A tanár: 2.évad

A magyar film, és sorozatgyártás nálam amolyan mostohagyerek volt mindig. Ha szórakozásról volt szó, akkor ritkán választottam hazai gyártású alkotást. Egy időben számomra kifejezetten irritáló volt az a jelenség, hogy a legtöbb filmben, sorozatban szinte mindig ugyanazok az arcok tűntek fel. Én nem úgy értelmeztem, hogy ez a jelenség azért van, mert egy réteg annyira jó színészetben. Hanem olyan érzés fogott el, mintha nem lennének újak, akik megtudnak ütni egy bizonyos szintet. Arról nem is beszélve, hogy nálam rossz pontnak számított sokszor, hogy a színészek úgy színészkedtek, mintha a színpadon lennének, s ezáltal jelenetek tömkelege nálam sterillé vált, mint egy Domestos reklám.
Számomra ez a dolog pár éve változott meg, amikor többek között a magyar HBO-nak is köszönhetően elkezdtek felbukkanni a minőségibb kivitelezésű alkotások, amelyek végre le tudtak kötni, s ki tudtak kapcsolni. Továbbá újabb arcok kerültek megismerésre, amely megszüntette azt az érzést, mintha minden egyes magyar alkotásokban ugyanazok a színészeket szerződtetnének le. Kicsivel nyitottabban álltam az új koncepciókhoz, így tavaly magamévá tettem A tanár első évadát, mely folytatása már év elején megérkezett, s két hete köszönt le a képernyőről.

Nem egy teljesen friss koncepcióról beszélhettünk, hiszen alapján egy német sorozat adta. Az, hogy mennyire sikerült a német alapot “átültetni” nem tudom, mert az eredeti szériát jómagam nem láttam. A nyolc részes első évad véleményem szerint önmagában véve vállalható volt, habár nagy elvárásokat nem fűztem irányába. Amolyan erős közepesnek ítéltem meg, amelynek folytatásának megtekintésére megvolt a hajlandóság azzal szemben, hogy az újranézési faktor nálam tulajdonképpen a nullán volt. Véleményem szerint az RTL Klub jól bánt az újoncával marketing szempontjából. A nyárra időzített második évados berendelést tökéletesnek tartották a főszereplőcsere bejelentésére is, amely magával hozta, hogy a széria aktívan jelen a médiában majdnem a premierig. Többek között engem is az érdekelt, hogy vajon lesz-e, és ha lesz, akkor mennyire lesz változtatva a koncepción.

Amire leginkább kíváncsi voltam, hogy a főszereplőváltás, s a viszonylag elfogadható nézettség kettőse mennyire fog hatni a megvalósításra. Azaz fogják-e tudni hozni a korábbi szintet, vagy pedig képesek lesznek-e a szintugrásra az alkotók. A tanár egyébként is egyfajta mostohagyereknek tűnik, amely akármelyik irányba is mozdulna nem tudna megfelelni minden nézőnek egységesen. Ami biztos, hogy ma Magyarországon komoly problémák vannak az oktatásban, melynek egyenes következménye, hogy a szériában bemutatott pedagógusok, pedagógia helyzetek, továbbá ezek megjelenítése nem fedi a valóságot. Így, aki a valósághű ábrázolást vár, annak az egész egy cukormázas SCI-Fi. Ellenben, aki szórakozni akar, annak akár tökéletes kikapcsolódás is lehet, ha nem a valódi problémakört boncolgató szériát tekint meg. Én utóbbiba tartozok, mert úgy gondolom bőven elegendőek a híradások, interjúk, és tanulmányok a hazai oktatásról. Nem hiszem, hogy kikapcsolódást jelentett volna számomra, ha hetente egy órában sorozat formájában a magyar diákok, s tanárok élethelyzetét, s jóformán kilátástalan jövőképüket boncolgató epizódokat kellett volna megtekintenem. A kérdés részemről csak annyi volt, hogy sikerül-e egy kevésbé kínos folytatást készíteni?

A tavalyi nyolc epizód helyett idén már tízzel számolhattunk, így lehetőség volt arra, hogy új diákok kerüljenek be a képbe, akiket kicsit közelebbről is megismerhetünk. Mivel az újranézési faktor nálam erősen nulla volt, így hatalmas nagy pacsi a készítőknek, hogy a második évad rögtön az előző összefoglalójával indult, mert nem sok mindenre emlékeztem az elsőből. A folytatás koncepciója az iskola összevonásra épült, amely magával hozott új szereplőket is. Kicsit minőségibb megoldásnak tartottam ezt, mintha egyszerűen a szereplőváltás lett volna a központi témája a második évadnak. Az én véleményem az, hogy Ubrankovics Júlia játéka nekem az első évadban túlságosan steril volt. Így lényegében nekem lényegtelen lett volna az, ha marad. Hogy színésznőként mennyire jó, arról objektíven nem tudok nyilatkozni, hiszen eddig egyetlen egy filmjét láttam csak. Még ennyire sem ismerem Trokán Nóra munkásságát, de azt gondolom, hogy jó döntés volt a színésznőcsere. Míg Júlia esetében azt éreztem, mintha a casting kizárólag a külsőségekre ment volna rá, addig az őt váltó Nóra esetében azt gondolom, hogy szerethető legyen a karakter.
Úgy tudnám jellemezni a dolgot, mintha a hiteltelen jelenetek tömkelegében ez a karakter lenne majdnem az egyedüli, aki hiteles. Hiszen a való életben egyáltalán nem jellemző, hogy egy tanár tengerszint alatti mélységig merüljön diákjai magánéletébe. Inkább az ellenkezője a jellemző: lépéstávolság. Pont erre figyelmezteti többször az új karakter a címszereplőt. Azaz ne akarjon a diákjai életébe belefolyni, mert nem az ő dolga. Ebből a szempontból némi fejlődést véltem felfedezni az előző évadhoz képest, mert legalább egyes tetteknek vannak következményei. Bár tény, hogy csak minimálisak, de mégis vannak.

Az új évad továbbra is az egy epizód, egy diák alapkoncepciót követi. Akadtak továbbra is kínos és előre kiszámítható jelenetek számomra, de nekem a legnagyobb problémát azt jelentette, hogy a készítők továbbra is háttérbe szorították a diákokat a főszereplők javára. A diákok továbbra is egyfajta kelléket képeznek, amelyek megteremtik az alap szituációt, s ebben lubickol a játékidő nagy részében Nagy Ervin és Trokán Nóra által alakított karakterek. Ezzel különösebb problémám talán még nem is lenne, hiszen a sorozat is elvileg a Nagy Ervin által alakított karakterről szól. Viszont akkor talán nem kellene olyan jelenetek a sorozatba, amely azt a képet próbálja megteremteni, hogy a központban a diákok vannak. Akikből kaptunk egy pár újat eme évadban, de túl sok vizet nem zavartak. Jóformán sorsuk engem nem is érdekelt. Bár az zavaró volt nálam mindenképp, hogy a diákok többségéről ordít a valódi életkora.

A második évad sokkal jobb lett, mint az első. Kicsit összeszedettebb lett, ami minden bizonnyal betudható, hogy már mindenki ismerte a készítési folyamatokat. Azonban még mindig van hová fejlődnie, amire évi tíz rész nem biztos, hogy elegendő. Továbbra is az a véleményem, hogy nálam erős közepes a széria, de az új részek se érték el, hogy meglegyen az újranézési faktor. A nézettségi alapján pedig borítékolható egy következő évad. Kérdés az, hogy ha megtörténik, akkor hány epizódot kapunk, továbbá most sikerül-e botrány nélküli bejelentést megtenni?

A bejegyzés a következő oldalakon olvasható még:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük