Ratter (2015)

A filmes ízlésem elég széleskörű, tehát sokféle műfajt, és alkotást be tudok fogadni. Persze sokszor kell az, hogy magával is ragadjon az adott film, továbbá épp olyan hangulatba legyek, hogy meg is tudjam nézni, és élvezni is tudjam. Mindezek mellett sok minden függ attól, hogy egy jó alapkoncepciót hogyan is tudnak megfogni a film alkotói.
A Ratter elég jó alapkoncepcióval rendelkezik, amely nem is meglepő. Annak ellenére, hogy kitalált fiktív történetet látunk, de tulajdonképpen bemutatja a modern technológia által rejtett veszélyeket. Aki kicsit is odafigyel ezekre, vagy olvas és néz tartalmakat a témában, azoknak elég érdekes problémakör lehet az, hogy az ember mennyire kiszolgáltatottá tud válni a közösségi portáloknak és a modern technológia vívmányai által. Amekkora előny van a laptopok, okos telefonok mezőnyében, és az internet világában, akkora hátrány és veszély is. Ezt vette alapul a film is, amelynek megvalósítása eléggé keserű szájízt hagyott maga után. 

Mivel a filmet műfaj és poszter alapján néztem meg, így az alapkoncepcióval nem nagyon voltam tisztában. Nagyjából húsz percnek kellett eltelnie, mire nagyjából képbe kerültem azzal, hogy miről is fog szólni az adott tartalom. A főszereplőnk egy fiatal lány, aki elköltözik a szüleitől egy nagy városba, ahol telefonon és laptopon tartja a kapcsolatot a szüleivel, rokonaival. Eddig még az ember nem is tudja miről fog szólni a történet, aztán szép lassan körvonalazódik az egész: Ha az ember elég ügyes, és elég jól ért a modern kor technológia vívmányaihoz, akkor tulajdonképpen mindenki nyomon követhető. Azaz elég egy bekapcsolt laptop, és annak feltörésével valaki megfigyelhető annak kameráján keresztül. A film java részénél pont az adott eszköz kameráján keresztül láthatjuk a szereplőt, aki idővel ráébred, hogy konkrétan van egy zaklatója. Az ember azért valamennyire bele tudja képzelni magát az adott helyzetbe, de idővel azért ráébredünk, hogy nem a megoldást veszik alapul a készítők, hanem konkrétan azt, hogy hogyan is válthat valaki áldozattá. 

Lehet, hogy nem kellett volna, de már a film kezdetekkor elkezdett rugózni az agyam, hogy vajon hogyan is fog véget érni, milyen fordulatok lesznek majd. Lehet nem kellett volna, mert a nézése közben jó pár elvárást állítottam fel, amelynek a játékidő végével a film nem nagyon tudott megfelelni. Amivel kapcsolatban azt gondolom, hogy kicsit jobban is meg lehetett volna csinálni az egészet, hiszen egy elég jó alapkoncepció állt rendelkezésre az alkotóknak. 

Nem mondom, hogy nézhetetlen valamit láttam, de nem is olyat, amire azt tudom mondani, hogy egy fél éve múlva nem kezdek el a címe vagy a posztere alapján gondolkodni, hogy láttam-e már korábban. Vállalható darab mindenképpen, de azonban nagyon sokat nem kell tőle várni, hiszen az alapkoncepciót jól használja, viszont az abban rejlő problémakört nem járja körbe elég részletesen. Ennek köszönhetően pedig az embernek lehet hiányérzete utána. 

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük