Being Human US: 4.évad

Ha már nem volt jobb dolgom január első napján, akkor úgy döntöttem, hogy a legjobb, ha végül befejezem az amerikai Being Human-t, amiről továbbra is az a véleményem, hogy nagyon sok lehetőség meg lett volna benne, de sajnos ezzel az alkotók nem tudtak élni. Az utolsó évad már tényleg olyan volt, ahol azon kezdtem el gondolkozni, hogy ha nem ezzel szerették volna befejezni a szériát, akkor az újabb részeket már biztosan nem néztem volna meg. 

A sorozat tulajdonképpen majdnem ott folytatódott, ahol az előbbi abbamaradt. A problémám továbbra is az volt, hogy megvolt a megfelelő alapkoncepció, amely viszonylag működőképes is lehetett volna. Habár tény, hogy az ember túl sok logikát egy ilyen szériától ne nagyon akarjon várni, hiszen mellőz mindent szinte, ami az ésszerűség elvét alapul vehetné. Ellenben azt gondolom, hogy van egy olyan szint, ami fölé nem jó, ha egy sorozat feljut. Az a helyzet, amikor tényleg az ember úgy érzi, mintha másról sem szólna az adott sorozat, mintha az írók és a készítők egymásra dobálgatnak jeleneteket, és a karakterek olyan dolgokat tesznek, ami után nem marad tét.
Nagyjából ezzel tudnám jellemezni a negyedik évadot, ahol már tényleg elmondható, hogy már mindenki meghalt legalább háromszor, és megváltozott a megjelenése. Nem tudom, hogy az utolsónak szánták-e a negyedik évadot, vagy forgatás közben kellett lezárni, de egyszerűen már irritált azt, ahogy az alkotók elég rendesen elbántak ezzel a sorozattal. Ami akár lehetett volna nagyon jó is, de sajnos nem lett az, hanem önmaga paródiájába csapott át. 

Ahogyan már fentebb is említettem a legnagyobb problémát nálam a tét nélküliség jelentette. Nem kellett aggódni, hogy bárkivel történik valami, mert minden bizonnyal vissza fog térni valamilyen formában. Legyen az feltámasztás, boszorkánykodás, vagy éppen időutazás. Utolsó az, amit lassan már nem tudok elviselni egyetlen egy sorozatban sem. Itt pedig kifejezetten övön aluli ütés volt, mert ebben a világban szerintem nem igazán lett volna helye.
A negyedik évadra annyi szálat sikerült behozni, hogy az évad elején már sikerült elvesztenem a fonalat, hogy az évad végére tényleg egy hatalmas nagy katyvasznak tűnjön az egész. Egyszerűen már nem találtam benne semmi szerethetőt, és kifejezetten utáltam, hogy a benne lévő karakterek hol meghalnak, hol feltámadnak, hol megváltozik státuszuk. Talán mondható is, hogy a sorozat az évadaival előrehaladtával romlott le minőségileg. 

Nem mondom, hogy megbántam, hogy végignéztem. Egyrészről pótoltam a hiányosságomat, s legalább nem lett nyitott vége. Másrészről pedig az utóbbi két hétben egyébként sem lett volna kedvem semmi mást csinálni, így aztán maradt a sorozatozás.
Mindenesetre újranézés nem lesz, és kellemes csalódásként sem fog élni az elmémben. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük