A Quiet Place (2018)

Magyar cím: Hang nélkül 

Az embernek sok elvárása lehet egy filmmel kapcsolatban. De tény, hogy nálam azok ragadtak leginkább magával, amiről nagyon keveset tudtam, vagy pedig egyszerűen nem mentem bele mélyebben. Így volt ezzel a címmel is, amiről szintén az véleményem, hogy egy elég érdekes alkotást láttam, amely tökéletesen mozog a középszer sártengerében, de igazán komolyan venni őt sem érdemes. 

Ritkán látni azonban olyan filmet, amely gyakorlatilag már az első húsz percben konkrétan saját logikátlanságába tulajdonképpen belefullad. Ha a műfajt vesszük alapul, akkor persze mondhatjuk, hogy egy fiktív történettől az ember ne várjon logikus gondolatmenetet, illetve karakterek által logikus döntéseket. Azonban a probléma forrása ott kezdődik, hogy ha az ember bele akarja magát képzelni az adott szituációba, akkor bizony nagyon fontos, hogy egy adott alkotás hogyan is van felépítve. Az adott koncepció szerint világunknak idegen lények foglalták el. Nincs szaglásuk, látásuk, konkrétan elpusztíthatatlanok. Védekezni pedig egy dologgal lehet ellenük: ha csendben maradunk. Ez még önmagában nem is lenne probléma, azonban ha alapul vesszük a világunkat, akkor az ember rögtön belegondol, hogy egy olyan teremtménynél, amelynek csak hallása van, azt nagyon könnyen el lehet pusztítani. Főleg, amilyen fegyver rendszerrel rendelkezik az emberiség. Ennek ellenére az emberek többsége eltűnik a földről, szereplőink pedig halkan menetelnek, mert a legkisebb hang is odavonzza a lényeket. 

Fiktív történetről beszélünk, de én továbbra is elkezdtem azon agyalni közben, hogy mezítláb kell járni, mert még a lépés vagy egy padlórecsegés is hangosnak számít, akkor mi van akkor, amikor alszanak, esznek? Vagy amikor öntudatlanok? Az már csak hab a tortán, amikor egy terhesség is szerepet kap az egészben, s ekkor pedig elgondolkozik az ember, hogy ezt mégis hogy? Milyen racionális döntéseket hoznak a szereplők? 

Ezeken az ember még túl is lépne, de tulajdonképpen megoldásukat várunk, és magyarázatokat. Utóbbi még nem is lenne oly fontos, de a néző szembekerül azzal, hogy vannak olyan momentumok, amelyek sajnos élvezhetetlenné teszik a filmet. Azon gondolkoztam, hogy ha teljesen kikapcsolt fejjel ültem volna neki, és semmibe nem gondoltam volna bele még akkor is szöget ütött volna egyes jelenetei a fejemben, hogy ezt mégis hogy? Ajánlani tudom ugyan, de csak egy esős délutánra, amikor az embernek semmihez nincs kedve. 

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük