Child’s Play (2019)

Magyar cím: Gyerekjáték

Azt hiszem, hogy horror rajongóknak nem kell bemutatni Chucky karakterét, aki a kilencvenes években tűnt fel először a mozivásznakon, és számos folytatást megért az ő története. Bár tény, hogy inkább az első két film volt az, amely említésre méltó. A kétezres évek után előjött egy olyan fajta megmozdulás a filmkészítés kapcsán, hogy az alkotók a régi klasszikusokat előveszik, s újra megfilmesítik. Akadnak olyanok, amelyek jól sikerülnek, de a legtöbbjük sajnos mellékvágányra fut végül. Ilyen a 2019-es Gyerekjáték is.

Kevés film az, amely már az első tíz percben megbukik nálam, de sajnos ez az a fajta volt. Az első tíz percben sikerült a készítőkben felbosszantaniuk. Azt még az ember el tudja fogadni, hogy az újrafeldolgozások korát éljük, de azt már kevésbé, amikor valóban olyan módon változtatnak az alapkoncepción, amelynek köszönhetően csorbul az eredeti alkotás is. A 2019-es változattal már a baba képe miatt is megérdemelne egy aranymálna díjat, hiszen az eredeti változatban azét sikerült jól megalkotniuk a készítőknek. Itt pedig elég groteszknek hat az egész. Főleg annak, aki az első filmhez akarja hasonlítani. Az egész koncepciót tulajdonképpen azzal kukázták a készítők, hogy a felgyorsult modern világba helyezve elfelejtették miről is szólt az eredeti film. Azaz nincs szó sorozatgyilkosról, aki fekete mágiát használva véletlenül egy műanyag baba testében éled újjá. Ebben a koncepcióban egy okos baba kerül forgalmazásba, de az egyik gyárban túlhajtott munkás mielőtt öngyilkosságot követ el kikapcsolja az összes korlátot a baba szoftverében, amely ezek után tulajdonképpen elkezd tanulni, és önálló személyiséget felhalmozni. Ezzel még nem is lenne baj, ha nem lenne az elődje, amely ehhez képest tényleg jól volt kidolgozva, de sajnos itt nem erről van szó. Már az első tíz perc után érzi az ember, hogy ez valami nagyon bugyuta lesz.

Én nagyokat nyeltem, de bíztam benne, hogy majd a későbbiekben ez ki fog alakulni, vagy legalább némi közepes alkotást fogok látni. De sajnos nem így lett. Nem mondom azt, hogy előre kiszámíthatóak voltak a jelenetek, de azt sem mondom, hogy nem. Engem személy szerint untatott az egész film, pont azért, mert az alkotók az eredeti koncepciót elhagyva egy olyan sablonos jelenetekből hozott össze egy filmet, amely sajnos csak nyomokban hordozza a horror sajátosságát. És ahogyan haladunk előre egyre inkább azon kaphatjuk magunkat, hogy egyáltalán nem köt le a film. Nem is beszélve a karakterekről, amelyek egysíkúak lettek.

Talán az volt az egyik legjobb, hogy ezt a filmet nem is vártam úgy igazán. Nem is nagyon tudtam, hogy érkezik, és nem is voltam ráfeszülve, mert azt gondolom, hogy akkor mindenképpen hatalmas csalódás lett volna. A mozitermet elhagyva végig azon gondolkodtam, hogy vajon ezt a készítők hogyan is gondolhatták komolyan. Az igazi lényeg talán az, hogy a bevétel is eme bejegyzés keserűségének valóságtartalmát adja át.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük