Crawl (2019)

Magyar cím: Préda

Egy ideje eléggé elszoktam a filmnézésétől. Elsősorban ez az újakra érvényes, hiszen nagyon sok olyan alkotás lát napvilágot, amelyen tökéletesen érződik az anyagiasság, és az virtuális orgazmusra való hajlás, hiszen még mindig sokan azt gondolják, hogy egy jó látványvilággal mindent el lehet adni.
A horror műfajt mindig is szerettem, de sajnos kevés az olyan alkotás, amely igazán megfogott volna az elmúlt időszakban. Elsősorban pont azért, mert valahogy mindegyikből hiányzik az egyediség, mint ahogyan az elmúlt években tapasztaltam az újabbnál, újabb alkotásokban. Természetesen a horror műfajon belül van egy olyan, rész, amelyben nem természetfeletti lények szerepelnek, hanem egyszerű állatok, amelyektől az emberek rettegnek, hiszen mi prédák vagyunk nekik. A Crawl pedig az aligátort veszi alapul.

Nem beszélhetünk hatalmas költségvetésről, így eme film elé is csak úgy érdemes leülni, ha az ember úgy gondolja, hogy nem kell más neki, mint hogy kikapcsolja az agyát kellemes másfél órára. Amennyiben nem támasztunk elvárásokat, akkor talán jól is tudunk szórakozni, noha a film végére azért az emberben kialakul egy olyan érzés, hogy ez is csak az egyszer nézős kategóriába esik. Nálam sem aratott osztatlan sikerült, de legalább elérte, hogy a másfél órás játékidő ténylegesen másfél óra volt, s nem kellett belepörgetnem.
Az alapkoncepció szerint az időjárás ismét nem kedvez a helyi lakosoknak, amely hurrikán formájában jelenik meg. Ennek köszönhetően özönvíz lepi el a kisvárost, és természetesen most is akad olyan, aki nem hajlandó elhagyni a házát. Innen indul a történet, mely szerint főszereplőnk az apja után ered, miközben az ég tulajdonképpen leszakad.

Mint ahogyan fentebb említettem sokat nem szabad várni a filmtől, és már a költségvetésből is tökéletesen látszódik, hogy olykor-olykor azért a CGI teremtmények nem az igaziak. A feszültség megvan, még akkor is, amikor az ember azon fogja a fejét, hogy a szereplők elmondása szerint hogyan is kerültek aligátorok a kisvárosba. Igen, aligátorok, hiszen a film közepére már nem eggyel, hanem többel kell szembenézni. Talán ez az, ami kicsit rontott nálam a filmélményen, hiszen az előzetes szerint az egész egy ház alagsori pincéjében játszódott volna, ahová beszorul egy aligátor. A látványvilág elfogadható, de azért nem szabad elmenni az mellett, hogy aki látott valaha aligátort, akár élőben, akár természetfilmben, az tudhatja, hogy ezek az állatok nem így, és nem ilyen gyorsasággal mozognak, mint ahogyan azt a készítők megalkották. Ez azért hagyott némi keserű szájízt.

Persze akadnak bőven túlzások a filmben. Nekem leginkább az nem tetszett, ahogyan az állatokat megformálták, de leginkább a szemüket. Ugyanis a megalkotásuknak köszönhetően úgy ábrázolták őket, mintha gonoszak lennének, s nem pedig egy ragadozó állatnak, aki az életben maradásért öl, hogy táplálkozni tudjon.
Részemről sok gond nem volt a filmmel, hiszen tudtam nagyjából, hogy csak egy popcorn mozit kapok, és nem biztos, hogy abból is a legminőségibbet, hiszen általában ezekre a filmekre jellemző a valóságtól való elrugaszkodás. Azt gondolom, hogy az átlagtól kicsit eltért minőségben, de még így is az egyszer nézhető kategória lett nálam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük