The Invisible Man (2020)

Magyar cím: A láthatatlan ember 

Filmekkel kapcsolatban erősen próbálok odafigyelni, hogy milyen tartalom elé ülök le. Az én személyes véleményem, hogy mostanság kevés ötletes, és valóban jól megvalósított alkotást látni, ami tényleg az elejétől a végéig szórakoztató tud lenni, s nem a modern kor technikai eszközeit használva próbál érvényt szerezni magának. És akkor még nem is ejtettem szót a sokszor sablonos húzásokról, amely tényleg nagyon el tudja rontani a filmélményt. A The Invisible Man idei termés ugyan, s úgy ültem le elé, hogy semmilyen előzetest nem láttam, de elég keményen kijelenthetem, hogy ez az egyszer nézős, és sajnos sablonos fim, amit az ember nem nagyon tud élvezni, ha vannak elvárásai. 

Az alapkoncepció rögtön azzal indul, hogy egy csapzott nő elmenekül a barátja elől. Akiről az első húsz percben kiderül, hogy nagyon gazdag és befolyásos ember, akinek azért van valami gubanc a fejében. Hősnönk a rokonánál húzza meg magát, ahol értesül róla, hogy korábbi barátja öngyilkosságot követett el. Mint ahogyan írtam nem tudtam semmit az alapkoncepcióról, s előzetest sem láttam. Én megvoltam győzödve arról, hogy valamilyen szellemes, vagy paranormális tevékenységgel kapcsolatos tartalmat kapok majd, így minden egyes fordulatban volt meglepetés. Szép lassan elkezdett kibontakozni a történet, hogy vajon a férfi valóban meghalt-e. Egészen a film közepéig hittem abban, hogy központi karakter tulajdonképpen egy szellem, aki üldözi korábbi élettársát, de sajnos tévednem kellett. Ugyanis a film közepén az egész átfordult technikai irányba, s azt hiszem a filmcím, és az előzetes alapján nem lövöm le senkinek a poént, hogy konkrétan arról van szó, hogy a főszereplőt őrültnek akarják beállítani, s támadója valószínűleg egy láthatatlanságot előidéző ruhát visel. 

Persze nem lehet ezt a dolgot felróni a filmnek, hiszen nem néztem előzetest, s egyáltalán nem olvastam róla. Így aztán eléggé meglepett ez a fordulat. Ami viszont tény, hogy nem nagyon szeretem a sablonos fordulatokat, vagy pedig azt, hogy valami nincs logikusan felépítve. Nyilván egy ilyen filmtől nem várhatja el az ember a racionalitást, de azt gondolom a történetet alapul véve, azért egy kicsit nem ártana, ha a készítők a földhöz lennének ragadva. Ez alatt pedig azt értem, hogy nem kellene sablonokat eldurrogtatni, majd pedig azt várni, hogy mi lesz a végkifejlet. Nekem kifejezetten nem tetszett, hogy szinte halhatatlanságba emelkedett a támadó, miközben elvileg csak egy emberről volt szó. Sajnos a szereposztás sem sikerült egészen jól, így aztán egyik karakterrel sem barátkoztam meg a játékidő alatt. Konkrétan hidegen hagyott, hogy melyikkel mi lesz. Kifejezetten idegesített, hogy néha teljesen kiszámítható döntéseket hoztak a szereplők, miközben előre látható lehetett az adott fordulat. 

Engem a vége felé kifejezetten untatott a film, s már-már el is kezdett idegesíteni, hogy sablonos fordulatok miatt sok helyen konkrétan elfáradt a film. Olyan fordulatokat erőltettek bele a készítők, amit nagyon nem kellett volna, s az ember csak néz ki a fejéből, hogy ezt most hogyan is gondolták. A logikátlanságok csak egy része volt az egésznek, de a hatásvadász jelenetek tömkelege jellemezte a filmet. Számomra ez is azon filmek csoportjába tartozik, amit egyszer érdemes talán megnézni, s utána pedig el is felejteni, s csak azt észbentartani, hogy egyszer megnéztük. 

 

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük