Brightburn (2019)

Magyar cím: Brightburn – A lángoló fiú

Moziba való járásom az elmúlt években eléggé megritkult, annak köszönhetően, hogy sajnos kevés az olyan alkotás, amelyre felkapom a fejem. Arról nem is beszélve, hogy az olyan filmek, amelyekre nem tudom biztosan megmondani mennyire fog tetszeni jobb, ha megvárom a hivatalos megjelenést. Persze azok az esetek, amelyeknél meghívott vendég vagyok felülírják ezt, így történt, hogy a Brightburn nem volt a megtekintendők listáján, de végül mégis moziban néztem meg. Sajnos elhibázott koncepcióként éltem meg. 

A film egyébként összesen 6 millió dollárból készült, s sokatmondó tud az lenni, hogy világszerte csak 28 milliót tudott összeszedni. Pedig azt gondolom, hogy a koncepció valahol jól is elsülhetett volna. Ugyanis a készítők leginkább a szuperhős filmeknek szerettek volna nekimenni azzal, hogy kifordítva adják oda a nézőknek a Superman eredettörténetét. Azaz mi történik akkor, ha az égből érkező fiú nem az emberek megmentésén fog fáradozni, és nem is bír megfelelő erkölcsi mércével, hanem önmagát előtérbe helyezve tulajdonképpen leszámol mindenkivel, aki az életére akar törni.
Ebből a szempontból jó húzásnak tűnt, de sajnos azt kell mondanom, hogy elhibázott koncepció volt ez is, hiszen sajnálatos módon nem tudott kinőni abból a gyermek betegségeiből, amely az ilyen műfajú filmeket általában követni szokta. Mondjuk tény, hogy én nem néztem meg helyesen a műfajt, de azt gondolom, hogy horror elemeket belevinni úgy, hogy az ember a hirtelen hang, vagy képhatás ijed meg, nem pedig a megvalósítástól nem elfogadható. Bevallom, hogy nem sejtettem, hogy milyen lesz, így aztán a véres jelenetek nekem meglepőek voltak, de azt gondolom, hogy ettől függetlenül még elsülhetett volna jól. Ez alatt azt értem, hogy sokszor éreztem úgy, hogy az alkotók inkább arra mentek rá, hogy minél véresebb legyen egyes jelenet, mintsem minőségi jeleneteket alkossanak.

A színészi játékkal nem volt gondom, viszont azt kell mondanom, hogy sajnos az alkotók nem tudtak velük mit kezdeni. Annyi pozitívumot viszont fel tudok hozni, hogy mivel tényleg úgy mentem el, hogy nem tudtam mit is fogok látni, így voltak történetbeli meglepetések is. Azonban nekem kicsit csalódás volt, hogy sajnálatos módon úgy éreztem, hogy maguk az írók nem is nagyon tudták, hogy mit akarnak összehozni, valamint a rendező sem tudott ezzel az alapanyaggal mit kezdeni. Így viszont nekem kicsit rosszul jött ki a lépés, és sajnos társulnom kell azoknak a véleményéhez, miszerint a film rosszul kivitelezett koncepció.

A bevételeket tekintve egyértelmű, hogy ugyan hiába volt nyitva hagyva a folytatás lehetősége, ennek bizony nem lesz. Ugyan nem mondható lezáratlannak, de látható, hogy a készítők bíztak abban, hogy esetleg siker esetén nyitottak lennének a folytatásra.
Sajnos nem tudom ajánlani a filmet senkinek, s hosszú évek óta ez volt az a film, amin tényleg nem tudtam kikapcsolódni, és megfordult a fejemben, hogy elhagyom a mozitermet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük