Polaroid (2019)

Kevés jó horror létezik manapság. Leginkább azért, mert véleményem szerint nagyon egyszerű a felépítése, s emiatt is nehéz olyat alkotni, amely tényleg képes minőségi lenni, és akár többször is újra lehet nézni. Ismételten sikerült belefutnom egy olyanba, amely sajnos egyszer végignézhető darab, de egyébként teljesen felejtős. 

A horrorok univerzumában már minden lehetőséges szinte. Mindenből, és mindenkiből lehet démon, vagy gonosz szellem. Sajnos a Polaroid pont azon alkotások közé tartozik, amely képtelen a kliséktől és a hatásvadász jelenetektől elszakadni. Inkább elkezd a film ezen a vonalon indulni, és ugyan a konkrét történetét nem tudhatjuk előre, de nagyjából a fordulatokon nem lepődünk meg.
Az alapkoncepció szerint egy antik boltban dolgozó lányhoz kerül egy régi fényképezőgép, amely azonnal megörökíti, amit és akit lefényképeznek vele. Annyit nem tud róla, hogy elátkozott, hiszen gazdája egy gyilkos volt. Akit lefényképeznek vele az rövid időn belül elég fájdalmas halállal tér át a túlvilágra. A koncepció egyébiránt nagyon gyenge, ezen talán a megvalósítás tud lendíteni rajta egy picit, de sajnos azt kell mondanom, hogy még ez sem menti meg a filmet teljesen, hiszen sajnos azt el kell mondanom, hogy a film sajnos a sablonokra épít, amiből viszont van elég sok ebben. Ez pedig elég frusztráló tud lenni egy idő után. 

A legnagyobb probléma talán a filmmel az, hogy az ember nem tud azonosulni a karakterekkel. Ez pedig egy elég komoly baj, hiszen sajnálatos módon érdektelen a film egy része, és nem lehet azon izgulni, hogy vajon az adott szereplő megmenekül-e. Viszont sok a hatásvadász jelenet, amelyet hanghatásokkal próbálnak még ijesztőbbé tenni, de sajnos azt kell mondanom, hogy nekem ez így nagyon nem jött be. Számomra egy egyszer megnézhető horrorfilm az egész, amit egy unalmas estén az ember magáévá tud tenni szellemileg. 

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük