, így nagy elvárásaim sem voltak a filmmel kapcsolatban. Azt el kell mondanom, hogy sajnos vannak benne elég nagy hibák, és talán pont az egyik az, hogy a főszereplő önmagát alakítja. Ez lehetett egy jó húzás is szerintem, de egy filmben azért fontos, hogy színészek legyenek, és azok tudjanak színészkedni. Bárki be tudott volna ugrani pár perc erejéig, ezért nem kellett volna olyanokat beválogatni, akik tulajdonképpen még nem is szerepeltek máshol, s talán még színészi készségük sincsen.
A kérdés persze adott, hogy vajon mennyire is voltak az alkotók siker orientáltak, továbbá mennyire is akartak esetleg pénzgyárat csinálni egy viszonylag sikeressé vált blogból? Vagy akár afelé is elmehetnénk, hogy vajon megérte-e az írásokat filmbe önteni? Bevallom nem tudok ezekre választ adni, hiszen ahogyan fentebb is írtam vegyes érzelmekkel keltem fel a film végénél. Nem mondom, hogy rossz lett, de az se, hogy jó. Inkább csak azt tudom tanácsolni, hogy elvárások nélkül kell nekiülni, és talán úgy tud szórakoztató lenni.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés:Tékasztorik 2 (2020) – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük