Alvilág: 1.évad

Ha őszinte szeretnék lenni, akkor azt kell mondanom, hogy elég előítéletes vagyok a magyar alkotásokkal szemben. Pont azért, mert kevés az, amely szerintem valóban minőségi termék, s nem csak a sokadik ripacskodás szinte ugyanazokkal a színészekkel. Az Alvilág letudta az első – és feltehetően – egyetlen évadát, s azt gondolom bőven elég volt ez a nyolc rész.

Lekötni lekötött, viszont azt kell mondanom, hogy újra biztosan nem nézném. Nem volt ez olyan rossz, mint egyes weboldalakon írták, s végképp azt gondolom, hogy van némi potenciál abban, hogy a magyar film és sorozatipar elkezdjen némileg nézhető alkotásokat ontani magából. Egyetlen egy problémát vettem észre, amely továbbra is az, hogy sajnos ismét egy olyan szériával álltam szembe, aminél elmondhatom, hogy bizony ismét olyan színészek, színésznők voltak benne, akik már eléggé be vannak járatva. Az ilyen esetnél mindig azt gondolom, hogy vajon ennyire szűk a színészek rétege, hogy szinte minden alkotásban majdnem ugyanazokat látom, vagy egyszerűek ők a legjobbak? Nem tudom. Bosszantó kicsit, de el lehet viselni.
Az alap szituáció szerint adva van egy család, természetesen elég fényűző életet élő. Persze azonnal kiderül, hogy tulajdonképpen ez nem tisztességes úton szerzett vagyonból ered, amivel egy ideig nincs is baj. Hiszen a kishalak elég jól ellubickolnak, de amikor már többre vágynak, akkor bizony mindig megjelennek a nagyobb halak. Nagyjából így tudnám tömören elmondani azt a koncepciót, amelyre az Alvilág épült. A családapa, és annak barátai lenyúlnak egy kokainszállítmányt, melynek következménye az apa halála, amely egész évadon át kering. Mindenki szorult helyzetbe kerül, majd pedig epizódról epizódra történnek fordulatok, mely az utolsó két részre csúcsosodik ki.

Nem mondom, hogy untam, de olykor-olykor mást is csináltam az adott epizódok alatt, s meglepődtem, hogy a hatodik résztől eléggé magára talált a sorozat. Nem tudom, hogy több részesnek készítették, vagy alapból csak egy évadot akartak erre az évre, de tény, hogy korrekt lezárt történetet kaptak a nézők a nyolcadik rész végére, amelyben tényleg voltak olyan fordulatok, amelyeknél még én is felkaptam a fejemet. Talán jobb nézettséget is elért volna a széria, ha mondjuk ezt a fajta minőséget, s történetvezetést bevezették volna az első résztől.

Színészi teljesítménnyel nem volt különösebb gondom. Inkább csak az, amit fentebb is leírtam, mely szerint olyan érzete van az elmúlt időszakban készült sorozatokkal, filmekkel kapcsolatban az embernek, mintha mindig ugyanazokat látná viszont minden alkotásban. Habár tény, hogy nekem az elmúlt pár évben akadtak új arcok is, amelyekről az a véleményem, hogy nem haladnak rossz úton.
Ami fontos, hogy a nyolcadik rész pontot tesz mindenre, tehát nincs cliffhanger. Kíváncsi lennék, ha ezt tényleg folytatni akarnák, akkor vajon hogyan is szeretnék? Az én véleményem az, hogy ez így megfelelő, és feleslegesnek tartom, hogy visszatérjen egy következő évadban. Nem volt kiemelkedő ugyan, de bőven nézhető kategóriába tartozott nálam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük