Bohemian Rhapsody (2018)

Magyar cím: Bohém rapszódia

Már az elején hozzá kell tennem, hogy nem vagyok Queen rajongó, s szinte csak a slágerlistás zeneszámok azok, amelyek nekem tetszettek, tetszenek. Tény, hogy az együttes frontemberéről sokat olvastam és azt gondolom, hogy volt olyan sokszínű egyéniség, hogy érdekeljen egy életrajzi film. Ugyan nem ástam bele magam a Queen és Freddie Mercury történetébe, de azt hiszem tudtam eleget ahhoz, hogy beüljek eme alkotásra. Ugyan tetszett, de azt mondom, hogy vegyes érzelmeim voltak, és azért felállva a moziszékből némi hiányérzetem támadt.

Akit kicsit is érdekelt a Queen és Freddie Mercury akkor azt gondolom az internetet használva nagyon sok olyan információt találhat, amely teljes képet adhat az együttesről, és annak frontemberéről. Bevallom a film megtekintése előtt én hanyagoltam ezeket a cikkeket, leírásokat, így aztán a Bohemian Rhapsody nekem majdnem tökéletesnek tűnt. Majd később pedig jött egy koppanás, amely annak volt köszönhető, hogy egy szelídebb, és mozi kompatibilis részben életrajzi filmet kaphattunk, amely jó pár helyen erősen ferdít.
Az egyik legnagyobb pozitívum számomra a filmmel kapcsolatban, hogy nem csak sikerült megfelelő színészgárdát találni, de még maguk a színészek is elég sok külső hasonlóságot mutattak azokhoz viszonyítva, akiket alakítottak. Magától értetődő, hogy pontosan nem lehet minden átadni a nézőközönségnek, ahogyan történt, de azért már a kezdetekkor is akadt némi problémám ezzel, pedig nem is voltam teljesen jártas a zenekar történetében.

Annak ellenére, hogy elvileg az együttes pályafutását (is) óhajtotta feldolgozni a film, valahogy mégis a középpontba Freddie Mercury került, akinek karaktere sokkal lágyabb, és szelídebb lett, mint amilyen valóban volt. Számorma meglepő volt, hogy a sok olvasott anyag, ami valóban igaz volt nem köszönt vissza a filmben. Habár tény, hogy én is tartottam tőle, hogy majd esetleg túlságosan a szexualitás kerül majd előtérbe, de ebből a szempontból szerencsém volt, hiszen egy-egy csókjelenet, és utalás volt az, ami erre alapozódott, és azok is teljesen kulturáltan lettek megvalósítva. Mert bevallom nem vagyok prűd, de egyes filmeknél, és sorozatoknál mindig megjegyzem, hogy ha szexjelenet kerül előtérbe, akkor azt a véleményemet tartom, hogy nem vagyok rá kíváncsi, hiszen ha az lennék, akkor ott van a pornó, amiben ugyebár nem imitálják a két ember közötti szexuális tevékenységet.
A film tökéletesen bemutatta azt, ahogyan egy ember eljut a semmiből a teljes világhírnév felé, és ez egy átlagos vagy átlagon felüli emberre hogyan is hat. Mindenképpen tökéletesnek tartottam azt a vonalat, amely bemutatta, hogy hogyan lehetnek az embernek hamis barátai, és mi van akkor, amikor valaki kinövi az életének azon részét, amelyben élnie kellene. Hitelesnek, és nagyon jól konfigurált jelenetek voltak ezek, amiben azonosulni lehetett a főszereplővel, akiről egyébként is köztudott volt, hogy tele volt ellentétes érzelmekkel az emberek iránt. Hiszen nem tudhatta, hogy ki az, akit az ő karakán személyisége vonz, vagy pedig csupán a hírnév. Mindkét oldal tiszteletét tette a filmben.

A film középponti eseménye a Live Aid koncert, amellyel rögtön nyitott a Bohemian Rhapsody, de a teljes kiteljesedést csak a végére érte el. Hatalmas nagy löket volt számomra a film, mely tényleg elég jól volt összerakva, és valóban magával tudta ragadni az embert. Aztán eljutunk a koncertig, és szépen indul főcím, én pedig ott ültem a székben és egyből az ugrott be nálam, hogy “ennyi??”.
Az igazság az, hogy mind olvasott ember a témában, én a Bohemian Rhapsody-t úgy képzeltem volna el, hogy az énekes teljes életútját használja fel, azaz a hírnév előtti időszakától indulva, majd híressé válására koncentrálva a sajnálatos halálával bezárólag működne a játékidő. Azt hiszem több, mint két óra elég is lett volna, de egy fotó mellé csatolt pár mondat egy ilyen filmnél nem csak hangulatromboló, de egyszerre meglepő és borzasztó.

Mint fentebb írtam nagyon sok mindent olvastam a Queen frontemberéről, és azt gondolom, hogy igazán elfért volna még tíz, esetleg tizenöt perc a film végén. Nem kellett volna bemutatni részletesen a haláltusáját, de így egy hiányérzettel keltem fel a székből. A pofára esés nálam akkor következett be, amikor a filmről hazaérve tulajdonképpen cikkek tömkelegébe botlottam, amely felsorolta, hogy mennyi helyen tértek el a filmbéli és a valós események. Mint írtam 100%-os életrajzi filmet nem lehet készíteni, de azt gondolom az olyan csúsztatásoknak nincs helye, mint amik itt helyett kaptak. Elég csak arra gondolni, hogy elég későn, azaz sokkal a Live Aid koncert után szembesült betegségével az énekes, míg a filmben ez a koncert előtt ismert volt Mercury számára. Ez viszont sokat rontott nálam a film megítélésével, mert azt gondolom, így nem tud hiteles lenni a Bohemian Rhapsody.
Azonban tény, hogy az egyik legjobb moziélményem, hiszen a teremben mindenki csendben volt, egy pusmogást nem lehetett hallani, valamint a film végén szó szerint tapsoltak, és énekeltek a nézők. Ilyenre pedig példát még nem láttam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.