Star Wars IX: The Rise Of Skywalker (2019)

Magyar cím: Star Wars – Skywalker kora

Vannak olyan dolgok, amelyek beépülnek a hétköznapjainkba. Ha vizuális szórakozásról van szó, akkor mindenképpen jó példa a Star Wars, melyet még az is ismer, aki egy filmet sem látott, vagy kifejezetten utálja az egész franchise-t. Emlékszem, amikor gyermek voltam az egész trilógiából nekem csak Darth Vader alakja maradt meg, így furcsálltam is, amikor az előzmény trilógia beúszott, hogy hol is van a hírhedt gonosz. Egészen addig nem értettem, ameddig egyik rajongó osztálytársam nem magyarázta el a sci-fi történetét, és nem értettem meg, s utána nem kezdtem el rajongani érte. Olyannyira, hogy az előzmény trilógia utolsó részét már a moziban ülve néztem. És akkor jött további három rész, amelynek kapcsán csak a fejemet vakarom, hogy ez most mi?

Az új részek közül egyet sem néztem meg a moziban, hiszen nekem nagyon lesújtó a véleményem róluk. Első körben is az, hogy egyszerűen nekem az előzmény trilógia is fogyasztható volt, hiszen számomra a hat rész nem szólt másról, mint Anakin Skywalker életútjáról, amely tökéletesen lezárult a hatodik részben. Annyira egésznek hatott számomra, hogy nem is értettem, hogy hogyan is lehetne folytatni a történetet. Majd miután George Lucas eladta a jogokat egyből beindult a gépezet, s a már meglévő hat részhez gyorsan kellett gyártani még hármat, hogy meglegyen egy újabb trilógia. Számomra a kérdés csak az volt, hogy minek? Én azok közé tartozom, akik elszörnyülködve látták azt, hogy konkrétan hová is süllyedt a franchise. Az újabb részek nem voltak mások, mint a korábbi epizódokra való kikacsintások, amelyek csak látványban múlták felül a korábbi részeket. Arról nem is beszélve, hogy folyamatosan azt éreztem, hogy a régi karakterek visszahozása nem szolgált más célt, hogy összekapcsolják az új trilógiát a régiekkel.

Ha őszinte akarnék lenni, akkor bizony nem sok minden maradt meg az új trilógia első két részéből számomra azon az élményen kívül, amelynek köszönhetően a döbbenet vett rajtam úrrá, hogy ismét van egy filmes franchise, amely nem tud tündökölni régi fényében, mert mindenképpen szükség van arra, hogy az újabb részek porrá alázzák az előzőeket. Az új trilógia záródarabja nem kellett másról szólnia, minthogy az eddig elvarratlan szálak körbeérjenek, és mindenre választ kapjunk. Darth Vader nagyságának folyamatos emlegetése eme részben is arra utalt, hogy a készítők tulajdonképpen nem tudnak mást csinálni, minthogy a korábbi epizódok sikerét akarják meglovagolni, mert önálló részt nem tudnak összehozni.

Én úgy döntöttem, hogy nem a moziban fogom megtekinteni az új trilógiát, s bevallom az utolsó résszel sem voltam másképp. Tulajdonképpen azon kaptam magam, hogy az alkotók nem csináltak mást, minthogy a korábbi részek fordulatait újraalkották újabb környezetben. Nem volt más ez az egész, mint egy vizuális élményekre hajazó újraforgatott epizód, amely képtelen volt tovább vinni a történetet anélkül, hogy ne a régiekhez akarjon foggal és körömmel ragaszkodni. Ez nekem eléggé fájó pont volt, mert az utolsó részt tulajdonképpen végiguntam, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy Palpatine-t minek is kellett visszahozni? Annak fényében pedig végképp, hogy a hatodik részben egyértelmű volt a halála. Az egésznél csak azt éreztem, hogy az egész kuszaság, és izzadságszagú. Az már csak megkoronázta az egészet, hogy azon kellett lottózni fejben, hogy ki kivel feküdt össze, hogy végre kiderüljön ki kinek a kije.

Amellett persze nem mehetünk el, hogy időközben elhunyt Carrie Fisher karakterét nagyon okosan hozták vissza a történetbe, s ámbár látható volt, hogy bizonyos helyeken CGI és dublőr látható, de még így is elmondható, hogy okosan lett megoldva. Habár tény, hogy elég felesleges is volt, hiszen semmit nem adott hozzá az egész történethez, s az ember azt érezte, hogy semmirevaló volt ez a három rész, amelynek köszönhetően csak azon gondolkodtam, hogy mennyire is lehetett élvezhető azoknak, akik ezekbe a részekbe (is) teljesen szerelmesek voltak. Hiszen a hat rész alkotott egy kerek történetet, így ezeknél a részeknél csak fogtam a fejemet, hogy ezek miért is kellettek. 

Én úgy vagyok vele, hogy tökéletesen elvagyok az első hat résszel, amely nekem egy egészet alkot, s nincs szükségem semmilyen további előzmény filmekre, valamint további új trilógiára, mert egyszerűen nem ad hozzá olyan élményt, amelyre azt tudom mondani, hogy élvezni tudom. Arról nem is beszélve, hogy azt gondolom, hogy nem is volt értelme folytatni a franchise-t, mert számomra nem adott hozzá semmilyen pluszt azon kívül ,hogy végiguntam az egészet.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük