The Big Bang Theory: 12.évad

Több, mint egy hete már annak, hogy legyűrtem a The Big Bang Theory 12.évadát, amely nem évad, hanem sorozatzáró is lett annak köszönhetően, hogy az egyik főszereplő nem akarta megújítani a szerződését egy újabb évadra. Én már régóta nem vagyok nagy rajongója a sorozatnak, de mivel nagyon kevés néznivaló akadt, így egyszeri abbahagyásom után ismét nekiálltam, s végül szokásos megnéznivalóvá nőtte ki magát. Mivel heti húsz perc belefért az időmbe, így végül nem váltam meg tőle. Azonban tény, hogy többnyire évad végén legtöbbször arra sem emlékeztem, hogy mi volt az epizódok java részében.
Ha már előre tudott volt, hogy a széria be fog fejeződni, én nagyon vártam, hogy majd hogyan is fogják lezárni, de sajnos azt kell mondanom, hogy ez maximum egy évadzárónak mehetett volna el, abból is a gyengébből.

Valahol már a harmadik évadánál járhatott a sorozat, amikor annak idején becsatlakoztam. Az igazság az, hogy nekem nagyon tetszett az a fajta geek humor, amit a szériában láthattam éveken keresztül. Azonban tény, hogy bizony tartósan megőrizni valaminek a minőségét hosszú időn keresztül nem könnyű feladat, hiszen nem csak telnek időközben a hetek, hónapok, s szerencsés esetben az évek, de változik a nézői elvárás is. Véleményem szerint ennek is köszönhető az, hogy a sorozat koncepcióján először finoman változtatott, s az egyedülálló, csajozni nem tudó, s mindenért rajongó fiúk botladozásaiból végül egy párkapcsolati sorozattá nőtte ki magát. Én azt gondolom, hogy ha már a készítők tudták, hogy ez lesz az utolsó évad, akkor bizony jobban oda kellett volna tenniük magukat. Nagyon vártam, hogy vajon mennyire fog durranni az utolsó évad, de sajnos az évad közbeni szálak a semmibe futottak ki. Mert Sheldon és Amy Nobel díjra való jelölése kapcsán többször is elgondolkoztam azon, hogy vajon ez hova is fog kifutni. Tulajdonképpen a semmibe.
Ha őszinte akarok lenni, akkor a nézők jelentős része azt az elképzelést tarthatta megfelelőnek, ha a gyermektelen párok gyermekáldás elé néznek, s az egyedülálló karakterek pedig párkapcsolattal gazdagodnak. Ezzel szemben pedig tényleg semmi olyan nem volt az utolsó két részben, ami arra hívta volna fel a figyelmet, hogy bizony ebből több évad nem készül. Mert tényleg egy sima évadzárónak mehetett volna el az egész.

Egyetlen dolog teljesült, s az talán Penny terhessége volt, de sajnos ez sem olyan szinten volt tálalva, ahogyan kellett volna. Persze egy-két poén ütött, de sajnos azt kell mondanom, hogy ez nem a legjobb volt. Az igazság az, hogy a “legkegyetlenebbül” Raj karaktere járt, aki az egész sorozat alatt küzdött a magánnyal, és azzal, hogy képtelen becsajozni akár rövid, akár hosszabb távra. Végre az alkotók írtak neki egy megfelelő karaktert, erre szépen évad vége felé választás elé állítva tulajdonképpen egyedülállóvá tették a karaktert, amely nem szép dolog volt egy egy ilyen műfajú sorozatban.

Az én véleményem az, hogy bizony ezt sokkal, de sokkal jobban kellett volna befejezni. Sajnálatosnak tartom, hogy az alkotók nem voltak képesek arra, hogy egy olyan minőségű lezárást lépjenek meg, amely minden karaktert a helyére tett volna, s a néző úgy állt volna fel a képernyő elől, hogy tényleg elégedett azzal, hogy így ért véget.
A sorozat már annak idején vesztett jelentősen a dicsfényéből, így nagyon keserű szájízzel nem búcsúztam tőle, hiszen egyébként is megszokásból néztem, s újranézést nem tervezek belőle.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük