Being Human US: 3.évad

Mivel továbbra sem találtam kellő elfoglaltságot az év maradék napjaira, így úgy döntöttem, hogy folytatom a korábban már kaszált Being Human amerikai változatát. Az első évad után rögtön követte is a második, amelyhez szorosan csatlakozott a harmadik is. Az az évad, amelyiknek a végén annyi jutott eszembe: ez mi volt? 

Az évad első két része arra volt jó, hogy az előzőekben nyitva hagyott szálakat elvarrja, illetve tovább bonyolítsa. Bevallom őszintén nekem a sorozat kezdése annak idején nagyon tetszett, és egyáltalán nem értettem, hogy mi kapcsán is nem folytattam a megtekintését. Azonban tény, hogy ez az évad valóban csúfos volt az előzőek fényében, hiszen én tökéletesen nem találtam a helyemet. Egyszerűen eltűnt valami, ami élvezhetővé tette volna, és itt nem csak a lerágott csont érzésre gondolok. Kifejezetten irritált, hogy a vámpíros szálat túltolták, s többségében az volt előtérbe, ami nekem annyira nem tetszett. Ugyanis a vámpír láz annak idején se kapott el, s annak fényében, hogy nem is nagyon követtem ilyen témában semmilyen tartalmat így is sikerült megtelnie a nem létező puttonyomnak a témában. Ami igazán zavaró volt, hogy szinte mindenkinek megváltozott a státusza. Vérfarkasból és szellemből ismét ember, és ez teljesen felborította az egyensúlyt, ami megvolt a sorozatban.
Persze lehet azt mondani, hogy a sorozat státuszát nézve, ahol vérfarkasok, szellemek és vámpírok léteznek nem kellene fennakadni azon, ha valaki halotti mivoltából ismét élő lesz, vagy pedig az egyik legizgalmasabb szálat semmisé teszik. De valahogy engem ez nagyon zavart, mert ezzel történt meg az, hogy nálam elveszett a sorozat bája, s az igazság az, hogy ha nem kapott volna kaszát, s nem a negyedik lenne az utolsó évad, akkor talán nem is folytatnám. 

Természetesen évad közben továbbra is voltak csavarok, amelyek akár izgalmasak is lehettek volna, de nálam inkább bénára sikeredtek. Nem nagyon tudtam elfogadni, hogy valakit halotti hamvaiból szinte élővé varázsolnak, majd ismét visszatér a szellemvilágba, vagy valaki meggyógyul vérfarkas mivoltából, majd ismét visszaváltozik. Amolyan szappanopera szintű kavarásokról beszélhetünk, amely nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet, és a múltba való kitekintés is már unalmassá vált számomra. 

Aztán következett az évadzáró, amely minden volt, csak épp logikusan összerakott epizód. Nekem teljesen úgy tűnt, mintha egymásra pakolták volna csak a szálakat, aztán majd alakul valami belőle alapon hagyták nyitva azt. Bevallom sokat ásítottam közben, és tényleg értetlenül álltam, hogy ebből mit is akarnak kihozni a készítők. Az utolsó évadot letolom, de ha nem az lenne az utolsó évad, akkor minden bizonnyal nálam itt érne véget az amerikai Being Human. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük