X-men: Dark Phoenix (2019)

Magyar cím: X-men: Sötét Főnix

Nem vagyok Marvel alkotások rajongója, így nekem a képregények kimaradtak. Ha kizárólag az X-men filmekről van szó, akkor nekem az első kettő volt egy tisztes iparosmunka, míg a harmadik egy kilógó lóláb, ami minden bizonnyal a rendezőváltás miatt volt olyan, amilyen. Utána viszont elkezdett zavarni az, ami ezekre a filmekre érvényes: Reboot. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem lehet úgy megcsinálni egy folytatást, vagy egy új filmet, hogy a korábban elkészítettek ne legyenek értelmetlenek, ha az ember leülne, és egyszerre megnézné őket egymás után.
Ennek a következménye is, hogy az X-men filmek otthon nézősökké váltak. Mivel érdekelt, és volt is kivel elmennem, így a Dark Phoenix végül moziban nézős lett.

Mivel nem vagyok képregényrajongó, így nekem az első filmek kifejezetten tetszettek. Az alapkoncepcióról semmit nem tudtam, továbbá melyik karakternek milyen háttértörténete is van. Ennek is köszönhető, hogy sokáig nem értettem sokan miért is támadják a harmadik részt, majd persze megvilágosodtam, s igazat adtam nekik. Úgy gondolom, hogy ha valamit adaptálnak mozivászonra, akkor alap az, hogy minél jobban hű legyen a koncepcióhoz, amit megvalósítanak, mintsem azt figyelmen kívül hagyják, és csak alapokat vigyenek át. Engem ezért is érdekelt nagyon a Dark Phoenix, hogy vajon mennyire is tudják a képregényes történetet átvinni.

Mint ahogyan említettem nem vagyok képregényrajongó, így nem tudom mennyire sikerült ez megvalósítani. Viszont az, hogy egy korrekt iparosmunkát sikerült letenni az asztalra, az viszont tény. Nekem hatalmas nagy pozitívum volt, hogy kevés üresjárat volt benne, azaz a film első húsz percre megalapozta azt, ami kiteljesedett a fennmaradó másfél órában. Viszont tény, hogy olyan történeti síkot hoztak össze az alkotók, hogy megint csak értelmetlenné vált jó pár előzőleg elkészült film. Ez pedig nekem egy bosszantó pont, hogy ezt miért is kell így csinálni?

A karakterekkel, és az azokat megformáló színészekkel nem volt problémám, viszont tény, hogy akadt jó pár bugyuta dialógus a filmben. Ezeket abszolút korrigálta a megfelelő látvány, így aztán könnyen elmondható, hogy nem egy olyan filmet kaptunk, amely a történetben lenne erős. Ellenben túl sok karaktert sikerült belesűríteni két órába, hogy mindenkire jusson elég idő.

Azt gondolom, hogy aki nem nagy elvárásokkal ül le a film elé, s nem képregényrajongó, akkor nem hiszem, hogy csalódhat. Minden megvan benne, ami ehhez a filmhez szükséges. Persze olvasottak alapján egy korszak most lezárult, azonban kissé keserű szájízt hagyott, hogy az alkotóknak csak oda kellett biggyeszteni egy jelenetet, hogy folytatás lehessen a Dark Phoenix-ből.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük