Miért utálok moziba járni?

A filmes írásaimban az esetek többségében megemlítem, hogy a szóban forgó alkotást hol is tekintettem meg. Általában szót ejtek a miértekről, azaz miért itthon néztem meg, vagy miért a moziban. Ami egyébiránt azért is érdekes, mert átlagban kevés film szokott érdekelni, s mivel időmbe beleférne, és anyagilag is megengedhetném magamnak, de az esetek többségében mégis kimarad a mozizás. Ennek pedig egyetlen oka van: gyakorlatilag utálok moziba járni. Eme bejegyzés keretében összeszedem, hogy mik azok a hatások, amelyek engem érve a moziteremben csak nagyon indokolt esetben veszek jegyet és megyek el filmet nézni.

1., Beszélgetés
Biztosan mindenkinek volt abban része, amikor valamire nagyon kíváncsi, vagy belemerülne az élvezetekbe, de a közelében akad egy, vagy több ember, akiknek be nem áll a szájuk. Ezekbe nagyom sokszor belefutottam, és nem fogom azt mondani, hogy legszívesebben nem csaptam volna őket szájba. Nyilván én jártam volna rosszul, ha megtettem volna, de azt gondolom egy moziban elég pofátlanság, ha mások szórakozását elrontjuk.
Az még a szerencsés eset, ha elhallgatnak. Azonban mindig vannak olyanok, akik végig beszélik a filmet, és szintén csak a szerencsés eset, ha csak beszélgetnek, suttognak. Már egy másik eset, amikor az ember önjelölt poéngyárosba botlik. Ilyen élmény volt a Venom, ahol pár tizenéves tulajdonképpen végig röhögcsélte, beszélte az egész filmet. De belefutottam már abba a Jurassic World esetében, a mellettem ülő gyakorlatilag minden egyes előzetesben látott jelenetnél “utószinkront” gyártott a filmhez. Persze akad pozitív élmény is, hiszen a Bohemian Rhapsody esetében tulajdonképpen majdnem tele teremnél egy pisszenést sem lehetett hallani, s a Silent Hill: Revelation-nál pedig voltunk nagyjából öten a teremben.

2., Evés & Ivás
Másik dolog, ami engem idegesíteni szokott. Egyedül nézve egy filmet, és nassolni közben nem zavaró, vagy másokkal összeülve tévézni se zavaró. Azonban egy teli teremnél, ahol legalább 60-70 embernél van popcorn, üdítő, chips egy olyan egységes hangot képez, amely a film hangja nem nagyon tud elnyomja. Így rengetegszer irritál, amikor a film első fele zacskócsörgésből, szürcsögésből, és csámcsogásból áll. A legszebb, ha mindez körülöttem történik.

3., Székrugdosás
Azt gondolom ez egy olyan pont, amivel mindenki azonosulni tud. Sajnálatos módon a mozitermek nem úgy vannak kialakítva, hogy az ember a sorok között kényelmesen tudjon ülni, esetleg végtagjait kinyújtóztathatja kényelmesen. Így akarva, akaratlanul is előfordul, hogy az előtte lévő székbe belerúg. Nem mondom velem is előfordult, de nem mindegy, hogy egy film alatt egyszer, vagy kétszer, vagy folyamatosan. Az még egy dolog, ha az illető nem képes egy helyben maradni, de az már nettó bunkóság, amikor felteszi a lábát a támlára, ahonnan negyedórás gyakorisággal lecsúszik a lába.

4., Egyedül mozizás
Ez az, ami velem az esetek 80%-ában előfordul ugyebár. Az egyik része az, hogy nehéz sokszor partnert találni egy filmhez, hiszen nem mindegy, hogy az illető kíváncsi-e a filmre. Vagy pedig ráér az adott időpontban. Nálam kétféle véglet szokott lenni egy filmnél: annyira érdekel, hogy minél előbb látni akarom, vagy pedig kivárom az utolsó napot, és a legkorábbi, lehetőleg délelőtti időpontra kérem a jegyem. Így elkerülhetem a fiatal suhancokat, és kevesen is vagyunk a teremben, hogy zavarjon a rágcsálás, csámcsogás, szürcsögés.

5., Gyerek mindenek felett
Szintén egy olyan dolog, amivel gondolom mindenki találkozott már. Sajnálatos módon Magyarországon azt gondolom vicc kategóriába tartozik a korhatár besorolás. Az, hogy kap valami egy 12-es karikát, ami annyit jelent, hogy felnőttel lehet csak megtekinteni az adott alkotást kissé morbid. Főleg akkor, hogy olyan filmeket veszünk alapul, amelyben vannak szexjelenetek, vagy erőszakos részek, ahol visszafogottan, de potyognak a végtagok, és folyik a vér. Ennek ellenére mindig akad olyan ember, aki úgy gondolja előzetesek alapján is, hogy ez illik egy gyereknek, ezért mit csinál? Elviszi a gyerekét, aki szépen végigpofázza az egész filmet.

6., Anyagcsere
Ez a másik kedvencem a későn érkezőkkel egy szinten. A filmek hossza minden esetben fel van tüntetve, így számomra érthetetlen, hogy miért is fordulhat elő az, hogy valaki tulajdonképpen gondol egyet és film közben kimegy wc-re, mert magába öntött vagy két liter üdítőt, vagy telezabálta magát, és elkezdi hívni a természet. Nem egyszer futottam már bele ebbe szintén, amikor valaki nem bírt a testével, és bizony film közben átküzdve magát a nézőközönségen elment wc-re, s majd utána még legalább kétszer.

7., 3D
Hogy miért is kell erőltetni, nem értem. Sajnos a lakóhelyemen nagyon sok film 3D-s változata érkezik csak ide, amivel még önmagában véve nem is lenne bajom. Azonban a szemüvegek nem egyszer használatosak, valamint vastag műanyag az egész, ami fél óra után tulajdonképpen nyomja a fülemet, valamint olyan lenne, mintha penge lenne a fülemnél. Mindezek mellett sajnos találkoztam már olyannal is, amikor tulajdonképpen “szellemképes” volt a 3D, s nem csak én éreztem így, mert a mellettem ülök többsége törölgette a szemüveget, mert ő is észrevette ezt a “hibát”. Arról nem is beszélve, hogy egy hosszú film után nekem elfárad a szemem.

Fentiek fényében pedig nagyon meggondolom, hogy mi az, amit megnézek, s mikor. Azt gondolom mindenki találkozott már valamelyik pontban foglalt élménnyel, amely olykor nem túlzottan segíti a filmélmény befogadását.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.