It: Chapter Two (2019)

Magyar cím: Az – második fejezet

Egészen pontosan két évvel ezelőtt nekem hatalmas nagy meglepetés volt az It, amelyet úgy tekintettem meg a moziban, hogy igazából nem is nagyon érdekelt. Mivel a horror az egyik kedvenc műfajom, így nagy meglepetés volt, hogy végre volt egy film, amely tényleg tetszett. Így hát nem is volt kérdés, hogy annak a Blu-ray változatát be is rendelem, miközben kíváncsi voltam, hogy vajon milyen is lesz a folytatás.
Idén többször jutottam el a moziba, mely nem csak a kínálat miatt történt meg. Viszont tény, hogy legjobban eme filmet vártam, főleg azért is, mert a játékidő majdnem 3 (!) órásra sikerült. Természetesen nem hagyatkoztam senkinek a véleményére, hiszen eléggé megosztotta a közönséget a második rész. Volt, aki szerette, s volt olyan is, aki utálta. És persze ott vannak azok, akikhez én is tartozom: felemásra sikerült véleményem szerint.

Nagy meglepetés nekem nem volt abban, hogy a folytatásban nem a gyerek karakterek lesznek a középpontban, hiszen történet szerint eltelt 27 év. Az a bűvös 27 év, amely időközönként Pennywise visszatér, hogy a csendesnek látszó város lakói közül “csemegézzen”. Áldozatai elsősorban természetesen fiatal vagy kiskorúak.
Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, hiszen tisztában voltam nagyjából, hogy milyen cselekményvonalon fog majd menni. Talán kellettek volna is kikacsintások a gyermekkora a már felnőtt karakterek részéről, de bevallom én a film közepén szó szerint untam az egészet. Ennek pedig egyetlen egy oka van: milyen az, amikor a címszereplő mellékszerepben tündököl?

Nem vagyok híve annak, hogy egy horrorfilm szó szerint csöpögjön a vértől. Elsősorban azért, mert lehet jó horrorfilmet készíteni anélkül, hogy csöpögne a vér. Ezt hívják minőségnek. Részemről minőséget jelentett az első rész, így nem volt kérdés, hogy nagyon vártam a második részt. A hosszú játékidő pedig arra engedett következtetni, hogy a valóban ijesztő bohóc sokkal többet szerepel majd a vásznon. Sajnos ez nem következett be, s sajnos azt kell mondanom, hogy fájó volt az, hogy leginkább ijesztgetésben próbált erősíteni a film, de a játékidő maximum felére mondható ez el. Talán egyszerűbb lett volna, hogyha a gyermeki szálakat az első részben duzzasztják fel, s így a folytatásra kevesebb játékidő marad.

A készítők igyekeztek, hogy a második részre minél több nagy nevet tudjanak összeválogatni. Azonban én azt érzem, hogy nem mindegyik sikerült olyan jól, mint amilyenre akarták. Ebből aztán nem volt akkora érzelmi kötődés a karakterekhez, mint az első rész esetében. Kifejezetten irritáló volt nekem, hogy nem is hoztak be olyan karaktert, amelyért aztán lehetett volna aggódni. A teremben folyamatosan kezdtem érezni, hogy ez már kezd kínossá válni, mert nem azt kaptam, amire én számítottam. Habár többen jelezték, hogy a könyvben is hasonló cselekményfolyam van, amely nem mindenkinek tetszett az első rész után. Én azt gondolom, hogy ha ez valóban így volt, akkor bizony a készítőknek kellett volna egy kicsit leleményesebbnek lenniük, s talán változtatni itt-ott a koncepción, hogy ne fulladjon a film közepe majdnem dögunalomba.

Ami nekem tényleg a legfájóbb volt, hogy sajnos Pennywise a játékidő 20%-ban volt látható teljes alakjában. A maradékban pedig sajnos csak mindenféle szörnyek, és félelmek voltak. Így aztán a címszereplő tulajdonképpen gyönyörűen mellékszerepben tündökölt. Azt gondolom, hogy az első rész sikere elégnek kellett volna legyen ahhoz, hogy tényleg minőségi alkotás születhessen, amit aztán a néző élvezhessen.

Nem mondom, hogy rossz volt, de sajnos összegezve elég középszer volt a folytatás. Nyilván ott volt az első rész hagyatéka, s ennek fényében az ember kicsivel többet is várt. Ha nem is kapott volna többet, de legalább ugyanazt.
Végeredményben sajnálom, hogy a második rész nem hozta az elődje színvonalát. Kár érte.

, ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük